Dénes István (jogász)

(1889-1963) jogász, politikus

Dénes István (Szászváros, 1889. március 3.Budapest, 1963. június 17.) politikus, országgyűlési képviselő, ügyvéd.

Dénes István
Született1889. március 3.
Szászváros
Elhunyt1963. június 17. (74 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
Foglalkozásapolitikus,
országgyűlési képviselő,
ügyvéd
Tisztsége
  • magyarországi parlamenti képviselő (1922–1926)
  • az Ideiglenes Nemzetgyűlés tagja (1945. június 24. – 1945. november 3.)
  • magyarországi parlamenti képviselő (1945. november 4. – 1947)
  • magyarországi parlamenti képviselő (1947–1949)

Dénes István aláírása
Dénes István aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Dénes István témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Életrajza szerkesztés

A második világháború előtt szerkesztés

Kisiparos családból származott, apja Dénes György tímár volt. 1916-ban szerzett jogászdoktori oklevelet a kolozsvári egyetemen. Ezután behívták katonának; az orosz fronton harcolt. Miután megsebesült, fogolytáborparancsnok lett Tordán, egyúttal a nemzeti tanács tagjává is választották. Ezután 1919-ben Szászvárosban, 1920-tól pedig Budapesten tevékenykedett, mint ügyvéd.

Még 1920-ban csatlakozott a Csizmadia Sándor vezette Magyarországi Munkáspárthoz (MFMP), aminek egy évvel később, 1921-ben az elnöke lett. Az 1922-es választásokon a Tótkomlós központú egyéni választókerületben szerzett országgyűlési mandátumot. 1926-ban Tótkomlós, 1931-ben Kiskundorozsma, 1935-ben pedig Dunavecse körzetében indult a választásokon, de nem jutott be a parlamentbe. Pártját ez idő alatt többször is átszervezte, átnevezte; leginkább Magyarországi Földmíves és Munkáspárt néven, de használta a Magyar Parasztpárt, illetve a Független Magyar Parasztpárt nevet is. A nagy gazdasági világválság után pártja felbomlott, amit 1937-ben pár hónap erejéig sikerült felélesztenie, mielőtt csatlakozott volna a Szálasi Ferenc és Balogh István vezette Magyar Nemzeti Szocialista Párthoz. Ennek betiltása után a Turul Szövetségben vállalt szerepet, mígnem 1941 őszén végleg szakított a nemzetiszocializmussal és 1942 elején ismét újjáalakította pártját.

A második világháború után szerkesztés

1945 júniusában pártjával csatlakozott a Független Kisgazdapárthoz és bekerült annak országos intézőbizottságába is. Beválasztották az Ideiglenes Nemzetgyűlésbe is, majd az 1945-ös választásokon Csongrád és Csanád vármegyében is mandátumhoz jutott. 1946. március 12-én húsz társával együtt – a Baloldali Blokk nyomására – kizárták a Kisgazdapártból. Kizárt társaitól eltérően nem csatlakozott Sulyok Dezsőhöz és pártjához, Magyar Szabadság Párthoz, hanem pártonkívüliként folytatta parlamenti tevékenységét. Az 1947 tavaszán újjászervezte régi pártját, a Magyar Földműves és Munkáspártot, majd nyáron pártjával együtt csatlakozott a Balogh páter vezette Független Magyar Demokrata Párthoz. Az 1947-es választásokon már ennek a színeiben választották országgyűlési képviselővé. Az 1949-es kommunista fordulatot követően nem vonult vissza a politikától, hanem csatlakozott a Magyar Függetlenségi Népfronthoz, aminek fel is került Pest megyei listájára és újból bejutott a törvényhozásba. Politikusi hivazása mellett ügyvédként is dolgozott Teréz körúti irodájában. Az ÁVH 1952. augusztus 14-én országgyűlési képviselőként, koholt vádak alapján letartóztatta. Noha semmilyen bizonyítékot nem tudtak ellene felhozi, vagy „beismerő vallomást” kicsikarni belőle, 1953. február 5-én zárt tárgyaláson nyolc és fél évre ítélték. 1956 tavaszán szabadult, s október 23-án, majd november 20-án (vagyis a forradalom után) is hivatalosan rehabilitálták és bűncselekmény hiányában jogerősen felmentették.

Politikusi múltjára tekintettel külön nyugdíjat állapítottak meg a számára, miközben ügyvédként is praktizálhatott. 1958. április 4-én „közbiztonsági őrizetbe” vették, eljárást azonban korára tekintettel már nem indítottak ellene, de az ügyvédi névjegyzékből törölték. Június 19-én engedték szabadon, onnantól kezdve haláláig rendőrhatósági felügyelet alatt volt, s különnyugdíját is élete végéig kaphatta. 1963-ban hunyt el.

Fő művei szerkesztés

  • Román kérdés magyar politika Torda, 1918
  • A pénzintézetek együttes rohama a kisgazdákat védő egyes törvényes rendelkezések ellen 1922
  • A földreform Magyarországon és a földreform jelentősége. Budapest, 1923.
  • Reflexiók az új autonóm vámtarifa tervezetéhez Budapest, 1923
  • A földreform Magyarországon és a földreform jelentősége 1923
  • Reflexiók az uj autonom vámtarifa tervezetéhez 1923
  • Választójog és földmunkásság – Titkos választójog a falu népének is. Budapest, 1925.
  • Titkos választójogot a falu népének is Budapest, 1925
  • Miért pusztul Magyarország ? Budapest, 1925
  • Miért pusztul Magyarország ? 1925
  • Harc a föld népéért Budapest, 1928
  • Végzetes szanálás, Dr. Dénes István parlamenti beszédei Közlekedési Nyomda (Pless és Schillinger), Budapest, 1929
  • A Magyarországi Földmíves és Munkáspárt újjáépítő programmja 1930
  • Végzetes szanálás Közlekedési Nyomda, Budapest, 1930
  • A Földműves- és Munkáspárt újjáépítő programja 1931
  • A Földműves- és Munkáspárt újjáépítő programja 1932
  • Le a vámsorompókkal! 1933
  • Pokoltanya 1935
  • Parasztok! 1935
  • Mentsük meg a Dunántúlt! 1936
  • Magyar választójog – Magyar tragédia. Budapest, 1937.
  • Baj van Tiszántúl 1937
  • Magyar választójog? 1937
  • Földértékadó-rendszer 1938
  • A deszki parcellázás 1938
  • Turul! 1938
  • Vámközösség a karteluzsora halála Held János Nyomda, Budapest, 1939
  • Az Angol Magyar Bank Rt. érdi parcellázása 1940
  • A nagytőke urai, zsoldosai, áldozatai. Turul! Reformot 2. szám. Budapest, 1938.
  • Gyors földreform nélkül nincs feltámadás. Budapest, 1941.
  • A vezsenyi parcellázás : Forum Nyomda, Budapest
  • A nagytőke urai, zsoldosai - áldozatai
  • Nem éretlen a magyar falu népe !
  • Rög (hetilap)
  • A Rög 1930 (röpirat)

Források szerkesztés