Csengey Gusztáv

(1842–1925) költő

Csengey (Csenge) Gusztáv (Adolf) (Komárom, 1842. augusztus 8.Miskolc, 1925. július 13.) evangélikus teológus, tanár, költő.

Csengey Gusztáv
Élete
Született1842. augusztus 8.
Komárom
Elhunyt1925. július 13. (82 évesen)
Miskolc
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok)vers
A Wikimédia Commons tartalmaz Csengey Gusztáv témájú médiaállományokat.
Csengey Gusztáv szobra Miskolcon, a Belvárosi evangélikus templom udvarán

Életpályája szerkesztés

Csengey Gusztáv Révkomáromban született, apja gazdatiszt volt. Az 1848-as forradalom idején már Pesten tartózkodtak, majd Pilisre, innen pedig 1849-ben Irsára költöztek, ahol az apja községi jegyző lett. Gyermekkorát itt töltötte, itt járt iskolába. Középiskolai tanulmányait Pesten kezdte, négy évig járt ide, majd apja javaslatára átiratkozott Sopronba (az apa Sopronban tanult). A városban tapasztalható élénk irodalmi élet hatására maga is verselni kezdett. Arany János költészetét annyira megszerette, hogy megkérte apját, hadd folytathassa tanulmányait Nagykőrösön. 1860-ban meg is látogatták a költőt, átiratkozott a város református gimnáziumába, ám már nem lehetett Arany tanítványa, mert a nagy példakép éppen akkor költözött Pestre, ahol a Magyar Tudományos Akadémia titkára lett.

1862-ig tanult Nagykőrösön, ahol a költészet tudatos tanulmányozására, hazaszeretetre, minden elnyomás elleni gyűlöletre nevelték az ifjúságot. Az érettségi után – ez volt a gimnáziumban az első érettségi vizsga – hazautazott Irsára. Itt írta meg egyik legismertebb versét (A fogoly lengyel), ami a lengyel forradalom kitörése (1863) után meg is jelent Pákh Albert lapjában, a Vasárnapi Ujságban. A vers újra felébresztette az olvasókban az 1848-as lelkesedést, és rendkívüli ismertséget hozott Csengey számára. Ettől kezdve Csengey Gusztávot a legnépszerűbb költők között tartották számon. A művet számos nyelvre lefordították, a lengyelek hálásak voltak: évekkel később Varsó polgármestere díszfogaton vitte Csengey Gusztávot a tiszteletére rendezett ünnepélyre. Ez a történet gyakran felbukkan a költőről szóló újabb értékelésekben, de feltehetőleg az irodalmi legendák közé utalható. Varsót 1865 és 1915 között az Orosz Birodalomba tagolták, s a várost irányító cári kormányzó aligha ragadtatta volna magát ilyen cselekedetre. 1915 és 1919 között ugyan sor kerülhetett az idős költő varsói útjára Eperjesről, bár idős kora és a világháborús viszontagságok valószínűleg megakadályozták ebben. Az eperjesi éveit követő miskolci tartózkodása során haláláig komoly nélkülözéseket szenvedett, így valószínűtlen, hogy Varsóba utazhatott volna.

Tanulmányait Pesten folytatta, a protestáns teológián. A karácsonyi szünetben készített egy humoros, illusztrált naptárt, amelyben kollégáit és tanárait gúnyolta ki. Mindenkinek tetszett, még „hittan és szentírás-magyarázat” tanárának, Ballagi Mórnak is, akinek jóvoltából a Heckenast Kiadó meg is jelentette, sőt a kiadó rábízta a Gyermekbarát és a Házikincstár című lapok szerkesztését is. A teológián 1865-ben tette le a kandidatúrát, majd 1866 őszén Németországba, Jénába ment, hogy ott folytassa a tanulmányait. Innen hozta haza a Ballag már a vén diák című, azóta is népszerű ballagódalt, amit a Bursch-nótából fordított le, illetve költött át. Hazatérése után letette a lelkészi és a tanári vizsgát.

Az oktató-nevelő munkát igen fontos feladatának tartotta, 1868-ban az aszódi evangélikus gimnázium tanára lett, 1874-től 1877-ig pedig igazgatója volt. Petőfi Sándor is járt itt iskolába, és Csengey fontosnak tartotta a helyi Petőfi-kultusz ápolását, ezért emléktábla elhelyezését javasolta. Az iskola falán lévő táblára végül az ő epigrammája került:

„Itt lobbant fel a láng, itt nyerte olympi tüzét a
Legszeretőbb költő, a haza Tirtaeusa.
Szelleme bölcsőjét itt hű anya őrzi; szegény bár:
Kincse, e lángemlék, átragyog ifjaira.”

Oktató munkája mellett nem hanyagolta el irodalmi tevékenységét sem, ebben az időszakban írta például két regényét: A hullámok közt és a Mocsarak királya című hazafias érzelmű regényeket. 1878-ban tagja lett a Petőfi Társaságnak.

Későn nősült: 1890-ben, 48 esztendős korában vette nőül az eperjesi Barta Lenkét, akihez szerelmes versciklust is írt (Lenke-ciklus). Ekkor már négy éve Eperjesen tanított: a teológián Ószövetséget és egyháztörténetet oktatott, de tanított a jogakadémián is. Tanítványai szerették, környezete tisztelte. A helyi Luther Társaság megválasztotta tiszteletbeli tagjának, hazafias és vallásos költemények sora került ki kezei közül. Némelyik verse bekerült az evangélikus egyházi énekes könyvbe is. Magát az „utolsó kuruc”-nak nevezte, magyar zsinóros ruhában, csizmában járt.

1919-ben az Eperjesi Jogakadémia – a trianoni döntés következtében – Miskolcra költözött, és a tanári karral együtt Csengey Gusztáv is. A város a Hodobay-telepen, a Kolozsvári utca 11. alatt utalt ki számára szükséglakást, ahol igen szerény körülmények között élt feleségével. Csengey – már nyugdíjasként – folytatta oktató munkáját az immár Miskolci Jogakadémián. A helyi Lévay József Közművelődési Egyesület tiszteletbeli tagjává választotta.

Csengey Gusztáv 1925-ben hunyt el, sírja Miskolcon, a Mindszenti temetőben van. Születésének 100. évfordulóján a város ünnepségeket rendezett emlékezetére, felesége ezt még megérte. Szobra – Borsodi Bindász Dezső alkotása – a Belvárosi evangélikus templom udvarán található. Nevét viseli a belvárosi Csengey Gusztáv utca, illetve Aszódon a város állami fenntartású általános iskolája.[1]

Irodalmi munkássága, válogatás szerkesztés

Sírja a Mindszenti evangélikus temetőben
  • Szépirodalom:
    • „A fogoly lengyel”, ballada, 1862. Megjelent: 1863, Vasárnapi Újság
    • „Hullámok közt”, regény, Pest, 1871
    • „Csengey Gusztáv munkái – I. Költeményei, II. Beszélyei”, Budapest, 1874
    • „Eszter”, költemények, Esztergom, 1876
    • „Bokrétás világ”, költői elbeszélés, Budapest, 1878
    • „Ida emléke”, Budapest, 1897
    • „Don Quijote”, verses regény, Budapest, 1903
    • „Vallásos költemények és énekek”, Budapest, 1912
  • Történeti-teológiai munkák:
    • „Egy remekmű a héber irodalomból”, Protestáns Szemle, 1890
    • „Jézus képe az Ótestamentomban”, Protestáns Szemle, 1896
    • „Egy nevezetes rejtély megoldása”, Protestáns Szemle, 1909
    • „Izrael története”, Eperjes, 1909
    • „A nikolsburgi béke”, Sopron, 1922

Jegyzetek szerkesztés

Források szerkesztés

  • Dobrossy István – Eszenyi Miklós – Zahuczky László: Miskolci életrajzi lexikon. Miskolc: Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár, Miskolc megyei jogú város. 2008. 45. o. ISBN 9630647354  
  • Evangélikus élet – B.B.: Emlékezés Csengey Gusztávra
  • Napsziget – Major János: Csengey Gusztáv, az elfelejtett költő Archiválva 2006. január 10-i dátummal a Wayback Machine-ben
  • Major János: A tovatűnő idő. „A fogoly lengyel története”. Hungarovox, Budapest, 2006
  • Porkoláb Tibor: A befogadó város. Az eperjesi Evangélikus Jogakadémia és Csengey Gusztáv költőprofesszor Miskolcon. Publicationes Universitatis Miskolcinensis, Sectio Philosophica Tomus XX, Fasc. 1 (2016), 347–360. o.
  • Szigeti Jenő: Az egyversű Csengey Gusztáv. In: Gréczi-Zsoldos Enikő (szerk.): Versében él … Mózes Huba köszöntése 70. születésnapján, Bíbor Kiadó, Miskolc, 2011
  • Porkoláb Tibor: „Trianon menekültje” (Csengey Gusztáv miskolci kultuszáról). In. A Miskolci Egyetem textológiai műhelyének füzetei 3, 1996
  • Nyilas Attila- Zemlényi Attila: Autográf kéziratok a Hermann Ottó Múzeumban és az Országos Széchenyi Könyvtárban. In. A Miskolci Egyetem textológiai műhelyének füzetei 3, 1996
  • Gyöngyösy László: A fogoly lengyel. In: Vasárnapi újság, 1918. 35. szám. 504–505. o.
  • Üveges Tamás: "Én itt a sorsot ringatom". In: Miskolci Keresztény Szemle, 2017/4 sz. 4–8. o.
  • Zsugyel János: Évszázada rejtőzködött, most előkerült, Evangélikus Élet Magazin, 2020. augusztus 2-9, 37-39. old.
  • Zsugyel János: Csengey Gusztáv méltatlanul feledésbe merült életműve, Életünk, 2021/11-12. szám, 85-96. old.