A cséphadaró vagy csép a cséplőgép elterjedése előtt a cséplés legfőbb eszköze volt. Neve szláv eredetű. Magyar elnevezése, a másfélfa későbbi fejlődés eredménye. Ez utal arra, hogy egy hosszú és egy rövid rudat rögzítettek egymáshoz. Mint oly sok más mezőgazdasági eszközt, a történelem során fegyverként is alkalmazták.

Cséplés a középkorban, illusztráció a Tacuinum sanitatis című gyógyászati és orvosbotanikai kézikönyvből, 14. század

Használata szerkesztés

A hosszabbik felét fogva a rövidebb felével ritmikusan ütötték, csépelték a gabonát amíg a szemek kihulltak.

A középkorban a parasztfelkelések idején szegekkel tették félelmetes fegyverré.

A vele végzett jellegzetes mozdulatok miatt alakultak ki az alábbi kifejezések:

  • Hadar: gyorsan beszél. (Jár a nyelve, mint a cséphadaró.)
  • Elcsépelt: már sokszor ismételt dologra mondják.
  • Elcsépel valakit: valakit elver jelentéssel használják.

Ókori egyiptomi jelkép szerkesztés

Az ókori Egyiptomban a pásztorbot és a cséphadaró a kettős korona mellett fáraó hatalmi szimbólumai közé tartozott, azt jelképezve, hogya az uralkodó gondoskodik nép jólétéről.[1]

Galéria szerkesztés

Jegyzetek szerkesztés

  1. Egyptian Pharaohs. Penn Museum. [2012. április 4-i dátummal az eredetiből archiválva].

Források szerkesztés

https://web.archive.org/web/20121012175710/http://mek.niif.hu/02100/02115/html/1-1265.html