Daniel Bernoulli

Daniel Bernoulli (Groningen, Hollandia, 1700. február 8. – Bázel, Svájc, 1782. március 17.) svájci orvos, fizikus és matematikus.

Daniel Bernoulli
Életrajzi adatok
Született	1700. február 8. Groningen, Hollandia
Elhunyt	1782. március 17. (82 évesen) Bázel, Svájc
Sírhely	Peterskirche
Ismeretes mint	matematikus fizikus egyetemi oktató közgazdász orvos statisztikus
Nemzetiség	svájci
Házastárs	nincs
Szülei	Dorothea Falkner Johann Bernoulli
Iskolái	Bázeli Egyetem Heidelbergi Egyetem
Iskolái
Felsőoktatási intézmény	Bázeli Egyetem
Pályafutása
Szakterület	fizika: általános mechanikai elvek, hidrodinamika, akusztika
Munkahelyek
Szentpétervári Akadémia	adjunktus
Bázeli Egyetem	tanszékvezető
Jelentős munkái	hidrodinamika
Szakmai kitüntetések
Royal Society tagja
Akadémiai tagság	Porosz Tudományos Akadémia, Párizsi Akadémia, Royal Society
Daniel Bernoulli aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Daniel Bernoulli témájú médiaállományokat.

Életpálya

A család három generációja nyolc kiváló matematikust és fizikust adott. Legtöbbjük a bázeli egyetemen tanított. Gyermekkorától, apjától matematikát tanult. Üzleti, majd filozófiai és orvosi tanulmányokat folytatott. Bázelban, 1720-ban szerzett orvosi diplomát. A bázeli egyetemi sikertelen oktatói állásának pályázata után elfogadta a szentpétervári akadémia meghívását. Ajánlatára nevezték ki barátját, Eulert a szentpétervári akadémia adjunktusának. Bázelba 1734-ben tért vissza, ahol először növénytant és fiziológiát oktatott, majd 1750-ben elnyerte a fizikai tanszék vezetését.

Tudományos munkássága rendkívül sokoldalú volt. 1747-ben a berlini akadémia tagjává, a rákövetkező évben pedig a párizsi akadémia külső tagjává választották. 1750-ben a Royal Society és ezután még számos társaság megválasztással tüntette ki. Daniel Bernoulli nőtlenül és gyermektelenül halt meg Bázelben 1782. március 17-én 82 éves korában.

Kutatási területei

A Hydrodynamica sive de viribus et motibus fluidorum commentarii címlapja (1738)

Legfontosabb eredménye a stacionárius áramlásra vonatkozó Bernoulli-egyenlet. A hajózásban felmerülő gyakorlati problémák sorozatát oldotta meg. Foglalkozott a kinetikus gázelmélet megfogalmazásával is. A matematikában elért eredményeit részben Leonhard Eulerrel közösen érte el az algebra, a végtelen sorok elmélete, a differenciál- és integrálszámítás, valamint a valószínűségszámítás területén.

Dolgozatai különösen az általános mechanikai elveket és ezzel kapcsolatban a hidrodinamika alapelveit, továbbá az akusztikát érintik. Hidrodinamikája (Strasburg, 1738) az első mű, mely a folyadékok mechanikáját egy általános elvre támaszkodva az analízis segítségével tárgyalja. Az elv, amelyre a hidrosztatikát és hidrodinamikát egyaránt alapította, az eleven erők elve volt, melyet ő a tényleges esés és a potenciális emelkedés között fennálló egyenlőségnek nevezett. Az eleven erők elvét lényegében már Huygens alapította meg, Johann és Daniel Bernoulli azonban nagy érdemet szereztek az elv alkalmazása és érvényének általános kimutatása körül. Bernoullinak a húrok és pálcák lengésének matematikai elméletére vonatkozó vizsgálódásai úttörő jelentőségűek, éppúgy, mint a gázokra vonatkozó kutatásai a modern gázelmélet előfutárai.

Írásai

• Hidrodinamika (1738)

Szakmai sikerek

A párizsi Akadémia díját 10-szer nyerte el.

Források

• Magyar nagylexikon III. (Bah–Bij). Főszerk. Élesztős László, Rostás Sándor. Budapest: Akadémiai. 1994. 709. o. ISBN 963-05-6821-7  
• Daniel Bernoulli. kfki.hu. (Hozzáférés: 2012. március 17.)
• Bokor József (szerk.). A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X 
• Korényi Zoltán – Tolnai Béla (szerk.). Az áramlástan és hőtan úttörői. Életrajzi gyűjtemény. Budapest: BME Gépészmérnöki kar (1978) 
• Otto Spiess: Bernoulli, Daniel. In: Neue Deutsche Biographie (NDB). Band 2, Duncker & Humblot, Berlin 1955, ISBN 3-428-00183-4, S. 129 (Digitalisat) (németül).