Wikipédia

Csukás Zoltán (mezőgazdász)

(1900-1957) állatorvos, egyetemi tanár
Ez a szócikk a mezőgazdászról szól. Hasonló címmel lásd még: Csukás Zoltán (egyértelműsítő lap).

Zetényi Csukás Zoltán (Győr, 1900. szeptember 20. – Freiburg, 1957. szeptember 16.) Kossuth-díjas mezőgazdász, állatorvos, közgazdász, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja. A 20. századi magyar állattenyésztés egyik legkiemelkedőbb egyénisége. A tudományosan megalapozott baromfitenyésztés, takarmányozástan, szarvasmarha-bírálat és -családtenyésztés területén végzett munkássága révén bel- és külföldön is elismert tudós volt.

Csukás Zoltán
Született1900. szeptember 20.
Győr
Elhunyt1957. szeptember 16. (56 évesen)
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
Foglalkozásamezőgazdász,
állatorvos,
közgazdász,
egyetemi tanár
KitüntetéseiKossuth-díj (1954)
SírhelyeFarkasréti temető (22/1-1-18)[1][2][3]
A Wikimédia Commons tartalmaz Csukás Zoltán témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Tanulmányai szerkesztés

Csukás Zoltán 1900. szeptember 20-án született Győrben. Alsóbb iskoláit Siómaroson és Nagyrákoson végezte. A híres Pápai Református Kollégiumban érettségizett 1918-ban.

Felsőfokú tanulmányait 1919-ben kezdte meg Magyaróvárott, a Magyar Királyi Gazdasági Akadémián, ahol évfolyamtársa volt többek között Anghi Csaba Geyza, a Fővárosi Állat- és Növénykert későbbi legendás hírű igazgatója, szintén Európa szerte ismert állattenyésztési szaktekintély, Frideczky Ákos, a nyitrai agrártudományi főiskola majdani professzora, Kolbai Károly és Révy Dezső, a Magyar Agrártudományi Egyetem egykori rektorai, báró Schell József festőművész és gróf Serényi Miklós néhai országgyűlési képviselő. Hallgatósága alatt tanított az Akadémián a szintén óvári gazdász Schandl József, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, a magyar állattenyésztés egyik legkiemelkedőbb alakja.

Csukás kitűnő minősítésű mezőgazdász oklevelét 1922-ben kapta kézhez, s még ebben az esztendőben beiratkozott a budapesti Állatorvosi Főiskolára, ahol 1927-ben avatták állatorvossá.

1936-ban ösztöndíjasként az Egyesült Királyságban folytatott tanulmányokat, Cambridge-ben, Readingben és Edinburgh-ban tanult. Időközben megszerezte a mezőgazdaság-tudományi és állatorvos-doktori fokozatot is, illetve a közgazdász diplomát.

Pályafutása szerkesztés

1930. március 1-jén pályázat útján a Pázmány Péter Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Karának Mezőgazdasági Osztályán, az Állattenyésztéstani Intézetben tanársegéddé, majd adjunktussá nevezték ki. 1934–1938 között visszatért Alma Materébe, a Magyaróvári Magyar Királyi Gazdasági Akadémiára, ahol az állattenyésztési tanszéket vezette. 1936-ban egyetemi magántanárrá habilitálták. 1938-ban a debreceni Gazdasági Akadémiának, 1943-ban pedig már mint Mezőgazdasági Főiskolának lett a tanszékvezető nyilvános rendes tanára. 1940–1944 között megbízott igazgatói minőségben a debreceni egyetem állattani intézetét is vezette.

1944. június 13-án a M. kir. József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Mezőgazdasági és Állatorvosi Kara Állatorvosi Osztályán, illetőleg a második világháború után a Magyar Agrártudományi Egyetem Állatorvostudományi Karán, majd 1952-ben az egyetemből kivált Állatorvostudományi Főiskolán az állattenyésztési intézethez nevezték ki nyilvános rendes tanárnak, haláláig itt dolgozott.Rendkívüli tagja lett az állatorvosi tisztivizsga-bizottságnak.

Közben a hajdúnánási kísérleti gazdaság megszervezését is irányította, illetve az MTA Állattenyésztési Kutatóintézetének Szarvasmarha-tenyésztési Osztályát vezette 1950–1952 között. Tagja lett a Mezőgazdasági Kísérletügyi Központ állattenyésztési aktívájának, az Országos Állategészségügyi Tanácsnak és az Állatorvostudományi Kar felülvéleményező tanácsának.

Hazánk több magas kitüntetéssel, így a Kossuth-díjjal (1954) is elismerte korszakalkotó tudományos, oktatói és szakmai tevékenységét. 1952-ben a mezőgazdasági tudományok doktora, 1954-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja lett. Székfoglaló előadását A tehéntej zsírtartalmának belső környezeti tényezői címen 1955-ben tartotta meg.

Szervezetét a Parkinson-kór támadta meg, 1957. szeptember 16-án külföldön (Freiburg), egy újabb operáció után érte a halál. A Farkasréti temetőben helyezték végső nyugalomra.

Hazánk képviselete külföldön szerkesztés

Magyarországot hét ízben képviselte különböző nemzetközi értekezleteken és kongresszusokon. Debreceni tanársága idején részt vett az 1938. évi XI. Tejgazdasági Világkongresszuson Berlinben és 1939-ben a IV. Nemzetközi Állattenyésztési Kongresszuson Zürichben. A Földművelésügyi Minisztérium megbízásából 1942-ben a római, a bolognai, a firenzei, a milánói, a torinói és a perugiai állattenyésztési intézeteket és az olasz mintagazdaságokat tanulmányozta. Budapesti egyetemi tanársága idején 1947-ben a mesterséges termékenyítés FAO által rendezett milánói nemzetközi tanfolyamon Magyarországot, a zürichi Nemzetközi Állattenyésztési Értekezleten pedig a Földművelésügyi Minisztériumot képviselte. 1948-ban a stockholmi nemzetközi örökléstani kongresszuson és a VIII. Baromfitenyésztési Világkongresszuson vett részt. Előadást tartott Londonban a XVIII. Nemzetközi Állatorvosi Kongresszuson, Párizsban az V. Nemzetközi Állattenyésztési Kongresszuson és még több helyen.

Szakirodalmi munkássága szerkesztés

Csukás Zoltán az állattenyésztéstan nagyon sok területén folytatott maradandó értékű és a gyakorlat számára fontos munkásságot. A baromfitenyésztéssel, az állattenyésztésnek addig meglehetősen elhanyagolt ágával ő foglalkozott először nagy tudományos felkészültséggel. Első könyve A gazdasági baromfiak tenyésztése címen 1935-ben jelent meg. 1936-ban írta meg A tehén takarmányozása címkönyvét. Ez utóbbi angol nyelvű kiadására ajánlatot kapott a Bailliére és Tyndall cégtől. Társszerkesztője volt a Mezőgazdasági Kutatások című folyóiratnak, és szerkesztőbizottsági tagjaként dolgozott a Magyar Álltenyésztésnek is. Baromtenyésztés című könyvét 1955-ben adták ki. Takarmányozástan című tankönyve két kiadást ért meg; második kiadása 1956-ban jelent meg. Eredeti tudományos dolgozatai, melyek a bel- és külföldi szaklapokban jelentek meg, az állattenyésztés majdnem minden ágát felölelik.

Kutatói pályafutása szerkesztés

Csukás Zoltán az állattenyésztést számos szakterületén alkotott maradandót. Főként a hosszú élettartamú, tartósan termelékeny, egyenletesen termelő és zsíros tejű tehéncsaládok kitenyésztésének és az utódellenőrzés módszerei tökéletesítésének kérdéseivel, valamint a takarmányozás élettani vonatkozásaival foglalkozott. Kezdeményezésére alakították ki Herceghalomban az első magyarországi szarvasmarha-törzstenyészetet, illetve a mesterséges termékenyítés hazai bevezetésének és a szarvasmarha-törzskönyvezés korszerűsítésének egyik első megindítóját is személyében tisztelhetjük.

Elismerései, díjai, tisztségei szerkesztés

Tudományos munkásságának elismeréseként a Magyar Tudományos Akadémia Állattenyésztési Főbizottsága elnökévé választotta; tagja lett az Állattenyésztési Világszövetség előkészítő bizottságának, alelnöke a VIII. Baromfitenyésztési Világkongresszus egyik szakosztályának; tagjává választotta a Societas Italiana per il progresso delle Zootechnica tudományos társaság és a Tisza István Tudományos Társaság is. 1942-ben a Meskó Pál írói jutalomdíjjal tüntették ki. A Magyar Tudományos Akadémia kiemelkedő tudósát 1953-ban a Munka Vörös Zászló Érdemrenddel és 1954. március 15-én Kossuth-díjjal tüntették ki.

Emlékezete szerkesztés

A csornai Mezőgazdasági Szakközépiskola 1963. november 22-én vette fel Csukás Zoltán nevét. Csúcs Ferenc budapesti szobrászművész alkotását, Csukás professzor mellszobrát a tanintézet parkjában állították fel, amelynek ünnepélyes leleplezésre 1981. szeptember 19-én került sor. A művész emlékérmet is készített az iskola részére. Az érem a tanulók jutalmazására készült. A 74 mm átmérőjű, öntött alumíniumérem előlapján a professzor balra néző, oldalnézeti arcképe- és félköríven bal oldalon „DR. CSUKÁS”, a jobb oldalon „ZOLTÁN” felirat van. A hátoldalon a technikum akkori épülete és köriratban „CSUKÁS ZOLTÁN MEZŐG. TECHNIKUM CSORNA” és az épület alatt a művész szignója látható.

Az Állatorvos-történeti Gyűjtemény őrzi Domonkos Béla szobrászművész alkotását, a Csukás Zoltán-emlékérmet. A 107 mm átmérőjű öntött bronzérem előlapján a szintén általa készített díjérmen levővel azonos portré, „DR. CSUKÁS ZOLTÁN EMLÉKÉREM” felirat és a művész írott betűs névaláírása található.

Életművének megörökítése és közkinccsé tétele céljából a Magyar Állattenyésztők Szövetsége Állattenyésztés-történeti Bizottságának és a Debreceni Egyetem Mezőgazdaságtudományi Karának kiadásában látott napvilágot a Csukás Zoltán c. életrajzi tanulmánykötet 2001-ben.

Jegyzetek szerkesztés

Források szerkesztés

További információk szerkesztés

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Csukás_Zoltán_(mezőgazdász)&oldid=26758939”