Wikipédia

Csillag István (orvos)

(1913–1997) sebészorvos, orvostörténész
Ez a szócikk az orvosról szól. Hasonló címmel lásd még: Csillag István (egyértelműsítő lap).

Csillag István (Budapest, Terézváros, 1913. április 7.[2] – Budapest, 1997. december 8.)[3] sebészorvos, orvostörténész, az orvostudományok kandidátusa (1962).

Csillag István
Született1913. április 7.[1]
Budapest VI. kerülete[1]
Elhunyt1997. december 8. (84 évesen)[1]
Budapest[1]
Állampolgárságamagyar
HázastársaKurtz Anna
Gyermekeikét gyermek
SzüleiCsillag Lipót
Pintér Erzsébet
Foglalkozása
  • orvos
  • sebész
  • orvostörténész
Iskolái
SírhelyeKozma utcai izraelita temető (1D1-17-3)
Sablon • Wikidata • Segítség

Élete szerkesztés

Pedagóguscsaládból származott. Apja Csillag Lipót (1879–1965) volt, az Országos Izraelita Tanítóképző kántorképzőjének tanára, aki zeneszerzéssel és népdalgyűjtéssel is foglalkozott, anyja Pintér Erzsébet (1889–1969).[4] Anyai nagyapja Pintér Ignác (1861–1934), a Pesti Leánypolgári Iskola igazgatója, az Izraelita Tanügyi Értesítő szerkesztője és tankönyvszerző volt.

Az Abonyi utcai zsidó gimnáziumban érettségizett 1931-ben és közben négy szemesztert elvégzett a Zeneakadémián is. Orvosi tanulmányait a numerus clausus miatt Bolognában kezdte, majd 1940-ben a szegedi Ferenc József Tudományegyetemen fejezte be. Sebészeti gyakorlatát a Szent Margit Kórházban kezdte. A második világháború alatt munkaszolgálatra vitték, ahonnan csak a háború végén térhetett haza. 1945 és 1947 között a Szent Rókus Kórház sebészeti osztályán dolgozott. 1947 és 1957 között az I. számú sebészeti klinikán volt tanársegédi minőségben. Amikor 1957-ben Gergely Rezsőt, a klinika docensét kinevezték a Szent János Kórház sebészeti osztályának élére, követte őt új munkahelyére. 1961-ben írta meg A nagyvénák sérüléseinek ellátására vonatkozó kísérletes vizsgálatok címmel kandidátusi értekezését és a következő évben megkapta a kandidátusi fokozatát.[5] Elsősorban a nagyvénák sebészetével foglalkozott, auto­plasztikus anyagokat használt, számos új műtéti eljárást dolgozott ki, az ő módszerével fejlesztették a szövetbarát műanyagok beültetését. 1977-ben nyugalomba vonult. A következő évben a New York-i Tudományos Akadémia rendes tagjává választotta. Tagja volt a Magyar Orvostörténelmi Társaságnak.

Jeles orvostörténész, főleg a jeles zsidó származású magyar orvosok munkásságát kutatta, feldolgozta a régi Zsidókórház történetét és foglalkozott a magyar sebészet fejlődésének kérdéseivel.

Közleményei magyar, német, angol és francia nyelven jelentek meg.

A Kozma utcai izraelita temetőben nyugszik (1D1-17-3).

Családja szerkesztés

Felesége Kurtz Anna (1922–1999).

Gyermekei:

  • Csillag István
  • Csillag Éva

Főbb művei szerkesztés

  • A nagyvénák sérüléseinek ellátására vonatkozó kísérletes vizsgálatok (Budapest, 1961)
  • Régi zsidó orvosok és kórházak Magyarországon (Budapest, 1970)

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ a b c d Petőfi Irodalmi Múzeum névtér. (Hozzáférés: 2022. augusztus 9.)
  2. ↑ Születési bejegyzése a Budapest VI. kerületi polgári születési akv. 1108/1913. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2021. február 12.)
  3. ↑ „Elhunyt Csillag István”, Népszabadság, 1997. december 12., 19. oldal (Hozzáférés: 2021. február 12.) 
  4. ↑ Szülei házasságkötési bejegyzése a Budapest VIII. kerületi polgári házassági akv. 1033/1908. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2021. február 12.)
  5. ↑ A Tudományos Minősítő Bizottság hírei (1962. október 28.) Orvosi Hetilap, 43. szám, 2048. o.

Források szerkesztés

  • Alexander Emedi: A múlt magyar orvostörténészei. Budapest, 2002
  • Gergely András: Jeles magyar zsidó orvosok lexikona. Budapest, Makkabi, 2001
  • Révai új lexikona IV. (Bűn–Cyt). Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd: Babits. 1999. ISBN 963-901-593-8  
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Csillag_István_(orvos)&oldid=26978509”