Csuthy Zsigmond
Dobozi Csuthy Zsigmond (Doboz, 1813. január 19.[1] – Kajdacs, 1884. november 22.) református lelkész.
| Csuthy Zsigmond | |
| Született | 1813. január 19. Doboz |
| Elhunyt | 1884. november 22. (71 évesen) Kajdacs |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása | lelkész, újságíró |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Élete szerkesztés
Hétgyermekes köznemesi családban született Kajdacson. Szülei nemes Csuthi Mihály és Németh Sára voltak. 1825-ben a pápai kollégiumba került. 1833-ban Nagykőrösre ment a grammatikai osztály tanítójának, ahol 3 évet töltött. 1836-ban Debrecenben kezdett jogot és teológiát tanulni, egyúttal magánoktató volt, így fölváltva élelmezték. 1838-ban Érmellékre, Asszonyvásárára ment akadémiai rektorul, ahol Kuthy Sándor, Kuthy Lajos regényíró apja volt a lelkész és esperes.
A rektoria (lásd Peregrináció) végeztével 1841 tavaszán gyalog beutazta Erdélyt. 1842-ben miután a bécsi egyetemet is meglátogatta, letette Pesten a papi vizsgát és több helyen káplánkodott, többek közt Bicskén, Csákváron, Velencén, Kopácson, Siklóson, Hercegszöllősön), majd 1847-ben Kollós Mózes elaggott lelkész mellé rendeltetett adminisztrátorul Vácra.
1849-ben a Pest megyei bizottmány tagja lett Vác képviseletében, melynek feladata a megyei tisztikar megválasztása volt.[2] 1849-ben Vácon, a kisváci templomban a függetlenségi nyilatkozat mellett tartott egyházi beszéde következtében haditörvényszék elé került és az új épületben töltött 15 havi fogság után 1851. október 1-jén kötél általi halálra ítélték, melyet azonban amnesztiával hat évi várfogságra, javai elkobzására és hivatalvesztésre változtattak.[3] 1852. június 3.-án harminchat társával együtt Josephstadtba (ma Jaroměř, Hradec Králové közelében) deportáltatott. 1853-ban az amnesztia útján szabadult várfogságából[4] és Alsódabasra helyezték. 1856-ban felfüggesztették a vagyonelkobzását.[5]
Polgár Mihály Gyöngyösre rendelte adminisztrátornak,[6] azonban Hentzi katonai parancsnok újra visszarendelte Dabasra, ahol a csendőrök mindennap meglátogatták. Az abszolutista kormány rendelkezése alapján a haditörvényszékileg elítélt lelkészek csak mint káplánok és csak ún. bizalmi férfiak mellett szolgálhattak, ezért az egyházkerület Dömsödre rendelte tanító káplánul. 1859-ig működött itt, amikor Nagy István septemvir közbenjárásával sikerült a majdnem 50 éves férfiúnak rendes lelkészi hivatalt nyernie Kajdacson,[7] ahol hivatalának és történelmi búvárkodásoknak szentelte életét. 1861-ben megyei állandó bizottmány tagjává választották.[8] A tolnai egyházmegyének tanácsbírája is volt.
Volt kézirata Mártonfalvi Tóth Györgytől is.[9]
Művei szerkesztés
- 1847 Egy éj a Hortobágyon (elbeszélés). Életképek 1847/II.
- 1863 Zerin vára 1661-1665. Vasárnapi Ujság 1863, 23-26.
- 1863 Székesfehérvár fénykora romjaiban. Nemzeti Képesujság
- 1865 Thurzó nádorok kora. Vasárnapi Ujság 1865
- 1878 Magyar protestáns egyháztörténet a szatmári békekötéstől a türelmi rendelet kiadásáig, 1712–1782. Debrecen.
Kézirat szerkesztés
- Magyar protestáns egyháztörténet
- Török Bálint élete és kora
Szerkesztője ill. munkatársa volt a Honnak (1867/200, 1870/87), Kalauznak, Képes Magyar Ujságnak, Lelki Kincstárnak (1866), Losonczi Phönixnek, Magyar Ember Könyvtárának (1863), Magyar Hirlapnak, Magyarország és a Nagyvilágnak (1866), Magyar Sajtónak, Mátyás Diák Könyvesházának, Nagy- és Kis Képes Naptárnak, Napkeletnek (1856–1860), Politikai Ujdonságoknak, Prot. Egyházi és Iskolai Lapnak, Tolnamegyei Közlönynek (1879–80), és a Vasárnapi Ujságnak (1856-tól). Egyházi beszédei Fördős Lajos: Papi Dolgozatok Gyászesetekre című gyűjteményében (1855, 1857, 1867) vannak közölve.
Emlékezete szerkesztés
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ A vértesdobozi református anyakönyv I. kötete, keresztelések, CS betű, 1813. év.
- ↑ 1996 "Késő maradékainknak tétessen jegyzésben!" - Írásos emlékek Vác város múltjából 1074-1990. Váci Történelmi Tár 1. Vác, 420.
- ↑ Szabó Béla – Horváth István 1969: Nógrád megye története II. 1849–1919. Salgótarján, 13.
- ↑ Gazzetta di Mantova Num. 12. 1853. október 11. Vö. 1943 Egyháztörténet I/4, 399 Báthori Gábor főesperes hivatalos levele a politikai okból letartóztatott Csúthi Zsigmond gyöngyösi református lelkész ügyében (1854)
- ↑ Brünner Zeitung 1856/166, 1. (július 17.)
- ↑ Vö. Klimó Pál 1891: A gyöngyösi evangelicus református 1876. évtől helvét és ágostai ev. egyesült egyház történetének vázrajza. Gyöngyös, 35 1853.
- ↑ Balázs László 1986: Vértesalja. Budapest, 170.
- ↑ 1978 Tanulmányok Tolna megye történetéből 8. Szekszárd, 222.
- ↑ Csorba Dávid 2008: „A’ sovány lelketmeg-szépíteni” - Debreceni prédikátorok (1657–1711). Debrecen, 55 151. jegyzet
- ↑ parokia.hu/lap/veroceref
Források szerkesztés
- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái II. (Caban–Exner). Budapest: Hornyánszky. 1893.
- Doboz, az új adomány
További információk szerkesztés
- Kálmán Dezső 1901: A gyönki ev. ref. gymnasium története 1806-1900. Molnár Mór Könyvnyomdája, Szekszárd.
- Új magyar irodalmi lexikon. Főszerk. Péter László. Bp., Akadémiai Kiadó, 1994.
- Zoványi Jenő: Magyarországi protestáns egyháztörténeti lexikon. Szerk. Ladányi Sándor. 3. jav., bőv. kiadás. Budapest: Magyarországi Református Egyház Zsinati Irodája. 1977. ISBN 963-7030-15-8
