Clameur de haro
A Clameur de haro egy ősi jogi megszorító végzés, melyet olyan személy adhat ki, aki úgy érzi, hogy éppen megsértik a jogait abban a pillanatban. A mai napig fennmaradt és betartatható a Csatorna-szigetek jogrendszerében, ahol, bár ritkán, de alkalmazzák a földeket érintő ügyekben.
Történet szerkesztés
A normann jogon alapul, gyakran úgy vélik, hogy igazságért szóló kiáltás Normandiai Rollóhoz a Normandiai hercegség alapítójához,[1][2] a kiáltást a „Ha-Rollo” összetétel részének értelmezve. Ezt a nézetet azonban egyesek tévesnek tartják.[forrás?] A ’harrow-t’ ’üldöz’ értelemben gyakran használták a középkori Angliában és Franciaországban felszólításként, arra hogy aki meghallja hagyja abba amit épp csinál és segítsen a gonosztevő elfogásában. Máig fennmaradt az angol vadásznyelvbe ’Halloo’ formában és talán a kopót jelentő ’harrier’ szóban is.
Egyes források[3][4] szerint jól illusztrálja a clameur de haro hatásosságát, hogy Hódító Vilmos temetésénél a caeni Abbaye-aux-Hommes-ban, Normandiában az apátság építése során lerombolt házak egyik nem kártalanított tulaja végrehajtotta a clameurt, ahogy épp elhelyezték volna a holttestet. Az anekdota szerint a kifizetetlen tulajdonos ügyét azonnal megvizsgálták és elfogadták, és nem szenvedett semmilyen erőszakot.[3] Az apátság papjai a helyszínen kifizették a sírhelynek megfelelő terület értékét, és megígérték, hogy az igény többi részéről is gondoskodnak.[5]
Az eljárás szerkesztés
Az eljárást térden állva, tanúk előtt, lehetőleg a jogsértéssel vádolt személy jelenlétében a sérelem helyszínén kell elvégezni. A „kiáltónak” égnek emelt kézzel azt kell kiáltania, hogy:
„Haro! Haro! Haro! À l'aide, mon Prince, on me fait tort."
(Gyere segítségemre, hercegem, valaki rosszat tesz nekem.)”
Ezután a kiáltónak el kell szavalnia a Miatyánkot franciául.
Ezt hallva az állítólagos jogsértőnek abba kell hagynia sérelmezett tevékenységét, amíg az ügy el nem dől a bíróság előtt. Ha nem függeszti fel tevékenységét, az bírsággal jár, akár jogosan cselekedett, akár jogsértően. Azonban ha a kiáltó jogos ok nélkül kiáltott harót, akkor neki kell büntetést fizetnie.
A guernsey-i Clameurhoz egy áldást is el kell mondani a Miatyánk után:
„La Grâce de Notre Seigneur Jésus Christ;
la dilection de Dieu, et la communication de Saint Esprit
soit avec nous tous éternellement. Amen.[6]”
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ szerk.: Brian Bell: Insight Guide Channel Islands. Langenscheidt Publishers, 27. o. (2000). ISBN 978-0887294570
- ↑ Jeanne Oliver, Miles Roddis. Lonely Planet Brittany & Normandy. Lonely Planet Publications, 296. o. (2004). ISBN 978-1741040241
- ↑ a b Ferdinand Brock Tupper. The History of Guernsey and Its Bailiwick: With Occasional Notices of Jersey. S. Barbet, 33. o. (1854)
- ↑ Sholto Percy, Reuben Percy. The Percy Anecdotes. J. Cumberland, 94–96. o. (1826)
- ↑ Jacob Abbott. History of William the Conqueror. Adamant Media Corporation, 250. o. (2005). ISBN 978-1421265131
- ↑ Appendix 8, Laws of Guernsey
Források szerkesztés
- Dawes, Advocate Gordon, Laws of Guernsey, (Hart Publishing, 2003). ISBN 1841133965
Fordítás szerkesztés
Ez a szócikk részben vagy egészben a Clameur de haro című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.