Wikipédia

Czóbel Béla

(1883-1976) magyar avantgárd festő

Czóbel Béla (Budapest, 1883. szeptember 4.[8] – Budapest, 1976. január 30.) Kossuth-díjas magyar avantgárd festő. Első felesége Isolde Daig, német–holland származású festőtől született Lisa, később világhírűvé vált balett-táncos leánya. Második felesége Modok Mária festőművész. Unokahúga Czóbel Anna operatőr, testvére pedig Czóbel Ernő irodalomtörténész, politikus volt.

Czóbel Béla
1968-ban
1968-ban
Született1883. szeptember 4.[1][2][3][4][5]
Budapest
Elhunyt1976. január 30. (92 évesen)[6]
Budapest
Állampolgárságamagyar
HázastársaModok Mária
SzüleiZobel József
König Sarolta[7]
Foglalkozása
  • festőművész
  • grafikusművész
IskoláiJulian Akadémia (1903–)
KitüntetéseiKossuth-díj (1948)
SírhelyeFarkasréti temető (1/4-1-39/40)
A Wikimédia Commons tartalmaz Czóbel Béla témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Élete szerkesztés

Budapesten született Zobel József (1849–1899)[9] terménykereskedő és König Sarolta (1858–1939)[10] gyermekeként. 1902–1906 között Nagybányán Iványi-Grünwald Béla tanítványa volt. 1902-ben és 1903-ban a müncheni akadémián, majd 1903-tól Párizsban a Julian Akadémián tanult. 1905-ben állított ki először az Őszi Szalonon (Salon d’automne), 1906-tól a francia fauves-okkal együtt szerepelt ugyanott és a Függetlenek Szalonjában (Salon des Indépendants). 1908 márciusában önálló kiállítása nyílt a Berthe Weill Galériában.[11] Barátai közé tartozott Dunoyer de Segonzac, Georges Braque és Amedeo Modigliani. A magyar Vadak jellegzetes képviselőjeként alapító tagja lett a Nyolcak csoportjának, bár csak az első tárlatukra küldött képet – jóllehet névleg mindvégig vállalta a csoporthoz tartozást. 1911-ben a New York Timesban megjelent egy újságcikk, amelyben a festőről fényképet publikáltak.[12]

Az első világháború idején (1914–1918) menekülnie kellett Franciaországból, és a hollandiai Bergenben telepedett le. 1919-től 1925-ig Berlinben élt, ahol a Brücke csoporthoz kapcsolódott, majd a Freie Sezession tagja lett. 1925-ben gyűjteményes kiállítása volt a német fővárosban, de még ugyanabban az évben visszaköltözött Franciaországba. 1927-ben New Yorkban sikeres kiállítása volt a Brummer Galleryben. 1931-től mind gyakrabban járt haza, a nyarakat rendszeresen a hatvani kastélyban töltötte Hatvany Ferenc festőművész meghívására. 1933-ban elnyerte a Szinyei Merse Pál Társaság nagydíját. 1940-ben tért vissza véglegesen Magyarországra és Szentendrén telepedett le. A második világháború után is rendszeresen állított ki külföldön, elsősorban Párizsban, a Galerie Zakban. 1956 ban a képeiből kiállítást rendeztek a Galerie Zakban, melyre Pablo Picasso levélben üdvözölte a festőt. Még életében, 1975-ben nyílt meg Szentendrén a nevét viselő múzeum.

Szentendrén szobrot állítottak neki és műveit állandó kiállításon mutatják be a Czóbel Béla Múzeumban. Festményei megtalálhatók egyebek mellett a párizsi Pompidou központban, a Magyar Nemzeti Galériában hazai és külföldi magángyűjteményekben. Székesfehérvárott, a Deák Gyűjteményben húsznál több képét őrzik.

A rendszerváltáshoz közeledve és azt követően gyakran szerepeltek művei nyilvánosan, legutóbb A Nyolcak kiállításán a Szépművészeti Múzeumban (2011). Képeit a Nyolcak többi tagjaiéival együtt állították ki (Berény Róbert, Czigány Dezső, Kernstok Károly, Márffy Ödön, Orbán Dezső, Pór Bertalan, Tihanyi Lajos).

Művészetére jellemző szerkesztés

 
Czóbel Béla szalmakalapos portréja
Kernstok Károly festménye (1907)

A kezdeti, nagybányai naturalizmust követően, Czóbel igen gyorsan – lényegében a mozgalom születésével egyidőben – kötődött a fauvizmushoz, az akkori legmodernebb párizsi irányzathoz. Így egyike volt a Magyar Vadak első képviselőinek is. Párizsban a „legvadabb” fauves-ok közt emlegették. A fauvizmus névadójától, Louis Vauxcelles művészetkritikustól a „fauve inculte” (faragatlan fauve) jelzőt kapta,[13] Gertrude Stein amerikai műgyűjtő a „heves” Henri Matisse-nál is „hevesebbnek” találta akt képét,[14] és az amerikai Gelett Burgesst pedig, aki 1908–1909-ben interjúkat készített a fauves-okkal és kubistákkal Párizsban, kifejezetten sokkolta Czóbel vásznainak brutalitása.[15]

A későbbiek folyamán Czóbel festészete a német expresszionizmushoz közeledett, elsősorban a bergeni, majd a berlini évek alatt. Ekkorra művészete veszített színességéből, a sűrű fekete illetve sötétkék kontúrok uralják képeit. Egyéni, újra kiszínesedő, leginkább a Párizsi iskolához sorolható stílusát az 1920-as évek második felére, újabb párizsi tartózkodása folyamán alakította ki. A szentendrei évek alatt tovább oldódott festészete, a mindvégig megtartott kontúrozást színes, „vattás” festékfoltokkal fedte el.

Témaválasztása nagyon gazdag és egyben hagyományos, önarcképeket, arcképeket, aktokat, tájképeket, városrészeket, enteriőröket, csendéleteket festett, szemlélete 20. századi, stílusa modern (posztimpresszionizmus, fauves, német expresszionizmus, kubizmus, Párizsi iskola), mely az euroatlanti kultúra élvonalába emeli. Festményeinek már életében nagy sikere volt Nyugat-Európában és az Amerikai Egyesült Államokban, így került számos műve külföldi magángyűjteményekbe.

Művei (válogatás)[16] szerkesztés

Festmények szerkesztés

 
Czóbel Béla szobra Siófokon
Varga Imre alkotása
(2005)
 
Grosrouvre (1925)
 
Asztelicsendélet (1929)
  • Önarckép palettával (1902, olaj, vászon, 76 x 66 cm; Ferenczy Múzeum, Szentendre)
  • Leány virágos ablak előtt (1904, olaj, vászon, 105 x 87 cm; Ferenczy Múzeum)
  • Ülő paraszt (1904, olaj, vászon, 100 x 87 cm; Magyar Nemzeti Galéria, Budapest)
  • Festők a szabadban (1906, olaj, vászon, 13 x 18 cm; Musée National d'Art Moderne, Párizs)
  • Nyergesújfalui udvar (c. 1906, olaj, vászon, 72 x 80 cm; Janus Pannonius Múzeum, Pécs
  • Ülő férfi (1906, olaj, vászon, 170 x 80 cm; MNG)
  • Labdát tartó fiú (1916, olaj, vászon, 80 x 60 cm; Ferenczy Múzeum)
  • A bergeni lelkész (1918, olaj, vászon, 147 x 78 cm; magántulajdonban)
  • Berlini utca (1920, olaj, vászon, 81 x 97 cm; magántulajdonban Chicagóban)
  • Meyer úr arcképe (1921, olaj, vászon, 140 x 82 cm; Ferenczy Múzeum)
  • Falu vége (1922, olaj, vászon, 89 x 96 cm; magántulajdonban)
  • Fekvő nő (c. 1922, olaj, vászon, 74 x 88 cm; MNG)
  • Műteremben (1922, olaj, vászon, 93,5 x 74 cm; MNG)
  • Párizsi Szajna-part (1925 olaj, vászon, 65 x 80,5 cm; magántulajdonban)
  • Mouffetard utca (1925, olaj, vászon, 73 x 60 cm; Ferenczy Múzeum)
  • Grosrouvre-i táj (1925 olaj, vászon 65 x 81 cm magántulajdon)
  • Párizsi enteriőr (1926, olaj, fa, 100 x 81 cm; magántulajdonban)
  • Álarc és mandolin (1928, olaj, vászon, 92 x 73 cm; magántulajdon)
  • Tengerparti táj bárkákkal (1930, olaj, vászon, 81 x 65 cm; Ferenczy Múzeum)
  • Múzsa : aktkép (1930, olaj, vászon, 80 x 65 cm; Ferenczy Múzeum)
  • Piros kendős lány (1934 olaj, vászon, 72,5 x 54,5 cm; magántulajdonban)
  • Tájkép (c. 1935, olaj, vászon, 64 x 82 cm; MNG)
  • Madonna (1937, olaj, vászon, 52 x 43 cm; magántulajdonban)
  • Hatvani utcarészlet (c. 1937, olaj, vászon, 63 x 53 cm; Ferenczy Múzeum)
  • Szentendrei részlet (1940-es évek, olaj, vászon, 60 x 62,5 cm; Ferenczy Múzeum)
  • Narancsos csendélet (év nélkül, olaj, vászon, 60,5 x 72 cm; magántulajdonban)
  • Sárga csendélet (1960, olaj, vászon, 73 x 60 cm; Czóbel Béla Múzeum, Szentendre)
  • Szentendrei Vénusz (1968, olaj, vászon, 83 x 110 cm; Ferenczy Múzeum)
  •  
    Önarcképek
  •  
    Szentendrei utca
  •  
    Alvó lány
  •  
    Fiú labdával
  •  
    Hátakt

Rajzok, akvarellek szerkesztés

 
Sírja a Farkasréti temetőben (1/4-1-39/40). Farkas Aladár alkotása
  • Pásztorfiú (év nélkül, tus, papír, 260 x 345 mm; Ferenczy Múzeum)
  • Álló akt (1906, szén, papír, 31 x 24 cm; MNG)
  • Fiú (1917, Akvarell, papír, 1100 x 730 mm; Ferenczy Múzeum)
  • Fiatal lány félaktja (év nélkül, szén, 63 x 48 cm; International Galleries, Chicago)
  • Ülő modell (c. 1928; szén, 49,5 x 32,5 cm; magántulajdonban)

Díjak, elismerések szerkesztés

Irodalom szerkesztés

  • Sin Edit: Czóbel Béla bibliográfia. Szentendre, Pest Megyei Könyvtár, 1983 (Pest megyei téka)
  • Szentiványi Kálmán: Czóbel Béla emlékkönyv. [Fotók: Gajzágó Jolán.] Szentendre, Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, 1983. 67 o.

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ 2017. augusztus 22., https://rkd.nl/explore/artists/19535
  2. ↑ Béla Adelbert Czòbel (holland nyelven)
  3. ↑ Bela Adalbert Czobel (angol nyelven). Oxford University Press, 2006
  4. ↑ Le Delarge (francia nyelven). Gründ, 2001. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. ↑ Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. ↑ The Fine Art Archive. (Hozzáférés: 2021. április 1.)
  7. ↑ Testvérének, Czóbel Ernőnek fogolytörzskönyve Archiválva 2014. augusztus 19-i dátummal a Wayback Machine-ben
  8. ↑ Születési bejegyzése a pesti izr. hitközség születési akv. 1397/1883. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2019. július 21.)
  9. ↑ Zobel József halotti bejegyzése a Budapest VI. kerületi polgári halotti akv. 272/1899. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2019. július 21.)
  10. ↑ König Sarolta halotti bejegyzése a Budapest VI. kerületi polgári halotti akv. 926/1939. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2019. július 21.)
  11. ↑ Barki Gergely: A vaddá válás evolúciója Czóbel Béla korai portréin. In: Magyar Vadak Párizstól Nagybányáig 1904–1914. Szerk. Passuth Krisztina, Szücs György. Budapest, Magyar Nemzeti Galéria, 2006. 201–216.
  12. ↑ author, AnonymousUnknown: English: The "Cubists" Dominate Paris' Fall Salon, subtitled, Eccentric School of Painting Increases Its Vogue in the Current Art Exhibition – What Its Followers Attempt to Do, The New York Times, October 8, 1911. Picasso's 1908 Seated Woman (Meditation) is reproduced along with a photograph of the artist in his studio (upper left). Metzinger's Baigneuses (1908–09) is reproduced top right. Also reproduced are works by Derain, Matisse, Friesz, Herbin, and a photo of Braque. (nameplate added for the record), 1911 (Hozzáférés: 2022. április 2.)
  13. ↑ Louis Vauxcelles: Le Salon des Indépendants. Gil Blas, 1907. március 20.
  14. ↑ Stein, Gertrude: Alice B. Toklas önéletrajza. Budapest: Gondolat, 1974. 18.
  15. ↑ Gelett Burgess: The Wild Men of Paris. The Architectural Record. May 1910. 401–414.
  16. ↑ Lista hung-art.hu nyomán.

Források szerkesztés

  • Kállai Ernő: Czóbel Béla. Budapest, 1934
  • Genthon István: Czóbel Béla. Budapest, 1961
  • Philipp Clarisse: Czóbel. Budapest, 1970
  • Kratochwill Mimi: Czóbel Béla (1883–1976) élete és művészete. Veszprém – Budapest, 2001
  • Magyar művészeti kislexikon : kezdetektől napjainkig. Budapest : Enciklopédia Kiadó, 2002. Czóbel Béla festő – 68–70. o. ISBN 963-8477-66-0
  • Kratochwill Mimi: Czóbel. Budapest, 2009. (Metropol könyvtár)

További információk szerkesztés

Kapcsolódó szócikkek szerkesztés

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Czóbel_Béla&oldid=26758164”