Déli macskanyúl

A déli macskanyúl (Lagidium viscacia) az emlősök (Mammalia) osztályának a rágcsálók (Rodentia) rendjébe, ezen belül a csincsillafélék (Chinchillidae) családjába tartozó rágcsálófaj. Dél-Amerikában él, az Andok sziklás lejtőin.

Déli macskanyúl
Bolíviai példány
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia) Törzs: Gerinchúrosok (Chordata) Altörzs: Gerincesek (Vertebrata) Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda) Osztály: Emlősök (Mammalia) Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria) Csoport: Eutheria Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia) Öregrend: Euarchontoglires Csoport: Glires Rend: Rágcsálók (Rodentia) Alrend: Sülalkatúak (Hystricomorpha) Öregcsalád: Chinchilloidea Család: Csincsillafélék (Chinchillidae) Alcsalád: Chinchillinae Nem: Lagidium Meyen, 1833 Faj: L. viscacia
Tudományos név
Lagidium viscacia Molina, 1782
Szinonimák
a Lagidium viscacia viscacia szinonimái: Lagidium viscacia aureus (Geoffroy & D’Orbigny, 1830) Lagidium viscacia chilensis (Oken, 1816) Lagidium viscacia crassidens Philippi, 1896 Lagidium viscacia crinigerum Philippi, 1896 Lagidium viscacia viscaccica Brandis, 1786 a Lagidium viscacia cuvieri szinonimái: Lagidium viscacia lutea (Thomas, 1907) Lagidium viscacia lutescens Philippi, 1896
Elterjedés
Hivatkozások
Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Déli macskanyúl témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Déli macskanyúl témájú médiaállományokat és Déli macskanyúl témájú kategóriát.

Előfordulása és életmódja

A déli macskanyúl Argentína nyugati, Bolívia nyugati és középső, valamint Chile északi és középső részen honos. Dél-perui előfordulása vitatott. Hegyvidéki állat, a sziklás, gyér növényzetű területeket kedveli 2500-5100 méterrel a tengerszint fölött.

Többnyire hajnalban és alkonyatkor aktív, ilyenkor bújik elő a sziklaüregekből, hogy megkeresse fűfélékből, mohákból, zuzmókból álló táplálékát. Sokszor napközben is megfigyelhető, ahogyan sütkérezik vagy a bundáját tisztogatja; a biztonságot nyújtó sziklaüregektől azonban soha nem távolodik messzire. Társas állatok, kisebb kolóniákban élnek, egymással hangjelzésekkel tartják a kapcsolatot.

Elsődleges természetes ellenségük az andesi hegyimacska.

Alfajai

• Lagidium viscacia viscacia Molina, 1782
• Lagidium viscacia boxi Thomas, 1921
• Lagidium viscacia cuscus Thomas, 1907
• Lagidium viscacia cuvieri Bennett, 1833
• Lagidium viscacia famatinae Thomas, 1920
• Lagidium viscacia lockwoodi Thomas, 1919
• Lagidium viscacia moreni Thomas, 1897
• Lagidium viscacia perlutea Thomas, 1907
• Lagidium viscacia sarae Thomas & St. Leger, 1926
• Lagidium viscacia tontalis Thomas, 1921
• Lagidium viscacia tucumana Thomas, 1907
• Lagidium viscacia viatorum Thomas, 1921
• Lagidium viscacia vulcani Thomas, 1919

Megjelenése

Figyelő déli macskanyúl

A déli macskanyúl nagyságra és külsőre egy üregi nyúlra emlékeztet, de hosszú, bozontos, spirálisan összetekerhető farka egyértelműen megkülönbözteti tőle. A kifejlett macskanyulak körülbelül 3 kilogrammosak. Puha és hosszú szőrű bundája a hátán és oldalán sárgásszürke, hasán és torkán valamivel világosabb színű. Felső oldalán bozontos farkának vége fekete. Fülei rövidebbek mint a nyulaké. Lábain négy ujj található, talpa párnázott, alkalmazkodott a sziklás élőhelyhez.

Szaporodása

Párzási időszakuk októbertől decemberig tart. A 130 nap tartó vemhesség után a nőstények többnyire egy, ritkán két kölyköt hoznak a világra. A kinyílt szemmel és teljes bundában születő kis macskanyulak nyolchetes korukig szopnak, utána már teljesen átállnak a növényi táplálékra. Élettartamuk fogságban eléri a 19 évet.

Természetvédelmi helyzete

Macskanyúl Brehm: Az állatok világa 1887-es kiadásában

Elterjedési területén belül gyakori állatnak számít. Populációinak létszáma erősen ingadozhat az időjárás függvényében. Bár húsáért és szőrméjéért vadásszák, elterjedését ez nem befolyásolja jelentősen. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján "nem fenyegetett" státusszal szerepel.

Források

• A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2014. január 8.)
• Shefferly, Nancy (1999). "Lagidium viscacia: southern viscacha". Animal Diversity Web. University of Michigan
• Mammal Species of the World. Don E. Wilson & DeeAnn M. Reeder (szerkesztők). 2005. Mammal Species of the World. A Taxonomic and Geographic Reference (3. kiadás) (angolul)
• Myers, Phil (2002). "Chinchillidae: chinchillas and viscachas". Animal Diversity Web. University of Michigan
• Walker, R. Susan; Novaro, Andrés J.; Perovic, Pablo; Palacios, Rocio; Donadio, Emiliano; Lucherini, Mauro; Pia, Mónica; López, María Soledad (2007). "Diets of three species of Andean carnivores in high-altitude deserts of Argentina". Journal of Mammalogy 88 (2): 519–525.

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Southern viscacha című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.