Dimetil-dikarbonát

Dimetil-dikarbonát
IUPAC-név metoxikarbonil-metil-karbonát
Más nevek DMDC, dikarbonsav-dimetil-észter, dimetil-pirokarbonát, Velcorin®
Kémiai azonosítók
CAS-szám 4525-33-1
SMILES
O=C(OC(=O)OC)OC
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet C4H6O5
Moláris tömeg 134,09  g•mol‒1
Megjelenés színtelen folyadék
Sűrűség 1,25 g/ml, folyékony
Olvadáspont 16-18 °C
Forráspont 172 °C
Oldhatóság (vízben) 3.4 g/100 ml (20 °C)
Kristályszerkezet
Dipólusmomentum 2,33168(1) D
Veszélyek
Főbb veszélyek mérgező (T)[1]
R mondatok R22, R23, R24[1]
S mondatok S18, S26, S28, S36/37/39, S38, S45[1]
Lobbanáspont 85 °C
LD50 335 mg/kg (patkány, szájon át)[1]
Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak.

A dimetil-dikarbonát (E242) (más néven DMDC, dikarbonsav-dimetil-észter, dimetil-pirokarbonát vagy Velcorin®) egy szúrós szagú színtelen folyadék. Elsősorban üdítő és egyéb italok tartósítására, valamint különféle eszközök fertőtlenítésére használják.

Az acetát-kináz és az l-glutamátsav-dekarboxiláz, valamint a gliceraldehid-3-foszfát-dehidrogenáz és az alkohol-dehidrogenáz esetében az enzimek hisztidin tartalmú részének metoxikarbonillációjánál enzim-inhibitorként működik.[1][halott link] [2] Archiválva 2015. szeptember 24-i dátummal a Wayback Machine-ben

Üdítő- és egyéb italokhoz adva a következő reakciók játszódnak le:

A DMDC-t fertőtlenítő, és tartósító hatása miatt egyes esetekben a borkészítés során a kén-dioxid helyettesítésére használják, mert gátolja többek között a káros gombák elszaporodását, mint például a Brettanomyces fajok.

A borkészítésen kívül kávé, tea, és gyümölcsitalok készítése során is felhasználhatják.

Jegyzetek szerkesztés

  1. a b c d Biztonsági adatlap (Merck) (németül)

Források szerkesztés