Dareiosz megkoronázása
A Dareiosz megkoronázása Antonio Vivaldi 1717-ben, Velencében bemutatott háromfelvonásos operája.
| Dareiosz megkoronázása | |
 | |
| Eredeti nyelv | olasz |
| Zene | Antonio Vivaldi |
| Szövegkönyv | Adriano Morselli |
| Főbb bemutatók | 1717. január 23. |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Dareiosz megkoronázása témájú médiaállományokat. | |
Az opera szereplői szerkesztés
| Szereplő | Hangfekvés |
|---|---|
| Dareiosz, a perzsa trón várományosa | tenor |
| Statira, a meghalt perzsa király lánya | kontratenor vagy szoprán |
| Argené, a testvére | kontratenor vagy szoprán |
| Nicena, a tanítójuk | bariton |
| Oronte, trónigénylő | szoprán (eredetileg kasztrált szoprán) |
| Arpago, trónigénylő | szoprán (eredetileg kasztrált szoprán) |
| Flóra | kontratenor |
| Kürosz király szelleme | tenor |
| Apolló jósa | bariton |
- Történik: Az Óperzsa Birodalomban, az i. e. 5. században.
Az opera cselekménye szerkesztés
I. felvonás szerkesztés
Kürosz szelleme, halála után, megjelenik lányainak, és megtiltja nekik, hogy tovább gyászolják őt. Dareiosz, mint trónigénylő lép fel és Statirának teszi a szépet, de Argene megesküszik, hogy magának szerzi meg a férfi szerelmét. Közben Arpago és Oronte vitatkoznak. Nem tudják eldönteni, hogy mi legyen a feltétele a trón megszerzésének. Ekkor jelenik meg Dareiosz, aki azt tanácsolja, hogy azé legyen a trón, aki feleségül veszi Statirát. Argene felkeresi tanítójukat, és tanácsot kért tőle, hogyan hódítsa el Dareioszt. Niceno egyébként Statiriát szereti.
II. felvonás szerkesztés
Argene cselhez folyamodik. Ráveszi Dareioszt, hogy írjon bánatos levelet egy szerelmét elutasító személynek. A levelet ezután Statiria kezébe adja, mondván, hogy Dareiosz azt neki, Argenének írta. Statiria elhatározza, hogy a másik két trónigénylőnek ajánlja fel a kezét, de előtte még megkérdezi tanítójukat, hogy amit érez, az vajon féltékenység-e? Dareiosz kétségbeesik, amikor megtudja, hogy két vetélytársa eljegyezte Statiriát. Argene segítségét kéri, közben Statiria rádöbben, hogy Dareioszt szereti. Bosszút esküszik hát annak ellenfelei ellen.
III. felvonás szerkesztés
Arpago és Oronte rájönnek, hogy mindketten eljegyezték Statiriát, de a hercegnő elküldi őket. Közben Niceno és Argene merényletet eszelt ki Statiria ellen. Niceno kicsalja a lányt a város falakon kívülre azzal az ürüggyel, hogy Dareiosz találkozni akar vele, valójában azonban a vadállatok martalékának szánják a hercegnőt. Dareiosz Statiria után érdeklődik Argenénél, aki azt mondja, hogy testvére az imént szaladt el előle. Dareiosz a lány keresésére indul és megmenti. Argene halottnak hiszi testvérét, ezért királynővé koronáztatja magát. Ekkor lepleződik le Dareiosz és Statiria előtt a cselszövés. Dareiosz végül megbocsát vetélytársainak, magát pedig királlyá, Statiriát, a feleségét, pedig királynővé koronáztatja.
Az opera zenéje szerkesztés
Ezt a Vivaldi-operát is a kevés szereplő, a kis zenekar és a gazdag szcenika tette gazdaggá. A zenekarral kapcsolatban azonban meg kell jegyezni, hogy a barokk operák hangszeres kísérete a 19–20. századi művekéhez képest meglehetősen szerény volt, de Vivaldi még ehhez képest is visszafogta magát a hangszerelést illetően. Maga a történet a tragédia és a komédia határán mozog: Vivaldi a mulatságos hangvételről könnyedén, egyik hangról a másikra képes volt komolyra váltani. A szerző sokkal többet tudott átadni, mint ami a szöveg felszínén megjelent. Az operában különösen gyakoriak és jól sikerültek a keserűen ironikus részek.
A komponálás során Vivaldi folyamatosan azon igyekezett, hogy kifejezőbbé tegye a recitativókat. Szép példa erre a második felvonás elején Dareiosz és Argene párbeszéde, amelyet Dareiosz ariosója vezet be. Vivaldi különleges hangszeres bravúrt valósított meg, amikor egy kis kantátát épített a partitúrába, viola all’Inglese kíséretével. Az angol hegedűvel Vivaldi gyengéden és érzékien tudta ábrázolni Statiria csírázó szerelmét.
CD-ajánló szerkesztés
Dareiosz – John Elwes, Statira – Gérard Lesne, Argene – Henri Ledroit, Niceno – Michel Verschaeve, Alinda – Isabelle Poulenard, Oronte – Agnès Mellon, Arpago – Isabelle Poulenard, Flóra – Dominique Visse, Kürosz szelleme – John Elwes, Apolló jósa – Michel Verschaeve. Közreműködik: Nizzai Barokk Zenekar. Vezényel: Gilbert Bezzina. A felvétel ideje: 1986. Kiadás: 1997 Hamronia Munda 3 CD DDD B0000007NI
Források szerkesztés
- Matthew Boyden: Az opera kézikönyve, Park Könyvkiadó, Bp., 2009, 41-42. o.
- Walter Kolneder: Vivaldi, Gondolat, Bp., 1982, 292-293. o.
