De Havilland
A de Havilland Aircraft Company Limited brit repülőgépgyártó vállalat volt, amit az 1920-as évek végén Geoffrey de Havilland alapított Észak-London külvárosában, Edgeware-ben a Stag Lane Aerodrome-nál, egy magánrepülőtérnél. A gyárat később a Hertfordshire-i Hatfieldbe költöztették.
| De Havilland | |
| Típus | repülőgépgyár |
| Alapítva | 1920 |
| Megszűnt | 1964 |
| Jogutód | Hawker Siddeley |
| Székhely |
|
| Alapító | Geoffrey de Havilland |
| Iparág |
|
| Tulajdonos | Hawker Siddeley |
| Forma | Zártkörű részvénytársaság |
| Anyavállalata | Hawker Siddeley |
| Leányvállalatai | Airspeed Ltd. |
 A Wikimédia Commons tartalmaz De Havilland témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Az innovációiról ismert de Havilland nevéhez számos híressé vált repülőgép fűződik, köztük a Moth kétfedeles szárnyú repülőgép is, amely forradalmasította az 1920-as években a repülést, továbbá az 1930-as években kifejlesztett Fox Moth, ami az első olyan kereskedelmi célú szállítógép volt, ami állami támogatás nélkül képes volt üzemelni, aztán a fából készült, a második világháborús Mosquito többcélú repülőgép és az utasszállításban úttörőnek számító Comet.
.jpg)
A de Havilland 1960-ban a Hawker Siddeley csoport tagja lett, de 1963-ban elvesztette az önálló elnevezését. Később a Hawker Siddeley is beolvadt a brit repülőgép- és védelmi iparág egyik nagyágyújának számító BAE Systems plc vállalatba. A de Havilland név használati jogát és gépeinek gyártási jogát a de Havilland Aircraft of Canada Limited birtokolja, ami a valamikori brit cég kanadai leányvállalata volt. A gyártási jog kiterjed a korábban a Bombardier Aerospace által gyártott Dash 8 regionális repülőgépre is.
Története szerkesztés
Eredete szerkesztés
Geoffrey de Havilland 1920 januárjában az Airco nevű cégnél dolgozott műszaki igazgató és főtervező beosztásban. 1920. január 20-án a BSA – egyik igazgatójának, Percy Martin-nak a kezdeményezésre megvette az Airco-t George Holt Thomastól. De Percy Martin a vásárláskor nem járt el a megfelelő gondossággal. A BSA napokon belül felfedezte az Airco valós gazdasági helyzetét, és 1920 júliusában leállította az Airco működését. Az átvett veszteségek olyan nagyok voltak, hogy a BSA nem tudott osztalékot fizetni a következő négy évben.
Thomas segítségével de Havilland a Stag Lane repülőtér közelében néhány szerény épületet foglalt el és 1920. szeptember 26-án megalapította a De Havilland Aircraft Company Limited nevű társaságot. A cég egyik igazgatója de Havilland, a másik pedig a hadügyminisztériumból érkezett Arthur Edwin Turner lett. A főmérnöki beosztást Charles Clement Walker kapta. Az alaptőke összege 50000 font volt, melyből a legtöbbet Geoffrey de Havilland (3000 fontot) és George Holt Thomas (10000 fontot) fizették be, míg mások szerezték meg a maradék üzletrészeket 1000-1000 font befizetésével.
Az új vállalat átvette az Airco gyártó berendezéseinek egy részét. De Havilland az Airco-ból az új cégbe áthozta a legszűkebb csapatát, a barátait, Charles Clement Walkert (aki az aerodinamika és az igénybevétel felelőse lett), Wilfred E. Nixont (cégtitkár), Francis EN St. Barbe-t (kereskedelmi igazgató), valamint az Airco kísérleti osztályáról Frank T Hearle-t üzemvezetőnek. Az Airco-tól Hugh Burroughers a Gloster Aircraft Company-hoz került. A de Havilland Aircraft megszerzett egy 2500 font értékű megrendelést a DH.18 utasszállítógép megépítésére, amit eredetileg az Airco-nak szántak. A kezdő vállalkozásnak szerencséje volt, mert a következő évben kapcsolatba került Alen Samuel Butler-rel, aki egy új repülőgépet akart építeni magának. Ő sokat befektetett a vállalatba, s 1924-re az elnöke lett. Az első év bevétele 32782 £, a nettó nyereség 2387 £ volt, s 1922 elején megvásárolták 20000 £-ért a Stag Lane repülőteret. A cég 1925-ig élt, amikor is de Havilland a saját tervezésű gépe – ez volt a Moth, ami 1925. február 22-én repült először – olyan repülőnek bizonyult, amire a repülős világ várt. 1928-ban a de Havilland Aircraft Company Limited a tőzsdére ment.
Kezdetben a de Havilland az egy- és kétüléses kétfedeles repülőgépekre koncentrált, folytatva az Airco által gyártott DH gépek vonalát, de adaptálva őket a légitársaságok számára. Később aztán bemutattak egy sor kisebb gépet, amelyeket a de Havilland saját fejlesztésű Gipsy motorjai hajtottak. Ezek közé tartozott a Gipsy Moth és a Tiger Moth. Ezek a repülőgépek sok repülési rekordot állítottak fel, sokat maga de Havilland vezetett. Amy Johnson 1930-ban egyedül egy Gipsy Moth géppel Angliából Ausztráliába repült.
A Moth repülőgéptípus továbbfejlesztése révén jött létre a Hornet Moth, ami már zárt pilótafülkével rendelkezett. A Moth Minor pedig egy fából készült, alsó szárnyú monoplán volt. A De Havilland egyik védjegye az volt, hogy a repülőgéptípus nevére egy különösen elegáns római betűtípust használtak, nagybetűvel. S amikor az üzemben sztrájk volt, a munkások, akik a nevet a repülőgépekre festették, ugyanazt a betűtípust használták tiltakozó tábláikon.
Az első repülőgép, amelyet az Aer Lingus légitársaság vásárolt meg 1936-ban, a DH 84 Dragon volt. Később ez a társaság működtette a DH 868 Dragon Express és a DH 89 Dragon Rapide típusokat is. De Havilland folytatta a nagy teljesítményű repülőgépek gyártását, melyek közül kiemelkedik a DH 88 Comet, ami 1934-ben megnyerte a MacRobertson Air Race-t. Ez egy repülőverseny volt Angliából Ausztráliába.
A második világháború szerkesztés
A nagy teljesítményű motorok és a fából készült géptest kombinációjából épített gépek csúcsteljesítménye a Mosquito volt, aminek a gyártása azzal az előnnyel is rendelkezett, hogy kerülte a második világháború idején a stratégiai anyagok – például az alumínium – felhasználását. A társaság ezt követően fejlesztette ki a még nagyobb teljesítményű Hornet vadászgépet, ami a fém-fa és fém-fém kötési technikák alkalmazásának egyik úttörője volt.
1937-ben de Havilland létrehozott egy gyárat Lostockban, ami ma De Havilland Way néven ismert, hogy változtatható állásszögű légcsavarokat állítson elő a RAF részére. A helyszín stratégiai jelentőségű volt, és így a német Luftwaffe célpontja is lett. 1942. július 3-án két JU88 típusú bombázó kísérletet tett egy alacsony magasságból végrehajtandó bombázásra, a navigációhoz a Rivington víztározók láncolatát használva, de küldetésük sikertelenül zárult.
A háború után szerkesztés
A II. világháború után de Havilland folytatta a fejlesztéseket mind a katonai mind a polgári repülés területén, ám különböző közismert katasztrófákat a cég nevével hoztak összefüggésbe és azzal azonosítottak. A hátsó sugárhajtású de Havilland DH 108 Swallow a Temze torkolatába zuhant egy kísérleti repülés során, melyben életét vesztette Geoffrey de Havilland Jr., a cég alapítójának fia. A cég termelését tovább növelték egy nagy repülőgépgyár megvásárlásával 1948-ben, ami a Chester melletti Broughton-i Hawarden repülőtéren volt. A de Havilland Comet 1952-ben állt forgalomba mint az első sugárhajtású utasszállító repülőgép, amire a polgári légiforgalom már régóta várt. A típus kétszer olyan gyors volt, mint a forgalomban lévő más típusok és ez által a brit nemzeti büszkeség forrása is lett. A Comet két év alatt három nagy balesetet szenvedett. A DH 110 prototípusa 1952-ben a Farnborough Airshow alatt járt szerencsétlenül, többeket megölve a közönségből is.
A Comet szerkezeti problémái miatt 1954-ben kivonásra került a szolgálatból, de a de Havilland komoly erőfeszítéseket tett egy új, nagyobb és erősebb változat elkészítésére. A Comet 4 volt az a változat, amellyel a de Havilland újra visszatérhetett az utasszállítók piacára. Addigra azonban az Egyesült Államokban már gyártották a Boeing 707 és a Douglas DC-8 típusú sugárhajtású repülőgépeket, s mindkettő gyorsabb és gazdaságosabb volt a Comet 4-nél. A Comet megrendelései emiatt elapadtak.
A Hawker Siddeley 1960-ban megvette de Havillandet, de 1963-ig külön cégként működtette. De ugyanebben az évben a neve a Hawker Siddeley Aviation de Havilland divíziója lett, és a gyártás vagy fejlesztés minden típusa "DH"-ról "HS"-re változtatta a megnevezését. De Havilland utolsó tervei a Hawker Siddeley Trident (eredetileg a DH.121) és az innovatív Hawker Siddley HS.125, eredetileg a DH.125 voltak.
A DH.121-es kialakítását úgy módosították, hogy kisebb legyen és ezáltal megfeleljen egy légitársaság – a British European Airways – igényeinek. Más légitársaságok nem találták vonzónak, és egy rivális tri-jethez, a Boeing 727-hez fordultak, amely nagyjából akkora volt, mint az eredeti DH.121-es. A De Havilland Hawker Siddley-ként csak 117 Tridentet gyártott, míg a Boeing több mint 1800 darab 727-est.
A De Havilland is beszállt a nagy hatótávolságú rakéták gyártásába, és kifejlesztette a folyékony üzemanyaggal hajtott Blue Streak-et. Ez nem katonai célú eszköz volt, hanem az Europa nevű, űrrepülésre szánt hordozórakéta első fokozata lett. A repülési teszteken a Blue Streak (Kék csík) jól teljesített, de a Franciaországban és Németországban épített felső fokozatok ismételten kudarcot vallottak. 1973-ban az Európa-programot törölték, és a Blue Streak is kimúlt. Utolsó darabja egy farmerhez került, aki az üzemanyagtartályait a baromfi telepén használta.
Gyártmányok szerkesztés
Repülőgépek szerkesztés
Fő szócikk: List of de Havilland aircraft
Geroffrey de Havilland által tervezett repülők
° az 1. számú de Havilland kétfedelű repülőgép
° Royal Aircraft Factory FE1 (más néven “de Havilland Biplane No. 2”
Georffrey de Havilland által az Airco-nál tervezett repülők
° Airco DH.1 kétüléses hátsó propelleres felderítőgép
° Airco DH.2 együléses hátsó propelleres felderítőgép
° Airco DH.3 kétmotoros bombázó
° Airco DH.4 egymotoros bombázó
° Airco DH.4A szállítógép
° Airco DH.5 felderítőgép
° Airco DH.6 gyakorlógép
° Airco DH.9 egymotoros bombázó
° Airco DH.9A Liberty motoros Westland által fejlesztett DH.9
° Airco DH.9C utasszállításra átalakított DH.9
° Airco DH.9J radiális motorral épített DH.9
° Airco DH.10 Amiens kétmotoros bombázó
° Airco DH.11 Oxford nagy hatótávolsábú, kétmotoros nappali bombázó
° DH.12 a DH.11 utódjának javasolt változat, nem épült meg
Georffrey de Havilland által a de Havilland-nál tervezett repülők
° DH.14 Okapi egymotoros bombázó
° DH.15 Gazelle kísérleti repülési próbapad
° Airco DH.16 utasszállító repülőgép, hasonló a DH.9C-hez
° DH.18 utasszállító repülőgép
A de Havilland cég által tervezett repülők
° DH.27 Derby egymotoros, nagy hatótávolságú nappali bombázó
° DH.34
° DH.37
° DH.42 Dormouse
° DH.42A & B Dingo
o DH.48 Special újmotoros DH.9
o DH.50
o DH.51
o DH.54 Highclere
o DH.56 Hyena
o DH.60 Moly, Cirrus Moth, Genet Moth, Gypsy Moth
o DH.60G III Moth Major
o DH.61 Giant Moth
o DH.65 Hound
o DH.66 Hercules 3 motoros kétfedelű repülőgép
o DH.67
o DH.72 Canberra
o DH.82 Tiger Moth kétfedelű oktató
o DH.83 Fox Moth
o DH.84 Dragon kis kereskedelmi repülő
o DH.86 Express
o DH.87 Hornet Moth
o DH.89 Dragon Rapide
o DH.90 Dragonfly
o DH.92 Dolphin
Vitorlázó repülőgépek
° DH.52
Dugattyús motorral épített monoplánok
° DH.Doncaster tízszemélyes utasszállító repülő
° DH.53 Humming Bird ultrakönnyű repülő
° DH.71 Tiger Moth versenyrepülő
° DH.75 Hawk Moth
° DH.77 könnyű vadászgép
° DH.80 Puss Moth
° DH.81 Swallow Moth
° DH.85 Leoard Moth
° DH.88 Comet versenyrepülő
° DH.91 Albatross négymotoros szállítógép
° DH.93 Don gyakorlógép
° DH.94 Moth Minor gyakorlógép
° DH.95 Flamingo kétmotoros repülőgép
° DH.98 Mosquito & Sea Mosquito – a II. világháborúban rendkívül sikeres, fából készült vadászbombázó
° DH.103 Hornet & Sea Hornet kétmotoros vadászgép
° DH.104 Dove & Devon kétmotoros repülőgép
° DH.114 Heron négymotoros repülőgép
A de Havilland Műszaki Iskola által formatervezett gépek
° de Havilland T.K.1
° de Havilland T.K.2
° de Havilland T.K.4
° de Havilland T.K.5
Polgári és katonai sugárhajtású szállítógépek
° DH.106 Comet
° DH.121 Trident , később HS Trident
° DH.125, később HS.125
° DH.146, később Bae.146
Katonai sugárhajtású repülőgépek
° DH.100 Vampire & Sea Vampire (1945)
° DH.110 Venom (1952)
° Sea Venom
° DH.113 & DH.115 Vampire two seaters
Kísérleti repülőgép
° DH.108 Swallow (1946)
Szélmalolmszárnyas repülő
° Cierva C.24
Repülőgép motorok szerkesztés
Fő szócikk: de Havilland Engine Company
° Gipsy sorozat 4-, 6- és 12-hengeres dugattyús motorokból
° Ghost turbóhajtómű
° Goblin turbóhajtómű
° Gyron Junior turbóhajtómű
°Gnome turbótengely
° Sprite rakétahajtómű
Fegyverrendszerek szerkesztés
Rakéták
° Firestreak levegő-levegő rakéta
° Bluestreak ballisztikus rakéta
Űrhajó hajtómű szerkesztés
° Blue Streak Satellite Launch Vehicle
Leányvállalatok szerkesztés
de Havilland Kanada (DHC) szerkesztés
A De Havilland Aircraft of Canada Ltd-t 1928-ban alapították abból a célból, hogy a kanadai pilóták kiképzéséhez Moth repülőgépeket gyártson. A háború után a gépeket átalakították a kanadai környezet követelményeinek megfelelően. A DHC-2-től DHC-7-ig jelölt gépeket rövid fel- és leszálló pályákra tervezték. A DHC kezdetben kanadai koronatársaságként (a szövetségi kormány tulajdonaként) működött, majd a Boeing leányvállalata lett, aztán újra mint koronatársaság tevékenykedett. Végül a Bombardier cégcsoportba került. A Dash 8 sorozat típusai gyártásban maradtak, tekintettel a többi hasonló méretű géptípusokhoz viszonyítva csendesebb működésükre. 2005 májusában a Bombardier a DHC-1-től DHC-7-ig jelölt típusok gyártását leállította és a gyártási jogokat eladta a sidney-i Viking Air Ltd-nek (Brit-Columbia).
2018 novemberében a Viking Air anyavállalata, a Longview Aviation Capital Corp. megvásárolta a Dash 8 programot és a de Havilland márkanevet a Bombardiertől. Az ügylet 2019. június 3-án hatósági jóváhagyással lezárult. A teljes termékcsaládot a de Havilland Canada évtizedek óta először ugyanazon zászló alá vonta egy új holdingba, ami az eredeti, De Havilland Aircraft of Canada Limited nevet vette fel.
de Havilland Australia szerkesztés
Fő szócikk: de Havilland Australia (DHA)
Az első tengerentúli leányvállalatot 1927 márciusában hozták létre Ausztráliában de Havilland Aircraft Pty. Ltd néven. A cég Melbourne-ből Sydney-be költözött 1930-ban, ahol az anyavállalat ügynökségeként működött és a cég népszerű sportgépei és repülőjáratai részére végzett szerelő, javító, alkatrész utánpótló szolgáltatásokat. A de Havilland Australia a második világháborúig repülőgép tervezéssel és gépek gyártásával nem foglalkozott. A háború után kezdődött meg a DH.82 Tiger Moth gyakorlógép gyártása Bankstown-ban. (Új-Dél-Wales)
ADHA a második világháború alatt egy kis, csapatszállító vitorlázó repülőgépet tervezett arra az esetre, ha Ausztráliát Japán megszállja. A DH-G1 1942 közepén jelent meg, melyhez a DH.84 Dragon elülső törzsét használták fel, és ebből 87 darabot ugyanabban a gyárban készítettek, mint a tájolásra használt gyakorló gépeket. Ezekből kettő a következő évben gyártott DH-G2-höz szolgált prototípusként, amiből mindössze hat készült el, mert az irántuk támasztott igény időközben megszünt. A cég megkezdte a Mosquito gyártását is, melyből a RAAF-nak először 1944-ben szállítottak. Bankstownban 1943 és 1948 között összesen 212 db Mosquito készült. Néhány ilyen gép 1953-ig állt a RAAF szolgálatában.
A de Havilland Vampire gyártását licenc alapján 1948-ban kezdték, 190 darab készült el és az első 1949-ben repült.
Egy másik DHA által tervezett gépet, a de Havilland Australia DHA-3 Drovert 1948 és 1953 között gyártottak. 20 darab készült, többnyire a Royal Flying Doctor Service (RFDS), a Trans Australia Airlines és a Quantas számára. A DHA-3 Drover A DH.104 Dove utóda, egy három hajtóműves, könnyű szállítógép volt, ami hat-nyolc utas szállítására volt képes. Úgy tervezték, hogy helyettesítse a DH.84 Dragont, ami a háborús DHA-gyártásnak köszönhetően elterjedt típus volt Ausztráliában. Az új konstrukcióhoz a de Havilland Gipsy Major Mk.104 motort választották. Később több Drovert a teljesítmény javítása érdekében az erősebb Lycoming O-360 hajtóművel újítottak fel.
1959-ben de Havilland Marine néven a bankstowni gyárban hajóépítő részleget hoztak létre.
A de Havilland Australia társaságot a Boeing Australia vásárolta meg és a céget átnevezték Hawker de Havilland Aerospace-re. Majd 2009. február 6-án a Boeing bejelentette, hogy ezt ismegváltoztatta Boeing Aerostructures Australia-ra.
de Havilland New Zealand szerkesztés
Felismerve az Új-Zélandi Királyi Légierő igényét a Tiger Moth kiképző repülőgépei, valamint a RAF Új-Zélandon lebonyolítandó pontenciális kiképző repülései iránt, jött létre de Havilland New Zealand Limited 1939 márciusában és kezdte meg a működést Új-Zéland első repülőgépgyára Rongotaiban. A II. világháború után a cég karbantartási és felújítási munkákat végzett, amíg 1964-ben át nem vette a Hawker Siddeley International NZ Ltd. A gyár területe ma a Wellington nemzetközi repülőtér része.
zdetben kanadai koronatársaságként (a szövetségi kormány tulajdonaként) működött, majd a Boeing leányvállalata lett, aztán újra mint koronatársaság tevékenykedett. Végül a Bombardier cégcsoportba került. A Dash 8 sorozat típusai gyártásban maradtak, tekintettel a többi hasonló méretű géptípusokhoz viszonyítva csendesebb működésükre. 2005 májusában a Bombardier a DHC-1-től DHC-7-ig jelölt típusok gyártását leállította és a gyártási jogokat eladta a sidney-i Viking Air Ltd-nek (Brit-Columbia).
2018 novemberében a Viking Air anyavállalata, a Longview Aviation Capital Corp. megvásárolta a Dash 8 programot és a de Havilland márkanevet a Bombardiertől. Az ügylet 2019. június 3-án hatósági jóváhagyással lezárult. A teljes termékcsaládot a de Havilland Canada évtizedek óta először ugyanazon zászló alá vonta egy új holdingba, ami az eredeti, De Havilland Aircraft of Canada Limited nevet vette fel.
de Havilland repülőgép hajtóművek szerkesztés
Fő szócikk: de Havilland Engine Company
A termékeny repülőgép gyártás mellett a de Havilland egy jelentős gyártó volt a repülőgép-hajtóművek területén is. Ez ellentmondott a szokásos gyakorlatnak: a hajtóműveket általában egy erre szakosodott cég tervezte és gyártotta, bár az Egyesült Királyságban a Bristol Airplane Company , az Armstrong Whitworth Aircraft és az Armstrong Siddeley is jelentős hajtómű üzletággal rendelkezett. A „Gipsy” és a későbbi fejlesztések, mint például a Gipsy Major sikeres és népszerű hajtóművek voltak, amelyek szinte az összes de Havilland könnyű repülőgépben és számos más gyártó repülőjében használnak. A Gipsy motorok viszonylag szokatlanok voltak az 1930-as 40-es években, mert soros elrendezésű motorok voltak, szemben az abban az időben népszerűbb radiális vagy ellentétes elrendezésű motorokkal. A de Havilland a Rolls-Royce és a Metrovick versenytársa volt a sugárhajtóművek fejlesztésének kezdeti éveiben. Frank Halford szolgáltatásait felhasználva, majd cégét kivásárolva, először sugárhajtású vadászgépeikhez legyártották a de Havilland Gobli és a de Havilland Ghost hajtóműveket, majd ezeket használták fel a Comethez is.
de Havilland propellerek szerkesztés
Fő szócikk: de Havilland Propellers
1935-ben alapították a Hamilton Standard vállalatot légcsavarok licenc alapján történő gyártására. Később ez a cég gyártott irányított és egyéb rakétákat, mint például a Firestreak és a Blue Streak.
Kulcsfontosságú műszaki személyzet szerkesztés
· RE Bishop , repülőgép-tervező
· Richard Clarkson , repülőgép-tervező
· Tony Fairbrother , repülőmérnök
· AE Hagg , repülőgép-tervező
· Frank Halford , motortervező
Tesztpilóták
· Hubert Broad
· John Cunningham (RAF tiszt)
· Geoffrey de Havilland Jr.
· John de Havilland
· Pat Fillingham
· Bert Hinkler Campbell MacKenzie-Richards Örökség
A de Havilland cég egy területet adományozott a Hertfordshire Megyei Tanácsnak oktatási célokra. Akkor ott hozták létre a Hatfield Technical College-t, ami ma a Hertfordshire Egyetem College Lane kampusza. A de Havillandet 1960-van megvásárolta a Hawer Siddeley, majd ez beolvadt a British Aerospace-be. A BAE telephelyét ezután 1993-ban bezárták, majd egy részét megvásárolta a Hertfordshire Egyetem a kampusz számára. Hatfield repüléstörténetét ma a helyi utcák, például a Comet Way és a Bishops Rise neve örökítette meg.
Fordítás szerkesztés
Ez a szócikk részben vagy egészben a de Havilland című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források szerkesztés
· Bain, Gordon. de Havilland: A Pictorial Tribute. London: AirLife, 1992. ISBN 1-85648-243-X.
· Bransom, Alan. The Tiger Moth Story, Fifth Edition. Manchester, UK: Crécy Publishing Ltd., 2005. ISBN 0-85979-103-3.
· Davenport-Hines, R. P. T. Dudley Docker: The Life and Times of a Trade Warrior. Cambridge, UK: Cambridge University Press, 2002. ISBN 0-521-89400-X.
· Ewing, Ross. The History of New Zealand Aviation. Portsmouth, New Hampshire: Heinemann, 1986. ISBN 978-0-8686-3409-8.
· Hotson, Fred. The de Havilland Canada Story. Toronto: CANAV Books, 1983. ISBN 0-9690703-2-2.
Jackson, A. J. de Havilland Aircraft since 1909. Putnam, 1987. ISBN 0-85177-802-X