Dikén

A dikén molekula pálcikamodellje
IUPAC-név dikén
Más nevek kétatomos kén

kén dimer

Kémiai azonosítók
CAS-szám 23550-45-0
PubChem 5460602
ChemSpider 4574100
ChEBI 29387
SMILES
S=S
InChIKey MAHNFPMIPQKPPI-UHFFFAOYSA-N
Gmelin 753
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet S2
Moláris tömeg 64,13 g/mol
Kristályszerkezet
Dipólusmomentum 0 D
Termokémia
Std. képződési
entalpia
ΔfHo298
128,60 kJ mol−1
Standard moláris
entrópia
So298
228,17 kJ K−1 mol−1
Hőkapacitás, C 32,51 kJ K−1 mol−1
Rokon vegyületek
Rokon vegyületek triplett oxigén
Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak.

A dikén a kén egyik, a kétatomos oxigénmolekulával analóg allotrop módosulata, azonban azzal ellentétben szobahőmérsékleten ritkán fordul elő. Képlete S2.[1] Ibolyaszínű gáz, kén 720 °C-ra történő hevítésével állítják elő. Kis (1 Hgmm) nyomású kéngőz 530 °C-on 99%-ban dikénből áll. Az légkörének nagy részét kén-dioxid alkotja, de a dikén is megtalálható benne.[2] A C, N, O, F tartalmú kétatomos molekulák gyakoriak, de a nagyobb rendszámú elemeket tartalmazók csak magas hőmérsékleten stabilak, kivéve a Cl2, Br2, I2.

Előállítása szerkesztés

Dikén keletkezik, ha higany fotokémiai érzékenyítőt használata mellett karbonil-szulfid (COS) gázt UV-sugárzás ér. Keletkezik CS2, H2S2, S2Cl2 vagy C2H4S fotolízise során is. Kénvegyületek, például H2S, PSF3 vagy COS fotolízise során szingulett dikén is keletkezik. Dikén keletkezhet kéntartalmú szerves vegyületek hevítésével.[3]

Tulajdonságai szerkesztés

A dikén triplett állapotú (kétszeres gyök, két párosítatlan elektronnal), mint az O2 és a SO. A dikénben az S−S kettős kötés hossza 189 pm, rövidebb mint a S8-ben található egyszeres kötésé (206 pm). A Raman-spektrumban az S−S rezgési sáv 715 cm−1-nél található,[4] míg az ezzel analóg O−O rezgési sáv 1122 cm−1-nél jelentkezik. A S−S kötés energiája 265 kJ/mol, az O2-é 498 kJ/mol.

A kénnek számos allotrop módosulata van, számuk akár a harmincat is elérheti. Ezek egyedi sajátságai különféle spektroszkópiás eljárásokkal különböztethetők meg. Normál körülmények között egyetlen allotrop módosulata stabil, az S8.[5]

Fordítás szerkesztés

Ez a szócikk részben vagy egészben a Disulfur című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Jegyzetek szerkesztés

  1. Solid Sulfur Allotropes, Elemental Sulfur and Sulfur-Rich Compounds I, Topics in Current Chemistry, 58-68. o.. DOI: 10.1007/b12110 (2003). ISBN 978-3-540-40191-9 
  2. (2005. January) „Io's Atmosphere and Surface-Atmosphere Interactions”. Space Science Reviews 116 (1–2), 211–224. o. DOI:10.1007/s11214-005-1957-z.  
  3. (1997) „Recent chemistry of the chalcogen diatomics”. Tetrahedron 53 (36), 12225. o. DOI:10.1016/S0040-4020(97)00555-3.  
  4. (2003) „Elemental Sulfur and Sulfur-Rich Compounds II” 231, 181–191. o. DOI:10.1007/b13181.  
  5. A. F. Holleman, N. Wiberg. Inorganic Chemistry. Academic Press; Berlin ; New York : De Gruyter, 2001.ISBN 0-12-352651-5.