Wikipédia

Delphine Seyrig

francia színésznő, rendező, aktivista

Delphine Seyrig (születési neve: Delphine Claire Beltiane Seyrig) (Bejrút, Libanon, 1932. április 10. – Párizs, 1990. október 15.) francia színpadi és filmszínésznő, filmrendező, politikai aktivista.[10] Neves francia filmrendezők (Alain Resnais, Marguerite Duras, François Truffaut) műveiben kapott főszerepeket. Párizsi és Egyesült Államok-beli színpadokon is szerepelt.

Delphine Seyrig
Delphine Seyrig (1972)
Delphine Seyrig (1972)
SzületettDelphine Claire Beltiane Seyrig[1]
1932. április 10.[2][3][4][5][6]
Bejrút[7][8][1]
Elhunyt1990. október 15. (58 évesen)[2][3][4][5][6]
Párizs 10. kerülete[1]
Állampolgárságafrancia[9]
Nemzetiségefrancia
HázastársaJack Youngerman (elvált)
GyermekeiDuncan Youngerman
SzüleiHermine de Saussure
Henri Seyrig
Foglalkozása
IskoláiLe Collège-Lycée Cévenol International
KitüntetéseiVolpi Cup for Best Actress (1963)
Halál okatüdőrák
SírhelyeMontparnasse-i temető
Színészi pályafutása
Aktív évek1952–1989
Híres szerepeiA burzsoázia diszkrét bája, Tavaly Marienbadban, Lopott csókok, Szamárbőr, A Sakál napja, India Song
Tevékenységszínész
Díjai
BAFTA-díjak
Jelölés (1974)
César-díjak
Jelölés (1976, 1977, 1981)
További díjak
Sept d’or (1990)
A Wikimédia Commons tartalmaz Delphine Seyrig témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Élete szerkesztés

Apja, Henri Seyrig francia régész Delphine születésekor, 1932-ben a Libanoni Régészeti Szolgálat (Service des Antiquités au Liban) igazgatója volt. Anyja, Hermine de Saussure légi irányító († 1984) volt, Henri de Saussure francia entomológus (1829–1905) leszármazottja. Anyja jó barátságot ápolt Ella Maillart-ral (1903–1997), a világutazó svájci írónővel, fotográfussal.

Delphine gyermekkorát Libanonban és (apjának szolgálati beosztását követve) több országban töltötte. A bejrúti Francia Protestáns Kollégium iskolájában (Collège protestant français) tanult. 1947–1950 között az Haute-Loire megyei Cévenol Kollégium bentlakó tanulója volt. Tizenhat éves korában színészmesterséget tanult Pierre Bertin és Tania Balachova (Tatiana Balachoff) színiiskolájában.[10] Húszéves korában (1952) megkapta első színpadi szerepét Louis Ducreux Amour en papier c. színművében. Jelentkezett a párizsi Nemzeti Népszínházba (Théâtre national populaire), de elutasították. Az Egyesült Államokba utazott, a New York-i Actors Studio-hoz szegődött. 1958-ban itt kapta első filmszerepét Robert Frank rendező Pull My Daisy c. filmjében.[10]

1959 őszén Ibsen A nép ellensége c. drámájában játszott, itt figyelt fel rá az ekkor New York-ban tartózkodó Alain Resnais. 1960-ban Delphine visszatért Párizsba. A Műhely Színházban (Théâtre de l’Atelier) lépett fel, Turgenyev Egy hónap falun c. művében, melyet André Barsacq rendezett. 1961-ben Alain Resnais főszerepet adott neki a Tavaly Marienbadban c. filmjében, amely nagy sikert hozott, és Delphine Seyrig nevét világszerte ismertté tette.[11]

1963-ban Alain Resnais újabb főszerepet, Hélène Aughain-t adta neki a Muriel-ben. 1968-ban François Truffaut rendezésében Fabienne Tabard alakját formálta meg a Lopott csókok-ban. Olyan asszonyt alakított, aki egyszerre romantikus és megközelíthetetlen, ugyanakkor realista, és saját sorsának irányítója. Alain Resnais-ben és François Truffaut-ban Delphine két olyan rendezőre talált, akiktől megkapta a hozzá legjobban illő filmszerepeket, e filmek feledhetetlenné tették alakját. Delphine hangjának különleges tónusát Michael Lonsdale a cselló hangjához hasonlította.[12]

Az 1960-as, 70-es években Delphine Seyrig a legkiválóbb európai filmrendezőkkel dolgozott együtt. William Kleinnel (1966-ban a Qui êtes-vous, Polly Maggoo ?, 1968-ban a Mister Freedom-ban); Marguerite Duras-szal (1966-ban a La Musica, 1975-ben az India Song, 1977-ben a Baxter, Vera Baxter); Joseph Losey-val (1967-ben a Baleset-ben), Jacques Demy-vel (1970-ben a Szamárbőr-ben); Luis Buñuel-lel (1969-ben a La Voie lactée-ban és 1972-ben A burzsoázia diszkrét bájá-ban; és Chantal Akermannal (1975-ben a Jeanne Dielman, 1080 Brüsszel, Kereskedő utca 23. I-II. című filmben). 1972-ben Sami Frey-jel együtt játszott Stanislav Stanojevic rendező Le Journal d’un suicidé c. filmjében, amelyet a Cannes-i fesztiválra és a Velencei Nemzetközi Filmfesztiválra is beválogattak.

1971-ben Madame de Mortsauf szerepét kapta Marcel Cravenne rendező Le lys dans la vallée című tévéfilmjében.

 
Sírhelye a párizsi Montparnasse-i temetőben

1952–1987 között számos sikeres drámai szerepet játszott el különböző párizsi színházakban. 1990-ben, 58 évesen hunyt el, petefészekrák következtében. A párizsi Montparnasse-i temetőben nyugszik.

Családja szerkesztés

Delphine Seyrig házasságban élt Jack Youngerman amerikai festővel, a párizsi Szépművészeti Akadémia (École nationale supérieure des beaux-arts) korábbi hallgatójával. Később elváltak. 1956-ban született közös fiuk, Duncan Youngerman zenész, zeneszerző, Franciaországban és az Egyesült Államokban dolgozik.

Politikai tevékenysége szerkesztés

 
Delphine Seyrig (Christopher Dombres grafikája)

Művészi munkája mellett Delphine Seyrig harcos feminista aktivista is volt. 1971-ben ő is aláírta a Le Nouvel Observateur-ben megjelent kiáltványt, amelyben 343 nő jelentette ki nyilvánosan, hogy tiltott magzatelhajtásnak vetette alá magát.

1981-ben megrendezte a Légy szép és tartsd a szád (Sois belle et tais-toi) című televíziós dokumentumfilmet, amelyben korszak híres női művészei beszéltek arról a szerepről, amelybe a konzervatív társadalom kényszeríti őket. A filmben megjelent Jenny Agutter, Ellen Burstyn, Jane Fonda, Jill Clayburgh, Marie Dubois, Louise Fletcher, Shirley MacLaine, Rita Renoir, Maria Schneider, Barbara Steele, Susan Tyrrell és mások. Delphine Seyrig az általa rendezett dokumentumfilm címét Marc Allégret rendező 1958-as Légy szép és tartsd a szád! című krimiparódiájától kölcsönözte (Mylène Demongeot és Alain Delon főszereplésével).

1972 augusztusában az ő lakásában, a Nők Felszabadítási Mozgalmának (MLF) aktivistái előtt végezték el demonstratív módon az első terhességmegszakítást Henry Karman(wd) amerikai orvos módszerével, amelyet később francia orvosok is átvettek.[13]

1982-ben Carole Roussopoulos-szal és Ioana Wiederrel együtt megalapította a párizsi Simone de Beauvoir Audiovizuális Központot.[14]

 
A Delphine-Seyrig utca Párizsban

Emlékezete szerkesztés

Párizs 19. kerületében, a Porte de Pantin közelében egy utca (rue Delphine-Seyrig) és a 2012-ben megnyitott Île-de-France 3b villamos vasúti vonal itteni állomása viseli.

Fontosabb munkái szerkesztés

Játékfilmes szerepei
Rendezései
  • 1975: Maso et Miso vont en bateau, közösen Nadja Ringart-ral, Carole Roussopoulos-szal és Ioana Wiederrel
  • 1976: Scum Manifesto, dokumentumfilm, közösen Carole Roussopoulos-szal
  • 1981: Sois belle et tais-toi, dokumentumfilm.
Lemezfelvételei

Díjai, nevezései szerkesztés

Odaítélt díjai
  • 1963: a Velencei Nemzetközi Filmfesztivál : Volpi Kupa a legjobb színésznőnek, Hélène Aughain szerepéért a Muriel c. filmben[10]
  • 1963: Victoires du cinéma français-díj a legjobb színésznőnek, Hélène Aughain szerepéért a Muriel c. filmben
  • 1967: Kristálycsillag-díj (Étoile de Cristal), a legjobb színésznőnek, Elle szerepéért a La Musica c. filmben,
  • 1967: A francia kritikusok díja (Prix du Syndicat de la critique), a legjobb színésznőnek, színpadi szerepeiért,
  • 1969: A francia kritikusok díja (Prix du Syndicat de la critique), a legjobb színésznőnek, színpadi szerepeiért,
  • 1970: Az amerikai filmkritikusok társaságának (National Society of Film Critics) díja a legjobb mellékszereplő színésznőnek, Fabienne Tabard szerepéért a Lopott csókok c. filmben,
  • 1983: A francia kritikusok díja (Prix du Syndicat de la critique), a legjobb színésznőnek, a Sarah avagy a languszta sikolya c. színműben nyújtott alakításáért,
  • 1990: A francia televízió Sept d’or díja, a legjobb színésznőnek, Hedwina szerepéért az Une saison de feuilles c. tévéfilmben.
Nevezései

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ a b c Fichier des personnes décédées. (Hozzáférés: 2022. április 1.)
  2. ↑ a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 27.)
  3. ↑ a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  4. ↑ a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. ↑ a b Internet Broadway Database (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  7. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 13.)
  8. ↑ Francia Nemzeti Könyvtár: BnF catalogue général (francia nyelven). Francia Nemzeti Könyvtár. (Hozzáférés: 2020. május 29.)
  9. ↑ Francia Nemzeti Könyvtár. (Hozzáférés: 2022. október 24.)
  10. ↑ a b c d Delphine Seyrig. Interprète, Réalisateur, Scénariste, Producteur. cinema.encyclopedie.personnalites.bifi.fr
  11. ↑ Mireille Brangé. Delphine Seyrig, ou le fantôme de la liberté, Positif No. 617-618, 38-41. o. (2012) 
  12. ↑ Delphine Seyrig, Portrait d’une comète (francia nyelven). artfilm.ch. [2015. szeptember 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. szeptember 23.)
  13. ↑ 68', révolutions dans le genre (1968 a gender forradalmai). Clio et Presses Universitaires du Mirail (2009) 
  14. ↑ Centre Audiovisuel Simone de Beauvoir. [2016. február 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. június 30.)

Források szerkesztés

További információk szerkesztés

 
A Wikimédia Commons tartalmaz Delphine Seyrig témájú médiaállományokat.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Delphine_Seyrig&oldid=26708234”