Dalai láma
.svg){kind=small}
A dalai láma a tibeti buddhizmus gelugpa iskolájának legmagasabb rangú tanítója. Az egymást követő dalai lámák egy (tibeti nyelven) tulku (mongolul kubilgán) öröklési vonalat formálnak, ami 1391-ig nyúlik vissza. A jelenlegi[1] – tizennegyedik – dalai láma Tendzin Gyaco. A legtöbb tibeti buddhista iskola elfogadja a dalai lámát Tibet vallási és politikai vezetőjének, és mind a négy iskola vezetője a tibeti hagyományok legfőbb lámájaként ismeri el.[forrás?] Ez gyakorlatilag Tibet uralkodójává, valamint államfőjévé tette a pozíció betöltőjét. A dalai láma a fővárosból, Lhászából igazgatta az ország nagy részét (a 17. század közepétől 1959-ig, amikor Indiába kellett menekülnie).
A dalai láma a hit szerint Avalókitésvara, az együttérzés bódhiszattvájának megtestesülése, akit tibeti nyelven „Csenreszig”-nek neveznek. A bódhiszattvák olyan megvilágosodott lények, akik saját nirvánájukat elhalasztva az újraszületést választották azért, hogy az emberiséget szolgálják.
Gyakran teszik hozzá az „Őszentsége” megnevezést a dalai láma titulusa elé. A dalai lámáról gyakran azt gondolják, hogy a gelugpa iskola feje, de a pozíciója hivatalosan a ganden tripához tartozik. A tibetiek a dalai lámát gyalva rinpocsénak vagy jisinorbunak nevezik.
Történelem szerkesztés
A dalai „óceán”-t jelent mongol nyelven, a láma pedig „bölcs tanító”-t tibeti nyelven, és az összetételt általában „a bölcsesség óceánja”-ként fordítják. Maga a dalai láma is ezt a fordítást használja. A tényleges titulust a mongol uralkodó Altan kán ruházta Szönam Gyacóra 1578-ban, a teljes mongol cím így hangzik: „a csodálatos Vadzsradhara, erényekkel ékes ragyogó óceán”.[2] Szönam Gyaco a Drepung kolostor apátja volt, akit ebben az időben széles körökben a legfőbb lámának tartottak. Bár Szönam Gyaco az első láma lett, aki a dalai láma titulust birtokolta, annak köszönhetően, hogy a leszármazási vonalának harmadik tagja volt, a 3. dalai láma-ként vált ismertté, és a titulust azóta a reinkarnációs vonal minden tagja viseli. A két megelőző címet posztumusz adományozták a korábbi inkarnációinak. 170 éven belül öt dalai lámát gyilkoltak meg a buddhista udvaroncok.[3]
Az 5. dalai láma, Güsri kán támogatásával, aki Höh Núr mongol uralkodója volt, egyesítette Tibetet. A dalai lámák egész addig gyakorolták részleges uralmukat Tibetben, a kínai kormány által bizonyos mértékű autonóm hatalommal felruházva, amíg a Kínai Népköztársaság egészen meg nem szállta a régiót 1949-ben, majd 1959-ben teljesen ellenőrzése alá nem vonta. A 14. dalai láma ekkor Indiába menekült.
A dalai lámák utódlása szerkesztés
A „dalai láma” címet jelenleg a spirituális vezető következő reinkarnációjának adományozzák (például: a 14. dalai láma következő reinkarnációja a „15. dalai láma” titulust fogja viselni).
A dalai láma környezete a reinkarnációra utaló magatartást vagy közlést már a dalai láma haldoklása során figyeli, nincs-e valamilyen utalás az eljövendő utód születési helyére, a születendő személy közvetlen környezetére vagy ismertetőjelére. A dalai láma ugyanis maga választja meg a helyet és annak körülményeit, milyen formában és kiben fog újraszületni. Halálát követően a szerzetesek campából[4] gyúrt golyókba helyezik az égtájak neveit, majd imamalomban megpörgetik. Ha a kieső golyóban levő égtájat az elhunyt is említette, akkor a vezető lámák elindulnak és keresésbe kezdenek egy kisgyermek, a láma reinkarnációja, avagy a yangsi (yang srid) után. A pontos hely megtalálásához jóslatokat és híres lámák látomásait is igénybe veszik. A reinkarnáció fő jelének azt tartják, ha felismeri a megelőző dalai láma személyes tárgyait. A reinkarnáció keresése általában több évet vesz igénybe. A reinkarnációt ezután Lhászába viszik, hogy ott a többi láma tanítsa.
A dalai láma jövője szerkesztés
Világi nézete ellenére, a Kínai Népköztársaság kormánya megszerezte az ahhoz való hatalmat, hogy jóváhagyja a fő reinkarnációk megnevezését Tibetben. Ez a döntés egy precedensre hivatkozik, melyet a Csing-dinasztia Csien-lung császára állított fel, aki bevezetett egy rendszert, a dalai láma és a pancsen láma kiválasztására sorshúzásos módszerrel, amihez egy aranyurnát használnak, árpagolyókba csomagolt nevekkel. Napjainkban ezt a precedenst használták a pancsen láma megnevezéséhez, akinek hatalmában van felismerni az új dalai lámát. Vannak feltételezések, miszerint a jelenlegi dalai láma halálával a Kínai Népköztársaság fogja levezetni az utód kiválasztását.
A jelenlegi dalai láma többször kijelentette, hogy soha nem fog újraszületni olyan területen, amely a Kínai Népköztársaság ellenőrzése alatt áll,[5] és alkalmanként azt sugallta, hogy úgy dönthet, ő lesz az utolsó dalai láma azáltal, hogy egyáltalán nem születik újra. Ugyanakkor azt is kijelentette, hogy az ismételt reinkarnációinak az a célja, hogy folytassa a befejezetlen munkát, és amennyiben a tibeti helyzet változatlan marad, nagyon valószínű, hogy újra fog születni, hogy befejezhesse a munkáját.[6] Ezenfelül, a jövőbeli tibeti alkotmánytervezetében a dalai láma intézménye bármikor érvényteleníthető a Gyűlés 2/3-os demokratikus többségével. Szintén érdemes megemlíteni, hogy a 14. dalai láma kijelentette: „Személy szerint úgy érzem, a dalai láma intézménye megszolgálta a célját”.[7]
Rezidencia szerkesztés
Az 5. dalai lámától kezdve, a 14. dalai láma 1959-es száműzetésbe való vonulásáig, a dalai lámák székhelye télen a Potala palota volt, nyáron pedig a Norbulingka palota és park. Mindkét rezidencia a tibeti Lhászában található, körülbelül 3 kilométerre egymástól. 1959-ben, Tibet kínai megszállását követően, a 14. dalai láma Indiában keresett menedéket. Az indiai miniszterelnök, Dzsaváharlál Nehru hozzájárult, hogy biztonságos menedéket garantáljon a dalai lámának és tibeti társainak. A dalai láma azóta Dharamszalában, az észak indiai Himácsal Prades államban él, ahol megalapították a Központi Tibeti Adminisztrációt (a száműzött tibeti kormányt). Tibeti menekültek Dharamsalában sok iskolát és buddhista templomot építettek és nyitottak meg.
A dalai lámák szerkesztés
A dalai lámának 14 elismert reinkarnációja van:
| Név | Kép | Él(t) | Uralkodási idő | Tibeti írás/Wylie-átírás | PRC átírás | |
|---|---|---|---|---|---|---|
| 1. | Gedun Trupa |  |
* 1391 † 1475. január 15. |
དགེ་འདུན་འགྲུབ་ dge ‘dun ‘grub |
Gêdün Chub | |
| 2. | Gedun Gyaco |  |
* 1475. december 31. † 1541. május 23. |
དགེ་འདུན་རྒྱ་མཚོ་ dge ‘dun rgya mtsho |
Gêdün Gyaco | |
| 3. | Szönam Gyaco |  |
* 1543 † 1588. április 20. |
བསོད་ནམས་རྒྱ་མཚོ་ bsod nams rgya mtsho |
Soinam Gyaco | |
| 4. | Jonten Gyaco |  |
* 1589 † 1617 januárja |
ཡོན་ཏན་རྒྱ་མཚོ་ yon tan rgya mtsho |
Yoindain Gyaco | |
| 5. | Loszang Gyaco |  |
* 1617 † 1682 |
བློ་བཟང་རྒྱ་མཚོ་ blo bzang rgya mtsho |
Lobsang Gyaco | |
| 6. | Cangjan Gyaco |  |
* 1683. március 1. † 1706. november 15. |
ཚངས་དབྱངས་རྒྱ་མཚོ་ tshang dbyangs rgya mtsho |
Cangyang Gyaco | |
| 7. | Kalszang Gyaco |  |
* 1708. szeptember 3. † 1757. március 22. |
བསྐལ་བཟང་རྒྱ་མཚོ་ bskal bzang rgya mtsho |
Gaisang Gyaco | |
| 8. | Dzsampal Gyaco |  |
* 1758. július 29. † 1804. november 19. |
བྱམས་སྤེལ་རྒྱ་མཚོ་ byams spel rgya mtsho |
Qambê Gyaco | |
| 9. | Lungtok Gyaco |  |
* 1805. december 1. † 1815. március 6. |
ལུང་རྟོགས་རྒྱ་མཚོ་ lung rtogs rgya mtsho |
Lungdog Gyaco | |
| 10. | Cultrim Gyaco | * 1816. március 29. † 1837 szeptembere |
ཚུལ་ཁྲིམས་རྒྱ་མཚོ་ tshul khrim rgya mtsho |
Cüchim Gyaco | ||
| 11. | Kedrub Gyaco | * 1838. november 1. † 1856. január 31. |
མཁས་གྲུབ་རྒྱ་མཚོ་ mkhas grub rgya mtsho |
Kaichub Gyaco | ||
| 12. | Trinle Gyaco | * 1857. január 26. † 1875. április 25. |
འཕྲིན་ལས་རྒྱ་མཚོ་ ‘phrin las rgya mtsho |
Chinlai Gyaco | ||
| 13. | Tubten Gyaco |  |
* 1876. február 12. † 1933. december 17. |
ཐུབ་བསྟན་རྒྱ་མཚོ་ thub bstan rgya mtsho |
Tubdain Gyaco | |
| 14. | Tendzin Gyaco | |
* 1935. július 6. | (száműzetésben) |
བསྟན་འཛིན་རྒྱ་མཚོ་ bstan ‘dzin rgya mtsho |
Dainzin Gyaco |
Filmek szerkesztés
- Bernardo Bertolucci: A kis Buddha (Little Buddha), 1993
- Martin Scorsese: Kundun, 1997
- Jean-Jacques Annaud: Hét év Tibetben (Seven Years in Tibet), 1997
- Jochen Breitenstein: Der Ring des Buddha, 2001
- Werner Herzog: Rad der Zeit, 2004
Magyar nyelvű kötetek szerkesztés
- Roland Barraux: A dalai lámák története. Tizennégy fénysugár a Látomások taván, Budapest, Ferenczy, 1995, ISBN 963-825-843-8
- Tendar Thubten Samphel: Tibet dalai lámái; előszó Őszentsége, a Dalai Láma, ford. Narancsy Gábor, versford. Rab Zsuzsa; Officina '96, Bp., 2003
- Mayank Chhaya: A Dalai Láma. Az ember, a szerzetes, a misztikus, Budapest, Trivium Kiadó, 2008, ISBN 978-963-971-135-8
- Glenn H. Mullin: A tizennégy Dalai Láma. A reinkarnáció szent öröksége, Budapest, JLX Kiadó, 2011, ISBN 978-963-305-297-6
- Daniel Goleman: A jóság hatalma. A dalai láma látomása az emberiségről; ford. Tóth Zsuzsanna; Libri, Bp., 2015
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ a b 2021-ben
- ↑ Thomas Laird. Tibet története – Beszélgetés a Dalai Lámával. Trivium Kiadó, 154-155. o. (2007). ISBN 978-963-9711-19-8
- ↑ Parenti, Michael (2003). Friendly Feudalism: The Tibet Myth.
- ↑ Vizes árpadaratészta
- ↑ Dalai's reincarnation will not be found under Chinese control. [2009. július 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2005. február 20.)
- ↑ Questions & Answers. [2006. december 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2006. december 14.)
- ↑ Questions & Answers. [2006. december 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2006. december 14.)
- ↑ A „dalai láma” címet az első és a második dalai láma posztumusz kapta meg.
- ↑ A 9. dalai láma hivatalosan trónra lett emelve, de soha nem uralkodott.
Források szerkesztés
További információk szerkesztés
