Wikipédia

Darvas Imre (főispán)

(1822-1901) politikus, főispán, országgyűlési képviselő
Ez a szócikk a főispánról szól. Hasonló címmel lásd még: Darvas Imre (egyértelműsítő lap).

Nagyréti Darvas Imre, Darvas Gusztáv Imre (Onga, 1822. július 5.[1] – Kassa, 1901. február 16.) országgyűlési képviselő, Abaúj, majd Abaúj-Torna vármegye főispánja.

Darvas Imre
nagyréti Darvas Imre
nagyréti Darvas Imre
Abaúj vármegye Főispánja
Hivatali idő
1877 – 1881
ElődBárczay Albert
Utódnincs, a vármegye átalakításra került
Abaúj-Torna vármegye Főispánja
Hivatali idő
1882 – 1892
Elődnincs
UtódPéchy Zsigmond
Született1822. július 5.
Onga
Elhunyt1901. február 16. (78 évesen)
Kassa
PártSzabadelvű Párt
HázastársaSzepessy Malvin
Soós Natália
Foglalkozáspolitikus
DíjakKassa díszpolgára (1887)
A Wikimédia Commons tartalmaz Darvas Imre témájú médiaállományokat.

Élete szerkesztés

Származása szerkesztés

1822-ben született Darvas Antal és Karpé Erzsébet gyermekeként. Szülei házasságából a következő gyermekek születtek:

  • Antal (1809. szeptember 17. – 1868. január 30.) több ízben volt a szikszói kerület országgyűlési képviselője (1848, 1861 és 1865/67).[2] 1838-ban a vármegye szikszói járásának alszolgabírája. Felesége Péchy Katalin (1820–1905), Péchy Tamás közlekedési miniszter testvére.
  • Zsuzsa
  • Erzsébet (1814. február 24.[3][4] – Budapest, 1900.április 29.)[5] emlékiratíró, Bónis Sámuel felesége, akivel 1832-ben keltek egybe.[6] Nagy műveltségű asszony volt, Jászay Pál utolsó történelmi művét neki ajánlotta. Férje a 40-es években országgyűlési képviselő volt, neje Pozsonyban, Szabolcsban és 1848-tól Pesten is jelentős szerepet vitt a helyi társasági életben. Férje vitte a koronát Budáról Debrecenbe, a szabadságharc leverése után Bónist fogságba vetették 7 évre, rövid időre felesége is börtönbe került. Férjétől két lánya Malvin (Korányi Frigyesné) és Mária (először Korányi Adolfné, majd Sebastiani Jenőné) és egy fia, Sámuel született.[7]
  • Ágnes (1817 körül – Lapujtő, 1892. november 7.) iglói Szontágh Ferenc felesége[8][9]
  • Imre

Pályafutása szerkesztés

Iskoláit Miskolcon és Sárospatakon végezte, jogi egyetemet Eperjesen végezte el. 1843-ban a pozsonyi országgyűlésen Szerencsy Pál mellett jurátuskodott. 1845-ben tette le ügyvédi vizsgáját ezután közigazgatási pályára lépett, és az 1846. február 26-án megtartott tisztújítás alkalmával megválasztották a szikszói járás alszolgabírájává. A szabadságharcban kitörésekor belépett a vármegye által szervezett, Török Miklós által vezetett lovas nemzetőrök közé, a második századhoz. A szabadságharc során részt vett a két kassai és a szikszói csatában és főhadnagyi rangig emelkedett. Az oroszok előli visszavonulás során csatlakozott Görgei hadosztályához és jelen volt a világosi fegyverletételnél is. A szabadságharc elbukása után ongai birtokán gazdálkodott, ahol a császári hivatalnokok többször zaklatták, nála is keresték a magyar koronát. 1867-től a szikszói járás főszolgabírája, majd 1870. november 25-én egyhangúlag Abaúj vármegye alispánjává választották, mely tisztségében 1872-ben a megye átalakítása után is megtartották. 1875-ig maradt alispán, ekkor megválasztották a garbócbogdányi kerület országgyűlési képviselőjévé, Szabadelvű Párt tagjaként. 1877-ben lemondott képviselői mandátumáról (utódja Rakovszky György lett),[10] mert Ferenc József 1877. május 31-én Abaúj és Torna vármegyék, valamint Kassa szabad királyi város főispánjává nevezte ki. Nagy szerepe volt az 1879-es árvíz okozta károk enyhítését szolgáló kölcsön elnyerésében.

Az 1881-ben hozott, a vármegyék egyesítéséről szóló törvény értelmében[11] az egyesített vármegyék főispánja is ő lett, mely tisztséget egészen 1892-ig viselte. Főispánságának tizedik évfordulója alkalmából 1887. december 12-én nagyszabású jubileumi bált tartottak tiszteletére és a neves évforduló alkalmából Kassa díszpolgárává választották.[12] 1892-ben 15 év 3 hónap 29 nap után vonult nyugdíjba.[13]

1877-ben a király kassai látogatásakor, Darvas főispán, a kassai polgármester, Münster Tivadar, Tisza Kálmán miniszterelnök, és Albrecht főherceg kíséretében tekintette meg a katonai laktanyákat, tanintézeteket és a Felső-magyarországi Múzeumot. A király tervezte, egy lóverseny megtekintését is, azonban az esős idő miatt ez elmaradt. A lóversenypályán Thurn und Taxis főlovászmester képviselte a királyt. A versenyt befejezni nem tudták mert az eső zivatarrá fejlődött.[14] Szintén ő fogadta Pulszky Ferencet, amikor az 1884-ben Kassára látogatott.[15]

Családja, leszármazottai szerkesztés

Első felesége négyesi Szepessy Malvin, Szepessy László Borsod vármegye alispánjának (1844–48) és feleségének, Csoma Teréznek lánya volt, kitől az alábbi gyermekei születtek:

  • Malvin (1855–1930. augusztus 31.),[16] első férje az 1902-ben nemességet kapott homrogdi Lichtenstein József (1837–1914),[17] miskolci nagykereskedő, az Országos Iparegylet egyik alapítója (1874), a Borsod-Miskolci Hitelintézet elnöke,[18] udvari tanácsos, országgyűlési képviselő volt, második férje Saly Dezső volt. Első férjével 1872. május 8-án kötött hazásságából a következő gyermekei születtek:[19]
    • Malvin (1873–1937),[20] nagyrákói és kelemenfalvi Rakovszky Endre, későbbi abaúj-tornai főispán felesége lett, 1890. május 12-én.[21] Házasságukból származott Rakovszky György altábornagy.
    • Imre (1874–?)
    • László (1875–1949),[22] a Miskolci Takarékpénztár vezérigazgatója, majd Miskolc város főispánja lett.
    • Pál (1876–1949), honvéd altábornagy. Nevét 1914-ben Homrogdyra változtatta[23]
    • Gyula (1879–1909)[24]
  • Antal (Onga, 1858. július 16. – 1883. május 1.)[25]
  • Róza (1859. szeptember[26] – Gesztely, 1931. március 23.)[27] Kóczán Miklós neje

Darvas Imre második felesége, az 1888-ban másodszor megözvegyült soóvári Soós Natália (1848–?), Soós Sándor (1804–1879) és báró Schuster Natália (1811–1854) leánya volt. Soós Natália első férje csébi Márffy Géza, második férje Bárczay András (1808–1888) volt.

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ Ongai ref. egyházközség keresztelési anyakönyve, 1822. év.
  2. ↑ Gyászjelentése
  3. ↑ PIM adatai
  4. ↑ Keresztelése az alsózellői anyakönyvben, 1814. február 28.
  5. ↑ Vasárnapi Ujság 1900/18
  6. ↑ Vasárnapi Ujság 1867/15 és 1879/48
  7. ↑ Vasárnapi Ujság 1879/48
  8. ↑ Gyászjelentése
  9. ↑ Elhunytakor 75 éves, Vasárnapi Ujság 1892/46
  10. ↑ 1884–1887. évi országgyűlés Halász Sándor, szerk.: Országgyülési almanach 1886. Képviselőház Budapest, 1886.
  11. ↑ 1881. évi LXIV. törvénycikk - Abauj és Torna megyék egyesitéséről, 1881.december
  12. ↑ Kassai szemle 1887. december 15.. [2016. november 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. november 12.)
  13. ↑ Képviselőházi irományok, 1892. XIV. kötet 482-512, IX-XV. sz. 447. oldal.|Képviselőházi irományok, 1892. XIV. kötet 482-512, IX-XV. sz. 447. oldal. (1892-ben nyugdíjazottak névsora)
  14. ↑ Vasárnapi Ujság 1877/37
  15. ↑ Vasárnapi Ujság 1884/18
  16. ↑ Hungary Funeral Notices, 1840-1990, S > Sajó Szilárd > image 780 of 992; citing Bibliothek National Széchényi, Budapest (Országos Széchényi Könyvtár, Budapest)
  17. ↑ Gyászjelentése
  18. ↑ Archivált másolat. [2010. augusztus 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. január 7.)
  19. ↑ Házasságkötésük a miskolci reformárus anyakönyvben
  20. ↑ Gyászjelentése a MOL gyűjteményében
  21. ↑ Magyar Nemzetségi zsebkönyv (Budapest, 1905)
  22. ↑ Gyászjelentése
  23. ↑ Adatlapja a PIM oldalán
  24. ↑ Gyászjelentése
  25. ↑ Vasárnapi Ujság 1883/18
  26. ↑ Keresztelése feljegyezve az Ongai Református Gyülekezet anyakönyvében, 1859. szeptember 25.
  27. ↑ Gyászjelentése

Források szerkesztés

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Darvas_Imre_(főispán)&oldid=25876692”