Cshatrapati Sívádzsi pályaudvar
A Cshatrapati Sívádzsi pályaudvar (Maráthi írással: छत्रपती शिवाजी टर्मिनस, magyaros átírásban: Cshatrapati Sívádzsi Tarmínasz, angol átírásban: Chhatrapati Shivaji Terminal) India legforgalmasabb vasúti fejpályaudvara Mumbaiban. Az ország 16 vasúti zónájából ez bonyolítja a legnagyobb forgalmat. Mumbai több elővárosi vonala is itt halad át, ami a távolsági vonatok mellett a forgalom zömét adja. A pályaudvar 1878–1888 között épült, egyik kiemelkedő példája a 19. század végi brit vasúti építészetnek. A viktoriánus neogótikus stílus, a hagyományos indiai díszítőelemek keveredése jellemzi, ez egészül ki a korszerű technikai megoldásokkal. Az állomás mai nevét 1996 márciusában kapta. Ismert még egyszerűen VT (vagy CST / CSTM). 2004 óta világörökségi helyszín. Az épület Mumbai jelképévé vált.[1][2]
| Cshatrapati Sívádzsi pályaudvar (Mumbai, India) | |
| Világörökség | |
.jpg) | |
| Cshatrapati Sívádzsi pályaudvar(Mumbai, India) | |
| Adatok | |
| Ország | India |
| Világörökség-azonosító | 945 |
| Típus | Kulturális helyszín |
| Kritériumok | II; IV |
| Elhelyezkedése | |
 Cshatrapati Sívádzsi pályaudvar
Pozíció India térképén
| |
 é. sz. 18° 56′ 23″, k. h. 72° 50′ 08″ | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Cshatrapati Sívádzsi pályaudvar témájú médiaállományokat. | |
| Cshatrapati Sivádzsi pályaudvar | |
 | |
| A Csatrapati Sivádzsi pályaudvar homlokzata | |
.jpg) | |
| Cím | |
| Ország | India |
| Hely | Mumbai,  India |
| Névadó | Chhatrapati Shivaji Maharaj (ember) |
| Állomáskód | ST |
| Műemlékvédelmi besorolás |
|
| Építési adatok | |
| Építés éve | 1878 - 1888 |
| Építési stílus | neogótika |
| Építész(ek) |
|
| Felhasználási terület | vasúti pályaudvar |
| Tulajdonos | Indian Railways |
| Üzemeltető | Mumbai CR railway division |
| Peronnal rendelkező vágányok száma | 18 |
| Része ennek | Mumbai Suburban Railway |
| Szomszédos állomások |
|
| Időzóna | Indian Standard Time |
| Vasútvonalak | |
| |
| Elhelyezkedése | |
|
Cshatrapati Sivádzsi pályaudvar
Pozíció India térképén
| |
| é. sz. 18° 56′ 23″, k. h. 72° 50′ 08″Koordináták: é. sz. 18° 56′ 23″, k. h. 72° 50′ 08″ | |
 | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Cshatrapati Sivádzsi pályaudvar témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Mumbai az egyik legnagyobb kereskedelmi és kikötőváros az indiai szubkontinensen, jelentős a Brit Nemzetközösségen belül is.[3]
A BBC 2013-ban beválasztotta a világ tíz legszebb vasútállomásai közé.[4]
Története szerkesztés
A pályaudvar meghatározó szerepet töltött be Mumbai kialakulásában. Mumbai volt a gyarmatosítók egyik parti előőrse a hindu Nyugat-Indiában, először a portugálok telepedtek meg ezen a helyen, majd 1661-ben brit kézre kerül. 1667-től a Brit Kelet-indiai Társasághoz tartozott, ez a társaság a volt a felelős a brit fennhatóság alatt álló India kereskedelmi fejlődésért. A városba kereskedők érkeztek, a hajóépítő ipar és a gyapotkereskedelem virágzott. A kereskedelem fejlődéséhez nagyban hozzájárultak az épülő vasútvonalak, melyek India belső területeit kötötték össze a kikötővárossal. 1869-ben, a Szuezi-csatorna megnyitása tovább növelte Mumbai jelentőségét.
A város reprezentatív nagyvárossá fejlődött. A mocsaras területeket lecsapolták, erőteljes építkezés indult meg, nagy viktoriánus középület-együttes jött létre a tengerparton. A leginkább figyelemre méltó az épületek közül ez a pályaudvar, akkori nevén Viktória pályaudvar (Victoria Terminus). Nevét Viktória királynőnek köszönheti. Hivatalosan ő nyitotta meg a pályaudvart az Arany Jubíleumon, 1887-ben.
Az épületet Frederick William Stevens (1848-1900) tervezte. Eredetileg kizárólag a pályaudvar és a közigazgatási hivatalok készültek el. A neogót stílusú pályaudvar 1878-1888 között épült. A vasúttársaság később számos kisegítő épületet épített hozzá, melyet úgy alakított ki, hogy harmonizáljon a fő épülettel. 1929-ben a fővonali forgalom ellátására új állomás épült. Az eredeti épület még mindig használatban van, az elővárosi forgalomban használják, több mint 3 millió ingázó fordul itt meg naponta. A pályaudvaron kapott helyet a vasúttársaság központja is.[3]
Az épület jellemzői szerkesztés
Ez a fejpályaudvar egyike az első – és egyben a legjellemzőbb – példája az indiai viktoriánus építészetnek, ahol az ipari forradalom technológiája összeolvadt a neogót stílussal. Ez a stílus elfogadható volt az európai és az indiai ízlés számára, összeegyeztethető azzal a színes és a díszes jelleggel amit a mogul és a hindu építészet a szubkontinensen mutatott. A épület égbe törő vonalvezetése a tornyokkal, a hegyes boltívek és excentrikus alaprajzú terek közel állnak a hagyományos indiai palota építészethez is.
Az épület központi kupolás szerkezete és a mély platformos vonatcsarnok együtt biztosítja a vázát az épületnek. Kupolája fecskefarkas központosító bordák nélkül készült, ami a korszakra jellemző. A belső térben így egy sor nagy terem jöhetett létre, magas mennyezettel. Ez alapvetően egy közlekedési létesítmény, művészi értéke is ennek van alárendelve, ezért a különböző változtatások, amiket a használata alatt végeztek, a mai szem számára nem mindig látszik kedvezőnek. A C alakú alaprajz szimmetriatengelye kelet-nyugati irányú. Az épület minden oldalának azonos a tervezése. A magas központi kupola a fókuszpontja a homlokzatnak. A kupola egy nyolcszögletű bordázott szerkezetű kolosszális nőalakot mintáz, amely a fejlődést szimbolizálja. A jobb, felfelé tartott kezében egy fáklya van, a bal kezében egy küllős kerék.
Az oldalsó épületszárnyak az udvarhoz csatlakoznak, ami az utcára nyílik. A szárnyak négy sarkában monumentális tornyocskák vannak, amelyek egyensúlyt és keretet adnak a központi kupolának. A homlokzat jelenlegi megjelenésével arányos az ablakok és boltívek sora. Szobrokkal, domborművekkel gazdagon ellátott, de ezzel együtt is kiegyensúlyozott marad. A bejárati kapuknál megtalálható Nagy-Britannia jelképe, egy oroszlán, és India jelképe is, a tigris.
A fő építési anyag az indiai homokkőnek és a mészkőnek egy megfelelő keveréke, míg ritkábban kiváló minőségű olasz márványt is használtak a főbb díszítőelemekhez. Az előcsarnok is gazdagon díszített: a földszinten az északi szárnyban található az un. „csillag tanácsterem”, amely még mindig a jegypénztárak helye. Ezt olasz márvánnyal és csiszolt indiai kék kővel díszítették. Kőboltívek fedik faragott mennyezetet is.[3]
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Friedl Ferenc: Rekorder pályaudvarok - Építős blog (magyar nyelven). epitos.blog.hu. (Hozzáférés: 2010. március 17.)
- ↑ [1]
- ↑ a b c whc.unesco.org UNESCO World Heritage Centre Chhatrapati Shivaji Terminus (formerly Victoria Terminus, i. m.
- ↑ Jonathan Glancey: Ten of the world’s most beautiful railway stations. BBC, 2013. december 3. (Hozzáférés: 2014. február 14.)
Források szerkesztés
- Chhatrapati Shivaji Terminus (formerly Victoria Terminus). whc.unesco.org UNESCO World Heritage Centre világörökség.
- Advisory Body Evaluation: Chatrapati Shivaji Terminus (India) (angol és francia nyelven) (pdf). UNESCO - World heritage - documents associated with listing, 2004 (Hozzáférés: 2008. december 3.) A Chhatrapati Shivaji pályaudvar leírása a világörökség listájára való felvétel alkalmából.
- Chhatrapati Shivaji Terminus (formerly Victoria Terminus) - Pictures, info and travel reports. Worldheritagesite.org - World Heritage Site. [2016. március 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. március 17.)
- W, Christopher. Bombay Gothic. London: India Book House PVT Ltd. (2002) ISBN 81-7508-329-8.
További információk szerkesztés
- Chatrapati Shivaji Terminus Mumbai. Mumbai.org.uk Mumbai honlapja
- Google-műholdfelvétel
