Constantin Brăiloiu

Constantin Brăiloiu (Bukarest, 1893. augusztus 13. – Genf, 1958. december 20.) román zeneszerző és nemzetközileg ismert etnomuzikológus.

Constantin Brăiloiu
Született	1893. augusztus 13. Bukarest
Elhunyt	1958. december 20. (65 évesen) Genf
Állampolgársága	román svájci
Foglalkozása	zeneszerző zenetudós népzenekutató zenekritikus néprajzkutató egyetemi oktató
Iskolái	Conservatory of Lausanne
A Wikimédia Commons tartalmaz Constantin Brăiloiu témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Tanulmányait Bukarestben (1901-1907), Bécsben (1907-1909), Vevey-ben és Lausanne-ban (1909-1912), valamint Párizsban (1912-1914) végezte. 1920-ban más zeneszerzőkkel együtt megalapította a Societatea Compozitorilor Românt (SCR, Romániai Zeneszerzők Társasága), amelynek 1926-1943 között főtitkára volt.

1928-ban kezdeményezte az Arhiva de folklore (népzenei archívum) zeneszerzői kollektívát, amely hamarosan korának egyik legnagyobb népzenei archívumává vált. 1928-tól Dimitrie Gusti szociológiaprofesszorral együtt járta Románia különböző vidékeit, hogy hangfelvételeket készítsen. 1931-ben publikálta a "Schiţa unei metode de folclor muzical" (A zenei folklór módszerének vázlata) című cikkét, amely az etnomuzikológia egyik alapműve lett.

1943-ban a berni román nagykövetség kulturális tanácsadója lett. A hazájában történt politikai események miatt ettől kezdve Svájcban tartózkodott. 1944-ben Genfben egy másik archívumot szervezett, a Les Archives internationales de musique populaire (AIMP), amely a Genfi Néprajzi Múzeum (Musée d'ethnographie de Genève) része volt. Az AIMP igazgatója volt 1944-től 1958-ban bekövetkezett haláláig, és a világ minden tájáról gyűjtött zenei felvételeket. Különösen 1951 és 1958 között 40 kötetet adott ki a Collection universelle de musique populaire enregistrée (A rögzített népzene egyetemes gyűjteménye) sorozatban, 78 fordulat/perces lemezeken. 1948-ban a párizsi CNRS adjunktusa (maître de conférence) lett.

Brăiloiu 1946-tól a Román Akadémia levelező tagja volt.

Művei

• Schiţa unei metode de folclor muzical ("Esquisse d'une méthode de folklore musical"). In: Boabe de Grâu, Jg. 2, Nr. 4, 1931.
• Sur une ballade roumaine : (la Mioritza). Kundig, Geneva 1946.
• A propos du Jodel. In: Kongressbericht der Internationalen Gesellschaft für Musikwissenschaft, 4. Kongress, Basel 1949. Bärenreiter Verlag, Basel 1951, S. 69–71.
• Le rythme aksak. Abbeville 1952.
• Sur une mélodie russe. In: Pierre Souvtchinsky, Vladimir Fédorov, Gisèle Brelet (Hrsg.): Musique russe. Presses universitaires de France, Paris 1953.
• Le vers populaire roumain chanté. Ed. de l'Institut universitaire roumain Charles I, Paris 1956.
• La rythmique enfantine : notions liminaires. Elsevier, Paris/Brussels 1956.
• Folklore musical. Encyclopédie de la musique; Fasquelle, Paris 1959.
• Réflexions sur la création musicale collective. In: Diogène. (Paris) Nr. 25, 1959, S. 83–93.
• Vie musicale d'un village: recherches sur le répertoire de Dragus (Roumanie) 1929-1932. Institut universitaire roumain Charles Ier, Paris 1960.
• Problèmes d'ethnomusicologie. Minkoff Reprint, Geneva 1973. (Összegyűjtött művek, szerkesztette Gilbert Rouget)
• Problems of ethnomusicology. Cambridge University Press, Cambridge 1984. (A. L. Lloyd fordította angolra az összegyűjtött művekből.)
• Opere 1-5. Ed. Muzicală a Uniunii compozitorilor din Republica Socialistă România, Bukarest, Bd. 1: 1967, Bd. 2: 1969, Bd. 3: 1974, Bd. 4: 1979, Bd. 5: 1981. (Összegyűjtött művek, fordította és szerkesztette Emilia Comişel.)
• Opere 6. Prima Parte. Editura Muzicală, Bukarest 1998. (Társszerző Emilia Comişel.)