Wikipédia

Dési Huber István

festőművész

Dési Huber István (Nagyenyed, 1895. február 6. – Budapest, 1944. február 25.) posztumusz Kossuth-díjas (1958) magyar festőművész, grafikus. Huber Győző író öccse.

Dési Huber István
Dési Huber István portréja (Sugár Kata felvétele)
Dési Huber István portréja (Sugár Kata felvétele)
Született1895. február 6.[1][2]
Nagyenyed
Elhunyt1944. február 25. (49 évesen)[1]
Budapest[3]
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
  • festőművész
  • grafikusművész
KitüntetéseiKossuth-díj (1958)
SírhelyeFiumei Úti Sírkert
A Wikimédia Commons tartalmaz Dési Huber István témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
Várandós asszony, Dési Huber festménye 1932 körül

Élete szerkesztés

Apai részről német kisiparos, anyai részről bocskoros nemesi családból származott. Anyja korán meghalt. Apja hamarosan csődbe jutott, ezért anyagi gondok miatt nem tanulhatott. A fővárosban alkalmi munkából élt. Önéletrajza szerint volt munkás, inas, pincér, kifutó, csavargó. Nyolc évig hányódott, a Ganz Vagongyárban vasesztergályosok mellett majdnem kitanulta a szakmát, majd visszament Erdélybe és ügyvéd-írnokként dolgozott, Désen.

Az első világháború kitörésekor önkéntesként bevonult,[4] negyven hónapot töltött harctereken. Tüdőbaja miatt leszerelték. A háború után egy ideig Erdélyben maradt, Désen rajziskolába járt, ahol többek között Szopos Sándor festő oktatta, ugyanakkor apja műhelyében arany- és ezüstművességgel foglalkozott. 1921-ben Budapestre költözött és elhelyezkedett a dr. Polgár-féle ezüstárugyárban. Emellett a Kisképző iparművészeti iskolát, majd a Podolini Volkmann Artúr-féle szabadiskolát látogatta. 1923-ban vette feleségül Sugár Stefániát, barátja, Sugár Andor festőművész nővérét. 1924-től sógorával együtt Olaszországban ezüstművesként dolgozott. A híres képtárak tanulmányozása mellett Torinóban a Quadriennalén és Firenzében a nemzetközi rézkarckiállításon is megjelent. A rézkarc technikájára Kron Béla oktatta. 1927-ben tért vissza Magyarországra, és belépett a KÚT (Képzőművészek Új Társasága) tagjai közé. Az illegális kommunista mozgalomban tevékenykedett, 1927–28-ban a Negyedik rend címmel linóleummetszet-sorozatot készített.

 
Dési Huber István: Déli pihenő

1934-ben egy sarló-kalapács motívumot ábrázoló csendélete miatt letartóztatták.

1930-tól időszakonként szanatóriumba kellett vonulnia, a fronton szerzett tüdőbaja gyógykezelésére. Gyógyulást, pihenést keresni utazott többször Désre, Bátorligetre, Hollókőre, e kis falvakban nemcsak a táj bűvölte el, hanem lakóival is kapcsolatot talált. Egyre növekvő érdeklődéssel és megértéssel fordult a paraszti világ felé, képein sorsuk tolmácsolójává lett. 1936-ban tüdőplasztikai műtétet kellett végrehajtani rajta.

1937-től Rákospalotán dolgozott, ettől kezdve bontakozott ki expresszív korszaka.

A Fiumei Úti Sírkert Munkásmozgalmi Panteonjában helyezték örök nyugalomra.

Művészete, művei szerkesztés

 
Emléktáblája Budapest IX. kerületében, az Ipar utcában
 
Dési Huber István sírja a Kerepesi temető Munkásmozgalmi Pantheonában. Szobrász: Olcsai-Kiss Zoltán, építész: Körner József

Korábban a kubizmus, majd az expresszionizmus kifejezésmódja érezhető művein, Vincent van Gogh drámai festészete erős hatással volt rá. Művészete összekötő volt a Derkovits-féle expresszionizmus és az ún. alföldi iskola expresszív realizmusa között.

  • Sasso del Carmine (rézkarc), 1924
  • Irénke (rézkarc), 1924
  • Giandante X. (rézkarc), 1924
  • IV. rend című, 8 lapból álló linóleummetszet-sorozat, 1928
  • Székely menyecske, 1930
  • Nyitott ablak a dési templommal, 1930
  • Teréz, 1934
  • Öreg csősz, 1934
  • Pihenő szénbányász, 1934
  • Déli pihenő, 1934
  • Vén kubikos, 1934 (megvásárolta a Fővárosi Képtár)
  • Kisöreg (II. változata), 1937
  • Pásztorlány [1]
  • Folyó híddal [2]
  • Öböl [3]
  • A vörös torony [4]
  • Madárdal [5]
  • Budakeszi vörös kémény, 1937 [6]
  • Keserves, 1937
  • Viharmadarak, 1937
  • Szalmakalapos önarckép, 1937
  • Vörösinges önarckép [7]
  • Önkínzó önarckép, 1937
  • Péter és Pál után, 1938
  • Vándor az ablakban, 1939
  • Hollókői öregasszony, 1939
  • Szamos a nyúlgátakkal, 1942
  • Kéksapkás önarckép, 1943
  • Szamos-parti görbe fák, 1943
  • Vízimalom a Szamoson, 1943
  • Bivalyok a Szamosban, 1942–43

Kiállításai szerkesztés

  • 1929 – Kovács Ákos szalonja
  • 1930 – Új progresszív művészek Tamás Galéria
  • 1932 – Ernst Múzeum
  • 1934 – KUT kiállítás
  • 1938 – Ernst Múzeum
  • 1941 – Erns Múzeum (akkor Almásy-Teleki Műintézet)
  • 1947 – Emlékkiállítás, Ernst Múzeum
  • 1948 – Dési Huber István-kör (rézkarcai)
  • 1949 – Emlékkiállítás, Pécs
  • 1956 – Emlékkiállítás, Budapest
  • 1957 – Forradalmi Művészet, Műcsarnok
  • 1959 – Emlékkiállítás, Budapest
  • 1964 – Emlékkiállítás, Magyar Nemzeti Galéria

Díjai szerkesztés

Szakirodalmi munkássága szerkesztés

  • A világnézet mint formateremtő erő a képzőművészetben. In: Forrás 1930. 4. szám
  • A festészeti „izmusok” bírálatához. In: Korunk, Kolozsvár, 1933
  • A magyar képzőművészet új szakasza. In: Korunk, Kolozsvár, 1933
  • A képzőművészet és a társadalom változásai. In: Korunk, Kolozsvár, 1933
  • A művészetről, Budapest, 1959

Emlékezete szerkesztés

  • Halálának ötödik évfordulójára utolsó lakásának, az Ipar utca 11. számú háznak és az Erzsébet Tüdőszanatóriumnak falán felavatták emléktábláját
  • Szombathelyen, 1976. július 30-án avatták fel Dési Huber István Emlékmúzeumát
  • Budapesten, a Ferencvárosban, a József Attila-lakótelepen utcát neveztek el róla, szintén ezen a lakótelepen található a Dési Huber MűvelőDÉSI Ház, illetve a Dési Huber István Általános Iskola
  • Szépirodalmi alkotás róla: Radnóti Miklós: Nem bírta hát… (vers)

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ a b http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC03014/03275.htm, Dési Huber István, 2017. október 9.
  2. ↑ Dési Huber, István, István Dési Huber
  3. ↑ Union List of Artist Names (angol nyelven), 2011. február 18. (Hozzáférés: 2021. május 21.)
  4. ↑ Dési Huber István, artportal.hu

Források szerkesztés

Irodalom szerkesztés

  • Kállai Ernő: Dési Huber István festményei In: Magyar Művészet, 1938
  • Komor András: Dési Huber István In: Tér és forma, 1943
  • Rabinovszky Máriusz: Dési Huber István emléke In: Szabad Művészet, 1947, 1-2. szám
  • Bortnyik Sándor: Dési Huber István In: Miroir, 1948
  • Oelmacher Anna: Dési Huber István In: Szabad Művészet, 1954
  • Sas Judit: Dési Huber István emlékére In: Új Írás, 1961. 7. szám
  • Oelmacher Anna: Dési Huber István In: Élet és Tudomány, 1964. 25. szám
  • Dési Huber Istvánné: Dési Huber István. Budapest, 1964
  • Dési Huber István emlékkiállítás katalógusa (bevezette M. Heil Olga), Budapest, 1964
  • Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés I. (A–F). Főszerk. Balogh Edgár. Bukarest: Kriterion. 1981.  
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Dési_Huber_István&oldid=26911592”