Dévényújfalu

Pozsony városrésze, korábban falu Szlovákiában

Dévényújfalu (szlovákul Devínska Nová Ves, németül Theben-Neudorf, horvátul Devinsko Novo Selo) Pozsony városrésze, korábban falu Szlovákiában, a Pozsonyi kerületben, a Pozsonyi IV. járásban.

Dévényújfalu (Devínska Nová Ves)
Dévényújfalu címere
Dévényújfalu címere
Dévényújfalu zászlaja
Dévényújfalu zászlaja
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületPozsonyi
JárásPozsonyi IV.
Rangközség
PolgármesterMilan Jambor
Irányítószám
  • 841 07
  • 841 08
Forgalmi rendszám
  • BA
  • BL
  • BT
Népesség
Teljes népesség17 153 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség1056 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság222 m
Terület14,78 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Térkép
A városrész elhelyezkedése Pozsonyon belül
A városrész elhelyezkedése Pozsonyon belül
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 48° 12′ 34″, k. h. 16° 58′ 22″Koordináták: é. sz. 48° 12′ 34″, k. h. 16° 58′ 22″
Dévényújfalu weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Dévényújfalu témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Fekvése szerkesztés

Pozsony központjától 10 km-re északnyugatra, a Morva folyó bal partján fekszik. Építés alatt van az Alsó-Ausztriában 4 km-re fekvő Schloss Hof kastély és a 12 km-re lévő Engelhartstetten település felé menő kerékpárút, továbbá a Morva feletti kerékpáros híd.[2]

 
A város lakótelepe
 
A kiáradt Morva 2006 januárjában és szelíden 2008 júliusában

Története szerkesztés

A falu helyén már az újkőkorban és késő bronzkorban is település volt, a kataszterében az 1920-as években avar kori temetőt is feltártak, majd a 9. században szláv törzsek telepedtek itt le.

A mai települést 1451-ben említik először, Dévény várának szolgálófaluja volt. A 16. században a török elől menekülő horvátok érkeztek, ezért sokáig Horvátújfalunak is nevezték. Ekkor részben a pozsonyi jezsuiták, részben a máriavölgyi pálosok birtoka. 1635-től a Pálffy család tulajdona lett, akik 1945-ig voltak a falu földesurai. 1848 késő őszén Kosztolányi Mór dandárja lerombolta a falu hídját.

Vályi András szerint „DIVIN ÚJFALU. Horvát falu Poson Vármegyében, földes Ura Gróf Pálfy Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Khobl hegyéhez, és Morava vizéhez közel, határja jó gabonát terem, ’s árpát is, réttyei hasznosak, bora is van, piatza Posonban, fája elég, második Osztálybéli.”[3]

Fényes Elek szerint „Ujfalu (Dévén), (Theben-Neudorf), (Nova-Vesz), Poson m. tót falu, a cs. kir. Schlosshof mulató kastélyhoz vezető utban, a Morva mellett. Van kath. paroch. temploma, 1188 kath. lak., harminczad hivatala. A magas Kobel hegynek északi oldali határában esik, s benne is mint Hidegkút felé sok kővé vált tengeri csigákat találhatni. F. u. h. Pálffy. Ut. post. Poson.”[4]

A trianoni békeszerződésig Pozsony vármegye Pozsonyi járásához tartozott. 1972. január 1. óta Pozsony város része. Ekkor kezdődött a városrész keleti felén a lakótelep építése.

1971-ben hozták létre a település északi részén a Pozsonyi Autógyárat (BAZ). 1991-ben a Volkswagen a BAZ-al közösen létrehozta a Volkswagen Bratislava autógyártó vállalatot. 1994-ben a BAZ meglévő részesedését is megvásárolta a Volksvwagen és létrejött a Volkswagen Slovakia. Kezdetben a 3. generációs VW Passatot, majd később a WV Golfot, és2010 májusáig Škoda Octaviát gyártottak, majd ezt követően a Volkswagen Touareg hibrid változata. Az éves gyártási kapacitás 200 ezer autóról a 2011-es bővítést követően 400 000-re nő.[5]

2010. augusztus 30-án egy lakótelepi tömbben történt mészárlás irányította a településre a figyelmet. A lövöldözésnek 8 áldozata és 13 sebesültje volt. Az áldozatok emlékére 2010. szeptember 2-án országos gyásznapot tartottak Szlovákiában.[6]

Népessége szerkesztés

1910-ben 2817 lakosából 1164 horvát, 917 szlovák, 365 magyar, 201 német, 2 rutén, 1 román és 167 egyéb nemzetiségű volt.

2001-ben 15 502 lakosából 14 486 szlovák, 369 magyar, 264 cseh volt.[7]

A 2011-es népszámlálás szerint a városrész 15 612 lakosából 14 448 szlovák, 293 magyar, 218 cseh volt.[8]

Nevezetességei szerkesztés

Kultúra szerkesztés

A szlovákiai horvátlakta falvak egyike. 2001-ben 46,[7] 2011-ben már 67 fő.[8] Kulturális egyesületük az FS Črip.

Közlekedés szerkesztés

Vasúti szerkesztés

Jegyzetek szerkesztés

  1. The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
  2. Összekötötték Dévényújfalut Ausztriával, 2012. március 14. (Hozzáférés: 2012. március 19.)
  3. Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.  
  4. Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.  
  5. Megduplázza gyártókapacitását a Volkswagen Szlovákiában - helyszíni jelentés Pozsonyból-, 2010. április 15. [2011. január 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. szeptember 3.)
  6. Dévényújfalu: nyolc áldozat, 13-an kórházban, volt katona vagy rendőr lehet a tettes, 2010. augusztus 30. [2010. szeptember 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. szeptember 3.)
  7. a b Dévényújfalu népessége[halott link]
  8. a b 2011-es népszámlálás. [2013. február 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. február 3.)

Források szerkesztés

  • Pavol Jelínek - Juraj Bartík 2018: Bronzová dýka zo Záhorskej Vsi. Zborník SNM - Archeológia 28.
  • Zdeněk Farkaš 2013: Hrobová keramika skupiny Kosihy-Čaka-Makó z Bratislavy-Devínskej Novej Vsi. Zbor. SNM - Archeológia 23.
  • Viliam Pokorný 2012: Rič k riči - Slovo dalo slovo/ Príslovia, porekadlá – parémie ako dedičstvo ústnej slovesnosti devínskonovoveských Chorvátov.
  • Ján Hunka 1996: Počítacie žetóny objavené počas archeologických výskumov na Slovensku. Študijné zvesti 32.
  • Ľudmila Kraskovská 1981: Nálezy z doby rímskej a slovanskej v Bratislave-Devínskej Novej Vsi. AVANS 1980, 149-150.
  • Ľudmila Kraskovská 1964: Datovanie ranohistorických a historických pamiatok mincami. Sborník SNM - História 4, 118, 122.
  • Ľudmila Kraskovská 1962: Slovenské hradisko pri Devínskej Novej Vsi. Slovenská archeológia X/1, 247, tab. II: 2.
  • Jan Eisner 1952: Devínska Nová Ves. Bratislava
  • Ľudmila Kraskovská 1947: Kultúra laténska. In: Slovenské dejiny I. Bratislava, 113-114, tab. XXXVIII: 1.2.
  • Jan Eisner 1933: Slovensko v pravěku. Bratislava, 134.
  • Jan Eisner 1933: O falerách z avarskoslovanského pohřebiště v Děvínské Nové Vsi u Bratislavy. Bratislava VII, 391-397.

További információk szerkesztés