Wikipédia

Daniel Gábor (főispán)

(1824–1915) politikus, főispán, királybíró, egyházi vezető, főrendiházi tag
Ez a szócikk a főispánról szól. Hasonló címmel lásd még: Daniel Gábor (egyértelműsítő lap).

Báró vargyasi Daniel Gábor (Árkos, 1824. április 21. – Budapest, 1915.[3][4] február 6.) magyar politikus, 1848-as kormánybiztos, Udvarhely vármegye főispánja. Fia, ifj. báró Daniel Gábor szintén politikus lett.

Daniel Gábor
Született1824. április 21.[1]
Árkos[2]
Elhunyt1915. február 6. (90 évesen)[1]
Budapest[2]
Állampolgárságamagyar
Házastársabáró plankensteini Rauber Mária (1831–1887)
Foglalkozásapolitikus
Tisztsége
  • királybíró (1865–)
  • Udvarhely vármegye főispánja (1876–1891)
  • a magyar főrendiház tagja (1876 – 1906. május 22.)
A Wikimédia Commons tartalmaz Daniel Gábor témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Életrajza szerkesztés

A vargyasi Daniel család köznemesi ágának a sarja; miután ő maga bárói címet szerzett külön újabb bárói ágat alapított. Apja vargyasi Daniel Elek (1783–1848) királyi táblai ülnök, földbirtokos, anyja nagyajtai Cserey Krisztina (1794–1858) fiaként született Háromszékben. Az apai nagyszülei vargyasi Daniel Elek (1759–1812), unitárius főgondnok, földbirtokos és széplaki Petrichevich-Horváth Teréz (1760–1794) voltak. Daniel Gábor bárónak az édes-leánytestvére vargyasi Daniel Zsófia (1820–1897), akinek a férje gróf uzini Béldy Ferenc (1798–1880), császári és királyi kamarás, Küküllő vármegye főispánja volt.[5] Daniel Gábornak a fél-leánytestvére vargyasi Daniel Anna (1814–1862),[6] akinek a férje báró zágoni Szentkereszty István (1816–1879), földbirtokos.[7] Daniel Gábor bárónak az unokahúga báró zágoni Szentkereszty Stefánia (1842–1906) festő, intézményalapító, alapítványi hölgy, a közjó érdekében kifejtett munkássága révén a székelyek nagyasszonya címet érdemelte ki.

A kolozsvári unitárius iskolában, majd Marosvásárhelyen tanult. 1843-ban nyugat-európai tanulmánykörútra ment. 1844-ben a királyi táblai kancelláriánál folytatta jogi tanulmányait. 1845-ben tette le a jogi vizsgát, s még azon évben Udvarhelyszék és Küküllő vármegye táblabírája, illetve jegyzője lett. 1846-ban a kolozsvári kormányszékhez került tiszteletbeli fogalmazó-gyakornoknak, ahonnét augusztusban Bécsbe került át az erdélyi udvari kancelláriához, ugyanazon tisztségbe, ahol 1848-ig szolgált. Apja halála miatt ekkor hazatért, hogy az örökséget kezelje. Az 1848-as forradalom során az agyagfalvi gyűlésen, mint segédkormánybiztos szerepelt. Ezért a szabadságharc után, hogy a komolyabb büntetést elkerülje, pár hónapig az erdővidéki alkirálybíróságon kellett dolgoznia. Hivataláról csakhamar lemondott és birtokaira vonult vissza. 1860-ban Széchenyi halála kapcsán egy alapítványt hívott életre, ami székely fiúkat segített a felsőoktatásban. 1861. március 24-én Udvarhelyszék ideiglenes főkirálybírójává nevezték ki, de az Országgyűlés alkotmányellenes feloszlatása miatt egy év múlva lemondott. 1863-ban Udvarhelyszék őt küldte a szebeni gyűlésre képviselőül, ahol felszólalt az alkotmány királyi felfüggesztése ellen. Az Országgyűlés 1865-ös, újbóli összehívásakor visszakerült előbbi állásába, ahol a kiegyezést (1867 eleje) követően az Andrássy-kormány állásában megerősítette és 1869-ben az ideiglenességet megszüntetve végleges főkirálybíróvá nevezte ki. 1870-ben, mint kormánybiztos működött a búni árvízkárosultak érdekében, amiért magas rangú elismerésben részesült. 1875-ben Székelyudvarhely és Oláhfalu főispánja lett, mígnem az 1876-os megyerendezés során ezek önálló közigazgatási identitásai megszűntek és az ekkor kialakított Udvarhely vármegye részei lettek, melynek az első főispánja lett. Ugyanekkor az árkosi zsinat az Erdélyi Unitárius Egyház főgondnokává választotta meg. Ezen posztja révén a főrendiház tagja lett. 1891 decemberében lemondott közhivataláról s nyugdíjba vonult, bár egyházi tisztsége révén a főrendiház tagja maradt, ahol részt vett bizottsági munkákban. Szolgálatai elismeréséül ekkor a Szent István-rend kiskeresztjével tüntették ki. 1896-ban adta ki első családtörténeti írását, ami műfajában az egyik legterjedelmesebb lett. Nagy szerepe volt a Székely Nemzeti Múzeum életre hívásában.

Dániel Gábor, nyugalmazott főispán, az unitárius egyház tiszteletbeli főgondnoka 1912. június 8-án I. Ferenc József magyar királytól magyar bárói címet nyert.[8]

Halálának évét többhelyütt is hibásan 1903-nak írják, holott saját családtörténetéről az utolsó írást 1913-ban jelentette meg Újabb adattár a vargyasi Daniel család történetéhez címmel, Kelemen Lajos szerkesztésében. 1915-ben hunyt el.

Házassága és leszármazottjai szerkesztés

Árkoson, 1853. január 16-án feleségül vette báró plankensteini Rauber Mária (*Olasztelek, 1831. augusztus 24.–†Olasztelek, 1887. szeptember 16.) kisasszonyt, akinek a szülei báró plankensteini Rauber Károly (1790–1869), cs. és kir. ezredes és hajtókai Pócsa Veronika (1807–1873) voltak.[9][10] Az apai nagyszülei báró plankensteini Rauber Miklós (1743–1817), alezredes, földbirtokos és báró vargyasi Daniel Jozefa (1757–1822) voltak; Rauber Miklós báró alezredes 1808. május 20-án I. Ferenc József magyar királytól magyar indigenátust nyert[11] Az anyai nagyszülei hajtókai Pócsa Ferenc, földbirtokos és kézdiszentléleki Kozma Terézia Ágnes voltak. Az apai nagyanyai dédszülei báró vargyasi Daniel Lőrinc, földbirtokos, aki 1751. február 14-én Mária Terézia magyar királynőtől magyar bárói címet nyert, valamint báró Gudenus Eleonóra voltak. Daniel Gábor báró és Rauber Mária bárónő frigyéből született:

Írásai szerkesztés

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ a b Gábor Daniel, https://macse.hu/gudenus/mfat/fam.aspx?id=2076
  2. ↑ a b Petőfi Irodalmi Múzeum névtér. (Hozzáférés: 2023. július 19.)
  3. ↑ Halálának évét több helyütt is hibásan 1903-ra datálják.
  4. ↑ Országos Széchényi Könyvtár - gyászjelentések - báró Dániel Gábor
  5. ↑ Országos Széchényi Könyvtár - gyászjelentés - gróf Béldy Ferenc
  6. ↑ Országos Széchényi Könyvtár - gyászjelentés - báró zágoni Szentkereszty Istvánné báró vargyasi Daniel Anna
  7. ↑ Országos Széchényi Könyvtár - gyászjelentés - báró zágoni Szentkereszty István
  8. ↑ K 19 - Király Személye Körüli Minisztérium Levéltára - Királyi könyvek - 72. kötet - 740 - 742. oldal
  9. ↑ Országos Széchényi Könyvtár gyászjelentések - báró Rauber Károly
  10. ↑ Országos Széchényi Könyvtár gyászjelentések - báró Rauber Károlyné Pócsa Veronika
  11. ↑ LR. erd. XIII-421.
  12. ↑ vargyasi Daniel Gábor. Országgyűlési Könyvtár

Források szerkesztés

További információk szerkesztés

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Daniel_Gábor_(főispán)&oldid=26302434”