Delfti iskola

A delfti iskola (hollandul de Delftse School, tagjai a Delftse Meesters - „delfti mesterek”) a holland festészet aranykorának egyik megnevezése, annak egyik központjáról, Delftről. Leginkább a zsánerfestészetéről volt ismert: a háztáji élet, látképek, templombelsők, udvarok, Delft terei és utcái.[1]

A delfti iskola egyik remekműve Delft híres kék porcelánján
Delft látképe (1652), Carel Fabritius festménye
Tejet öntő nő (1657–58), Johannes Vermeer festménye

Carel Fabritiusról és Nicolaes Maes voltak az első képviselői ennek az irányzatnak az 1640-es években. Az 1650-es években Pieter de Hooch és Jan Vermeer van Delft folytatta tevékenységüket. Közülük Vermeer a legismertebb festő napjainkban. Igyekeztek Rembrandt és Frans Hals művészetéhez hasonlót teremteni.[2]

Gerard Houckgeest, Emanuel de Witte és Hendrick Corneliszoon van Vliet belső térábrázolása szintén fontos eleme volt a delfti iskolának. A zsánerfestészeten túl a festők csendéleteket, történelmi jeleneteket és patrónus-portrékat is készítettek.

A delfti iskola kiemelkedő alakjai szerkesztés

Jegyzetek szerkesztés

  1. Johannes Vermeer en de Delftse School. [2008. december 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. január 30.)
  2. The School of Delft

További információk szerkesztés