Daniel Barenboim

	Daniel Barenboim
	Daniel Barenboim vezényel, 2005
	Életrajzi adatok
Született	1942. november 15. (81 éves); Buenos Aires
Házastársa	Jacqueline du Pré (1967–1987); Elena Bashkirova (1988–);
Iskolái	Mozarteum; Accademia Musicale Chigiana;
	Pályafutás
Műfajok	komolyzene
Hangszer	zongora
Díjak	a francia Becsületrend főtisztje; a Brit Birodalom Rendjének lovagparancsnoka; a Német Szövetségi Köztársaság nagy érdemrendje csillaggal és vállszárnnyal (2013); Ernst Reuter-emlékérem (2013); Bruno Kreisky-díj; Princess of Asturias Award for Concord (2002); Művészeti Wolf-díj (2004); Praemium Imperiale (2007); Léonie Sonnings musikpris (2009); A művészetek és a tudományok érdemrendje (2015); Peace Prize of Hesse (2006); Otto Hahn Peace Medal (2010); Prize Franco Abbiati Italian Music (2013); Royal Philharmonic Society Gold Medal (2007); a Jeruzsálemi Héber Egyetem díszdoktora (1996); Az Olasz Köztársaság Nagykeresztjének Lovagja; Gold Goethe medal (2001); Buber-Rosenzweig-Medal (2004); Goethe-érem (2007); Grammy-díj; Herbert von Karajan zenei díj (2010); Ernst von Siemens Music Prize (2006); Robert Schumann Prize of the City of Zwickau (2005); Hans von Bülow Medal; American Academy of Arts and Sciences tiszteleti tagja; Kulturgroschen (2006); Urania Medal (2014); Konrad Adanauer-díj (2019. október 19., Verleihung Konrad-Adenauer-Preis der Stadt Köln 2019 an Daniel Barenboim-9397.jpg); a Brüsszeli Vrije Egyetem díszdoktora (2003); Berliner Bär (1993); diamond Konex award (2009); Berlin díszpolgára (2023); a francia Becsületrend parancsnoka; Marion Dönhoff Award;
Tevékenység	zeneművész, karmester
Kiadók	Deutsche Grammophon
	Daniel Barenboim aláírása
	Daniel Barenboim weboldala
	A Wikimédia Commons tartalmaz Daniel Barenboim témájú médiaállományokat.
	Sablon • Wikidata • Segítség

Daniel Barenboim (Buenos Aires, 1942. november 15. –) argentínai születésű izraeli zongoraművész, karmester. Berlinben él; Argentína, Izrael és Spanyolország állampolgára, továbbá – 2008 januárja óta – a Palesztin Nemzeti Hatóság útlevelének is birtokosa.^[1] Nagyszülei askenázi zsidók. Főként Mozart és Beethoven műveinek előadójaként ismert.

Életpályája szerkesztés

Karrierje szerkesztés

Daniel Barenboim 1958-ban

Musikverein, Bécs, 2008

Barenboim ötéves korában kezdett zongorázni tanulni, előbb édesanyjától, majd édesapjától. Első nyilvános fellépése hétéves korában, 1950 augusztusában volt, Buenos Airesben. A család 1952-ben Izraelbe költözött. 1954-ben Salzburgban beíratták Igor Markevitch karmester-iskolájába. Azon a nyáron – tizenkét évesen – már Wilhelm Furtwänglerrel is játszott, aki az azóta eltelt fél évszázad óta is hatással van Barenboim zenei karakterére.^[2] Furtwängler meghívta Barenboimot Berlinbe Beethoven első zongoraversenyének előadására, ám a család ezt – néhány évvel a holokauszt után – nem engedte. 1955-ben Barenboim Nadia Boulanger-nél tanult zeneszerzést, Párizsban.

Zongoristaként 1952-ben debütált Bécsben és Rómában, majd 1955-ben Párizsban és 1956-ban Londonban. 1957-ben New Yorkban Leopold Stokowski vezényletével lépett fel. Ezt követően rendszeresen turnézott Európában, az Amerikai Egyesült Államokban, Dél-Amerikában, Ausztráliában és a Távol-Keleten. 2001-ben vitákat váltott ki Izraelben az, hogy részleteket adott elő Richard Wagner Trisztán és Izolda című operájából a berlini Staatskapellével a jeruzsálemi zenei fesztiválon, annak ellenére, hogy Wagner sokaknak tabunak számít Izraelben.

Repertoárjában a legkülönfélébb szerzők művei szerepelnek, a 18., a 19., és a 20. századból egyaránt; Mozart, Beethoven, Liszt Ferenc, Gioachino Rossini, Luigi Nono, Pierre Boulez mellett pl. Alban Berg. 2006-os berlini koncertsorozatán Beethoven összes szonátáját eljátszotta. Gyakran a zongora mögül vezényli a zenekart.

Ő vezényelte a bécsi filharmonikusokat a 2009-es,2014-es és a 2022-es bécsi újévi koncerten.

Magyarul megjelent művei szerkesztés

Daniel Barenboim–Edward W. Said: Kánon és ellenpont. Beszélgetések és írások zenéről, társadalomról; ford. Szilágyi Mihály; Európa, Bp., 2004

Díjai, elismerései szerkesztés

Hatszor kapott Grammy-díjat.

További információk szerkesztés

Daniel Barenboim official website
Daniel Barenboim az AllMusicon
Daniel Barenboim Revealed on CNN.com
Parallels and Paradoxes, NPR interview with Barenboim and Edward Said, 28 December 2002
In harmony, Suzie Mackenzie, 2003. április 5. The Guardian
In the Beginning was Sound, 2006 BBC Radio 4 Reith Lectures.
BBC Radio 3 interviews Archiválva 2009. január 8-i dátummal a Wayback Machine-ben, November 1991
Discography at SonyBMG Masterworks
A BBC Report describing the incident in which Dafna Arad, an Israeli Army reporter was refused an interview by Barenboim while wearing uniform.
Elgar Cello Concerto in E minor, opus 85 Jacqueline du Pré, Daniel Barenboim és The New Philharmonia Orchestra a YouTube-on
Zenészei szerint megalázza őket a világhírű karmester (hvg.hu, 2019)

Jegyzetek szerkesztés

↑ Archivált másolat. [2009. május 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. április 19.)
↑ Daniel Barenboim, "Why Wilhelm Furtwängler Still Moves Us Today". Entry from Barenboim's blog, translated from an article originally published in Der Tagesspiegel, November 2004. [2011. július 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. május 5.)

Források szerkesztés

Magyar nagylexikon III. (Bah–Bij). Főszerk. Élesztős László, Rostás Sándor. Budapest: Akadémiai. 1994. 257. o. ISBN 963-05-6821-7

Zeneportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[1] Archivált másolat. [2009. május 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. április 19.)

[2] Daniel Barenboim, "Why Wilhelm Furtwängler Still Moves Us Today". Entry from Barenboim's blog, translated from an article originally published in Der Tagesspiegel, November 2004. [2011. július 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. május 5.)

[1]

[2]

Daniel Barenboim

Daniel Barenboim vezényel, 2005
Életrajzi adatok
Született	1942. november 15. (81 éves) Buenos Aires
Házastársa	Jacqueline du Pré (1967–1987) Elena Bashkirova (1988–)
Iskolái	Mozarteum Accademia Musicale Chigiana
Pályafutás
Műfajok	komolyzene
Hangszer	zongora
Díjak	a francia Becsületrend főtisztje a Brit Birodalom Rendjének lovagparancsnoka a Német Szövetségi Köztársaság nagy érdemrendje csillaggal és vállszárnnyal (2013) Ernst Reuter-emlékérem (2013) Bruno Kreisky-díj Princess of Asturias Award for Concord (2002) Művészeti Wolf-díj (2004) Praemium Imperiale (2007) Léonie Sonnings musikpris (2009) A művészetek és a tudományok érdemrendje (2015) Peace Prize of Hesse (2006) Otto Hahn Peace Medal (2010) Prize Franco Abbiati Italian Music (2013) Royal Philharmonic Society Gold Medal (2007) a Jeruzsálemi Héber Egyetem díszdoktora (1996) Az Olasz Köztársaság Nagykeresztjének Lovagja Gold Goethe medal (2001) Buber-Rosenzweig-Medal (2004) Goethe-érem (2007) Grammy-díj Herbert von Karajan zenei díj (2010) Ernst von Siemens Music Prize (2006) Robert Schumann Prize of the City of Zwickau (2005) Hans von Bülow Medal American Academy of Arts and Sciences tiszteleti tagja Kulturgroschen (2006) Urania Medal (2014) Konrad Adanauer-díj (2019. október 19., Verleihung Konrad-Adenauer-Preis der Stadt Köln 2019 an Daniel Barenboim-9397.jpg) a Brüsszeli Vrije Egyetem díszdoktora (2003) Berliner Bär (1993) diamond Konex award (2009) Berlin díszpolgára (2023) a francia Becsületrend parancsnoka Marion Dönhoff Award
Tevékenység	zeneművész, karmester
Kiadók	Deutsche Grammophon


Daniel Barenboim aláírása


Daniel Barenboim weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Daniel Barenboim témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség