Csergheő Géza

Nemestacskándi Csergheő Géza (Heiligenstadt, 1841. július 26. - Budapest, 1895. november 8.) magyar heraldikus, császári és királyi őrnagy, az új címertani iskola megalapítója Magyarországon.

Csergheő Géza
Született	1840. július 23. Heiligenkreuz
Elhunyt	1895. november 8. (55 évesen) Budapest
Állampolgársága	magyar
Foglalkozása	heraldikus
Sablon • Wikidata • Segítség

Élete

Csergheő Ferenc császári királyi tanácsos unokája, Csergheő Lőrinc miniszteri osztály-tanácsos és dünkircheni Ebeling Vilma fia. Neve néha előfordul Csergő alakban is.

A gimnázium alsó osztályait a bécsi Theresianumban, a felsőbbeket az akadémiai gimnáziumban végezte. Az 1859-1860. téli félévben az Innsbrucki Egyetemen az osztrák történetet hallgatta. Ekkor hadapród, majd hadnagy lett az osztrák hadseregben és részt vett az 1859. olasz hadjáratban. 1866-ban főhadnaggyá léptették elő és a második olasz hadjáratban is harcolt. 1869-ben a magyar testőrség fölállításakor oda helyezték át, ahol apja, és további felmenői is szolgáltak.

1871-ben törzstiszti tanfolyamot végzett és 1872-ben saját kérelmére visszahelyezték a Dom Miguel ezredhez. 1874-ben százados lett a magyar honvédségnél. 1875-ben a tiroli hegyi vadászokhoz került, ahol érem-, címertani és régészeti osztályt rendezett be a brixeni szemináriumi múzeumban és megalapította a szfragisztikai kabinetet a vorarlbergi tartományi múzeumban. 1882-ben szolgálaton kívüli császári királyi őrnaggyá nevezték ki és Ungvárra, majd 1888-ban Budapestre költözött.

1870-ben öt társával alapította a bécsi Adler heraldikai-genealógiai társaságot, melynek választott tagja lett. A bécsi műemléki társulatnak levelező, a vorarlbergi tartományi múzeumnak tiszteletbeli és a magyar heraldikai és genealógiai társaságnak választott tagja volt.

Szerkesztette a Siebmacher nevű címerkönyv új, 19. század végi kiadásának Magyarországra vonatkozó köteteit, mely 7267 magyar nemes család címerét tartalmazza. Kezdetben Nagy Ivánnal dolgozott együtt, de kettejük elvi nézeteltérése miatt ő hamarosan kilépett a szerkesztésből. A munka pótkötetét Csoma Józseffel együtt szerkesztette.

Családtörténeti gyűjteményét a Magyar Nemzeti Múzeumnak ajándékozta.

Művei

• J. Siebmachers grosses allgemeines Wappenbuch. Ungarischer Adel. Nach Original – Quellen bearbeitet. Nürnberg, 1885-91. (Eddig 25 füzet.) A munkának ezen magyar részét, mely hétezernél több czímert fog tartalmazni (egy füzetben 216 czímer van), előbb Nagy Ivánnal együtt, 1887-tól fogva a 8. füzettel maga irja.
• Neue Siebmacher. Der Ungarische Adel. Nürnberg, 1885-1892.
• Magyar czímereskönyv a XVII. századból. Turul, 3, 1885. 41-44.
• A sphragistika az országos kiállításon. Turul, 4, 1886. 39-41.
• Die erloschenen freiherrlichen linien des Hauses Jurišič. Budapest, 1887
• Heraldikai és sphragisztikai adalékok a „Harminczhat-pecsétes oklevél 1511-ből” czimü értekezéshez. Turul, 5, 1887. 130-140.
• A valódi Buzlay czímer. Turul, 6, 1888. 41-42.
• Néhány XV. századi czímerlevél. Turul, 6, 1888. 136-140.
• Magyar sírkövek. Telegdy István sírköve. Turul, 7, 1889. 34-36.
• Alte Grabdenkmäler aus Ungarn. Bp. 1890. (Csoma Józseffel együtt)
• Az Apaffyak, Rhédeyek és Wesselényiek legrégibb ismert czímerei. Turul, 8, 1890. 83-86.
• A Gutkeled nemzetség czímere. Turul, 9, 1891. 9-15.

Források

• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái.  
• Heraldikai lexikon

Irodalom

• 1912 Révai Nagy Lexikona 5, 65