Deborah Feldman

amerikai születésű német írónő

Deborah Feldman (New York, 1986. augusztus 17. –) amerikai születésű német írónő, Berlinben, Németországban él. 2012-es önéletrajza, az Unorthodox: The Scandalous Rejection of My Hasidic Roots (Unorthodox: Haszid gyökereim botrányos elutasítása) a New York-i Brooklyn ultraortodox közösségéből való megszökésének történetét meséli el, és ez volt az alapja a Netflix 2020-as Unorthodox minisorozatának.[1]

Deborah Feldman
2016-ban
2016-ban
Született1986. augusztus 17. (37 éves)
New York,  USA
Állampolgársága
Nemzetiségeamerikai, német
Gyermekeiegy gyermek
Foglalkozása
  • író
  • blogger
  • önéletrajzíró
IskoláiSarah Lawrence College

A Wikimédia Commons tartalmaz Deborah Feldman témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Fiatalkora szerkesztés

Feldman a szatmári haszid közösség tagjaként nőtt fel a Brooklyn-i Williamsburgben, New Yorkban.[2] Azt írta, hogy apja értelmi fogyatékos volt, akit családja házasított össze anyjával, akit Feldman intelligens nőként jellemez, aki kívülálló volt a közösségen, mert német zsidó származású. Anyja Manchesterben született Németországból menekülők gyermekeként, és az anyja családját kutatva Feldman felfedezte, hogy anyja egyik apai nagyapja nem zsidó (katolikus) német származású, és megpróbált teljes mértékben beilleszkedni a nem-zsidó társadalomba.[3] Nagyszülei nevelték fel, mindketten holokauszt-túlélők, miután édesanyja elhagyta a közösséget és leszbikus lett,[4] mivel értelmileg sérült apja nem tudta egyedül felnevelni. Mint minden gyereket a közösségben, Feldmant is jámbornak nevelték, jiddisül beszélt, és megtiltották neki, hogy a nyilvános könyvtárba járjon. Megtagadta a tipikus amerikai oktatást, ágya alá rejtette a közösség által tiltott könyveket. 17 évesen megbeszélt házasságot kötött és 19 évesen anya lett.[5][6]

Elszakadás a haszid közösségtől szerkesztés

Feldman elmondta, hogy fia születése fordulópontot jelentett a haszid közösségben maradásban: "Feltérképezve láttam a jövőmet... Kiborultam a tudattól, hogy az én felelősségem és bűntudatom van amiatt, hogy mindent, amit saját elnyomásomnak láttam, egy ártatlan gyermekre terheltem." 2006-ban férjével elköltözött Williamsburgból, és miután elmondta férjének, hogy üzleti tanfolyamokat szeretne végezni, hogy kiegészítse bevételét, irodalmat kezdett tanulni a bronxville-i(wd) Sarah Lawrence College-ban(wd).[5]

Amikor az iskolában járt, egy főiskolai diploma megszerzésére késztette, hogy kapcsolatba léphessen a külvilággal. Elkezdett beszélni, és "nyitni az elmémet". Emellett farmert és magassarkút kezdett hordani, ezzel megszegve a szigorú haszid öltözködési szokást. 2006-ban fiával távozott, elhagyva férjét, és minden kapcsolatot megszakított a haszid közösséggel.[7] Két hónapig a barátaival élt, és ügyvédekkel konzultált, hogy ne veszítse el fia felügyeleti jogát. 2012-ben Feldman 2006-os távozása óta nem látta a családját és nem beszélt velük.[5]

A haszid közösséggel fennálló nézeteltérései ellenére Feldman ezt mondta: "Büszke vagyok arra, hogy zsidó vagyok, mert azt hiszem, innen ered a hajthatatlan szellemem."[8]

Berlin szerkesztés

2014-ben Feldman Berlinbe költözött, a Neukölln kerületben telepedett le, ahol íróként dolgozott tovább.[9] Családtörténete és Berlin náci múltja miatt az első látogatása a városban mélyen nyugtalanító volt. Második látogatása alkalmával azonban a város lenyűgözte nyitottságával, a menekültek fogadtatásával és számos könyvesboltjával. Az első ott töltött nyara után a várost "titkos paradicsomának" nevezte, és elhatározta, hogy ott marad. A jiddishez való hasonlóság miatt gyorsan alkalmazkodott a német nyelvű beszédhez és íráshoz. Feldman azt mondta, hogy "a németországi tartózkodás egyik legnagyobb vonzereje az a tény, hogy a nyelv annyira hasonlít az anyanyelvemre [jiddisre], hogy ismerős érzést érzek és ez erős". Miután Németországba költözött, Feldman német állampolgár lett; Arnon Grunberg megkérdezte, hogy németnek vallja-e magát és ő megerősítette, hogy „igen, német vagyok”.[3] Berlinben él német barátjával, aki nem zsidó. Feldman azt mondta, hogy "Berlint a Nyugat fővárosának tekintem; számomra ez egy olyan város, ahol mindenki otthonra lelhet, ahol mindenki megtalálhatja a szabadságot, ez az utolsó bástya az elnyomás ellen".[10]

Karrier szerkesztés

Feldman elkezdett blogolni és 2012-ben megjelentette Unorthodox: The Scandalous Rejection of My Hasidic Roots[11] című önéletrajzát, amely bestseller lett[12], és 2013-ban héberre fordították.[13] 2014-ben kiadta az Exodus: A Memoir című művét. Könyveit lefordították németre és a német kritikusok jól fogadták, aminek eredményeként a német tévé különböző talkshow-jaiban szerepelt..[7][14]

2017-ben kiadta az Überbitten-t (nagyjából „Békülj meg”), az Exodus német nyelvű bővített változatát, amelyet Christian Ruzicska(wd) kiadóval együttműködve írt. Feldman azt mondta, hogy a német nyelvű írás felszabadító, mert használhatta szélesebb, a német olvasóközönség által megértett jiddis kifejezések szókészletét. Írásmódját a 18. századi jiddis változata miatt, amellyel együtt nőtt fel, régimódinak jellemezte. Az Überbitten-t jól fogadták. A Neue Zürcher Zeitung című svájci-német újság a könyvet "az énhez vezető hosszú utazásról szóló tudósításnak, irodalmi túlélési útmutatónak és a saját történelmével való félelmetes filozófiai-analitikai szembesítésnek" nevezte.[15]

Feldman szerepel a 2018-as #Female Pleasure című svájci-német dokumentumfilmben.[16] A Netflix 2020-as eredeti minisorozata, az Unorthodox lazán az önéletrajzán alapul.[17] A Netflix egy dokumentumfilmet is készített Making Unorthodox címmel, amely az alkotói folyamatot és a forgatást mutatja be, és a könyv és a tévésorozat közötti különbségeket tárgyalja.[18]

Kritika szerkesztés

A haszid közösség tagjai kritizálták Feldmant, többek között a "Deborah Feldman Exposed" nevű névtelen blogon, amelynek célja a történetében szereplő "hazugságok és kitalációk" leleplezése volt.[19] Jesse Kornbluth megvizsgálta ezt a kritikát a Huffington Post(wd) néhány cikkében, amelyek arra a következtetésre jutottak: "Ebben a könyvben vannak olyan állítások, amelyeket a haszidok vitattak. Nem tudom megmondani, mi az igaz. De egy dologban biztos vagyok: azokkal a férfiakkal, akik nem tudnak egyformán élni a nőkkel, nem érdemes együtt élni. Kétségtelen, hogy a lányok szerte Brooklynban megveszik ezt a könyvet, matracuk alá rejtik, lámpaoltás után olvassák – és talán most először a saját menekülésükön gondolkodnak."[20][21] Más újságírók is kivizsgálták a Feldman emlékiratában leírt incidenseket és számos túlzást vagy ellentmondást találtak, beleértve az iskolai végzettségéről szóló beszámolóját, a különböző családtagokkal való kapcsolatait, valamint egy állítólagos gyilkosság leírását és azt, hogy azt a Haredi hatóságok eltusolták.[22][23][24] Válaszul ezekre a kritikákra, Feldman megjegyezte, hogy a könyv tartalmazott egy nyilatkozatot, amely szerint bizonyos eseményeket tömörítettek, konszolidáltak vagy átrendeztek.[25]

Könyvei szerkesztés

  • Unorthodox: The Scandalous Rejection of My Hasidic Roots. Simon & Schuster, October 2, 2012; ISBN 978-1439187012
    • Unortodox (A másik út – Hogyan fordítottam hátat a haszid közösségnek) – Európa, Budapest, 2020 · ISBN 9789634337874 · Fordította: Getto Katalin
  • Exodus: A Memoir. Blue Rider Press, March 25, 2014; ISBN 978-0399162770
    • Exodus (Hogyan találtam meg a saját utam, miután kiléptem a haszid közösségből) – Libri, Budapest, 2021 · ISBN 978-963-433-809-3 · Fordította: Getto Katalin

Lásd még szerkesztés

Jegyzetek szerkesztés

  1. Unorthodox (TV-minisorozat)
  2. Bonos, Lisa (The Washington Post, April 7, 2012)
  3. a b "Arnon Grunberg meets Deborah Feldman" (De Balie. May 21, 2017.)
  4. The Washington Post. April 7, 2020.
  5. a b c James, Susan Donaldson (February 8, 2012) "Hasidic Hell: Married at 17, Girl Runs From Her Orthodox Roots"
  6. "Goodreads review: Unorthodox: The Scandalous Rejection of My Hasidic Roots"
  7. a b Wiener, Julie (February 9, 2012) Unapologetically ‘Unorthodox’ (The Times of Israel)
  8. Roberts, Sam (February 10, 2012) "Embracing a Race and Rejecting a Sect"
  9. Arfa, Orit (May 3, 2018) [https://www.jpost.com/magazine/from-williamsburg-to-berlin-553426 Jerusalem Post Magazine " FROM WILLIAMSBURG TO BERLIN"] (The Jerusalem Post)
  10. "Unorthodox: Deborah Feldman's escape from Brooklyn to Berlin" (DW News. July 29, 2016.)
  11. Feldman, Deborah, 1986– (2012). Unorthodox : the scandalous rejection of my Hasidic roots (1st Simon & Schuster hardcover ed.). New York: Simon & Schuster. ISBN 978-1-4391-8700-5.
  12. Butler, Bethoni (April 7, 2020). "Netflix’s ‘Unorthodox’ is based on a best-selling memoir. How does the series compare with the real story?"
  13. The National Library of Israel
  14. Feldman, Deborah (August 28, 2010). "Once upon a life: Deborah Feldman" (The Guardian)
  15. McGrane, Sally (December 20, 2017) "An American Jewish Author Now Calls Germany Home"
  16. #Female Pleasure (Dokumentumfilm)
  17. Mazria Kate, Marisa. "In 'Unorthodox,' A Religious Woman Leaves Her Marriage And Her Past Behind"
  18. Nicolaou, Elena (March 26, 2020) "Netflix's Unorthodox Is Inspired by the True Story of Deborah Feldman"
  19. Leung, Wency (April 12, 2020) "Hasidic life exposed: Why one woman rejected her religious roots" (The Globe and Mail)
  20. Kornbluth, Jesse (March 6, 2012) "Unorthodox: The Hasidic Campaign Against Deborah Feldman -- and Me"
  21. Kornbluth, Jesse (December 6, 2017) "Unorthodox? Try This: A Young Hasidic Wife Breaks With Her Tradition, Writes Tell-All Book"
  22. Winston, Hella (February 21, 2012) "‘Unorthodox’ Author’s Claim Of Cover-up Is Countered" (The New York Jewish Week)
  23. Rosenberg, Shmarya (March 2, 2012) "More Evidence Deborah Feldman Lied" (FailedMessiah.com)
  24. Wiener, Julie (March 6, 2012) "‘Unorthodox’ With The Facts?" (The New York Jewish Week)
  25. Leung, Wency (March 28, 2012) "Hasidic life exposed: Why one woman rejected her religious roots" (The Globe and Mail)

Egyéb információk szerkesztés

Fordítás szerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Deborah Feldman című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.