David Fjodorovics Ojsztrah

szovjet-ukrán hegedűművész

David Fjodorovics Ojsztrah (oroszul: Давид Фёдорович Ойстрах) (Odessza, 1908. szeptember 30.Amszterdam, 1974. október 24.), a 20. század egyik legnagyobb hegedűművésze, Igor Davidovics Ojsztrah édesapja. Ukrajnából származott.

David Fjodorovics Ojsztrah
Életrajzi adatok
Született1908. szeptember 30.
Odessza
Elhunyt1974. október 24. (66 évesen)
Amszterdam
SírhelyNovogyevicsi temető
HázastársaTamara Rotareva (1930 – 1974. október 24., a személy halála)
GyermekeiIgor Ojsztrah
IskoláiMoszkvai Csajkovszkij Állami Konzervatórium
Pályafutás
Műfajokkomolyzene
Hangszerhegedű
Díjak
  • Sztálin-díj
  • Lenin-rend
  • Grand Officer of the Order of Leopold II
  • a Szovjetunió népművésze
  • Méltóság Érdemrendje
  • emlékérem az 1941–1945-ös Nagy Honvédő Háborúban való bátor részvételért
  • Lenin-díj
  • Honored art worker of the Russian Soviet Federative Socialist Republic
  • Moszkva 800. évfordulója emlékérem
  • Order of the Lion of Finland
  • Grammy-díj
Tevékenységzeneművész
A Wikimédia Commons tartalmaz David Fjodorovics Ojsztrah témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Korai évei szerkesztés

Odesszában, Ukrajnában (az akkori Orosz Birodalom részében) a kozmopolita városban született egy középosztálybeli zsidó családba. Feltételezés szerint, vér szerinti apja David Kolker és édesanyja Izabella "Bejla" (Styepanovszkaja), aki később megházasodott Fisel (Fjodor) Ojsztrahhal. Édesapja mandolinon és néha hegedűn játszott, édesanyja hivatásos énekes volt. Három és fél éves korában kapta élete első játékhegedűjét. Négyéves korától járt az odesszai operaházba, ahol az anya a kórus tagja volt. Nem csodagyerekként nőtt fel, karrierje lassan fejlődött. Az operában Pjotr Sztoljarszkij figyelt fel rá aki a szülők baráti köréhez tartozott. A kisfiú ujjainak hajlékonysága, kifinomult zenei hallása, hibátlan ritmusérzéke és zenei emlékezőtehetsége alapján jelentette ki Sztoljarszkij: „Született zenész!” 15 évesen a konzervatórium kiemelt osztályába került, ahol megtanult brácsázni is. Első zenekari állása brácsás volt az odesszai zenekarban, de hamarosan koncertmester lett, majd előadhatta Johann Sebastian Bach a-moll hegedűversenyét. Ezután koncertkörútra indult a mai Ukrajna területén. 1927-ben Kijevben Glazunov Hegedűversenyét játszotta a szerző vezényletével. Itt kapott meghívást, hogy eljátszhassa Csajkovszkij Hegedűversenyét a Leningrádi Filharmonikus Zenekarral.

Egy évvel később Moszkvába költözött, itt ismerte meg Tamara Ivanova zongoristát, akit 1930-ban feleségül vett. Egy évre rá megszületett egyetlen fiuk, Igor Ojsztrah, aki később apja nyomdokaiba lépett a hegedűművészi pályán.

Karrierje szerkesztés

Ojsztrah 1935-ben második lett a nemzetközi Wieniawski-versenyen (megosztott második díjat kapott Magyar Tamással), majd ettől fogva folyamatosan nyerte a versenyeket szerte a Szovjetunióban. 1937-ben személyes jóbarátja, Erzsébet belga anyakirályné, megajándékozta egy Stradivariusszal. 1939-ben a moszkvai konzervatórium professzora lett. Sok jó tanítvány került ki a kezei közül, többek közt saját fiát is tanította.

Koncertezett a második világháború alatt is. Egyik emlékezetes koncertje, ahol Csajkovszkij Hegedűversenyét adta elő Leningrádban, 0 °C-os hőmérséklet, tűzriadó-szirénák és lövések zaja mellett… (eközben ostromolták a németek a várost). A világháború után karrierje csúcspontján nem igazán engedték külföldre, háború utáni első külföldi szereplése az 1946-os, első Prágai Tavaszi Fesztiválon volt. Ezután nem állíthatta meg semmi a világhírnévtől, koncertezett Japánban, Nyugat-Németországban, az Amerikai Egyesült Államokban, és Magyarországon is.

Rendkívül sok lemezfelvétel őrzi játékát.

1974-ben halt meg Amszterdamban, sírja a moszkvai Novogyevicsi temetőben van.

Magyarul szerkesztés

  • Viktor Juzefovics: David Ojsztrah. Beszélgetések Igor Ojsztrahhal; ford. Aczél Ferenc; Gondolat, Bp., 1980

További információk szerkesztés