Dohnányi Ernő

Dohnányi Ernő Jenő Frigyes (Pozsony, 1877. július 27. – New York, 1960. február 9.) magyar zeneszerző, karmester, zongoraművész, zenepedagógus.

Dohnányi Ernő
Született	1877. július 27. Pozsony
Elhunyt	1960. február 9. (82 évesen) New York
Állampolgársága	magyar
Házastársa	Kunwald Elza (1900–1919) Galafrès Elza (1919–1948) Zachár Ilona (1949–1960)
Gyermekei	Hans von Dohnanyi (János) (1902–1945) Grete von Dohnányi (Margit) (1903–1993) Dohnányi Mátyás (1917–1945) Johannes Huberman (nevelt, 1910–1996) Helen Dohnányi-Salacz (adoptált, 1929–) Julius Dohnányi-Salacz (adoptált, 1930–)
Szülei	Dohnányi Frigyes
Foglalkozása	karmester zeneszerző zongorista zenetudós zenepedagógus egyetemi oktató
Tisztsége	professzor
Iskolái	Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem
Kitüntetései	Kossuth-díj (1990)
Sírhelye	Tallahassee
A Wikimédia Commons tartalmaz Dohnányi Ernő témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

A fiatal Dohnányi

Élete

Családi háttere

Dohnányi Ernő 1877. július 27-én Pozsonyban született. A felvidéki család nevét először 1697-ben említi hivatalos irat, amelyben I. Lipót nemesi címet adományozott Dohnányi Györgynek. Édesapja Dohnányi Frigyes, a Pozsonyi Királyi Katolikus Főgimnázium tanára volt, és erősen érdeklődött a művészetek iránt. Tehetséges csellista volt, rendszeresen és elismerten szerepelt a pozsonyi polgárság zenei igényeit kielégítő koncerteken és házi muzsikálásban egyaránt. Még Liszt Ferenccel is játszott együtt egy pozsonyi koncert alkalmával. Édesanyja Szlabey Ottilia volt. Egy húga volt, a nála egy évvel fiatalabb Mária.

Pozsonyi évei

A gyermek Dohnányi körül folyton muzsika szólt. Édesapja kezdte zongorára tanítani hatéves korában. Első kompozícióját is zongorára írta 1884-ben, Gebet címmel. Kilencévesen, 1886-ban szerepelt először nyilvánosan, és ebben az évben íratták be a pozsonyi gimnáziumba is. Itt ismerte meg a nála négy évvel fiatalabb Bartók Bélát. Szülei irányítása mellett, gimnáziumi évei alatt elsődleges feladata a tanulás volt, a gyakorlás, komponálás csak ezután következhetett. Azonban a zene iránti korai elkötelezettsége és rendkívüli tehetsége olyan mértékű fejlődést eredményezett, hogy apja belátta, fiának hivatásos zenésznek kell lennie.

Korai szerzeményei zongoradarabok, zongorakíséretes hegedű- és csellódarabok, valamint vonós kamaraművek. Később, 14 éves korában már vokális műveket is írt: kórusműveket iskolai alkalmakra, dalokat, sőt még az opera műfajával is megpróbálkozott, 1891-ben.

1894-ben érettségizett. Egyértelmű volt, hogy a muzsikus pályát választja. Hosszas fontolgatás után döntött úgy, hogy a Bécsi Zeneakadémia helyett az akkor még mindössze két évtizedes múlttal rendelkező Magyar Királyi Zeneakadémiát választja tanulmányai színhelyéül. 1894 szeptemberében felvették a zongora és a zeneszerzés tanszakra.

Pályakezdés

Zongorából a 3. évfolyamra Thomán Istvánhoz, zeneszerzésből pedig 2. évfolyamra Koessler Jánoshoz került. Ezenkívül még a Budapest Tudományegyetem bölcsészkara német–magyar szakára is beiratkozott, de egyetemi tanulmányait rövidesen abbahagyta, mivel a Zeneakadémia minden idejét lekötötte. 1895-ben írta 1. opusszámmal ellátott művét, a c-moll zongoraötöst, amelyet Koessler közbenjárására Johannes Brahms is megismert, és előadatott Bécsben, még 1895-ben. Brahms állítólag annyit fűzött a darabhoz, hogy: „Magam sem tudtam volna jobban megírni”. Budapesten is egyre nagyobb népszerűségnek örvendett. Zeneszerzőként pedig az eddigi kamara- és zongoraművek mellett egy szimfónia megírásának ötlete kezdte el foglalkoztatni. 1897-ben ez a szimfónia (F-dúr) és a Zrínyi-nyitány elnyerte a millennium alkalmából meghirdetett Királydíjat. Még az év júniusában kitüntetéssel diplomázott mind zongorából, mind zeneszerzésből. Nyarát Eugen d'Albert-rel, a kor egyik legavatottabb Beethoven-játékosának társaságában töltötte, hogy felkészüljön őszre tervezett berlini bemutatkozására. A német főváros nem hozta meg számára a kívánt koncertsikereket, de a jövőbeni művészi karrierjéhez vezető legfontosabb esemény mégis itt érte: Richter János meghívta a Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekara szólistájának, 1897 novemberére. Az ő révén mutatkozott be Londonban, 1898-ban, amivel megvetette világhírnevének alapjait. Az angol fővárosban fergeteges sikert aratott, egyre újabb és újabb koncerteket követeltek tőle, és az újságok is oldalakat szenteltek méltatására. 1899 márciusában megnyerte a bécsi Bösendorfer zongoragyár által meghirdetett zeneszerzői versenyt, op. 5-ös e-moll zongoraversenye egytételes változatával. Az 1899/1900-as évad során lépett be a világutazó koncertzongoristák körébe.

Sírja Floridában

1903–1905 között Bécsben, majd 1915-ig Berlinben volt a Zeneakadémia professzora, 1915 végétől Budapesten működött. A Magyarországi Tanácsköztársaság idején Bartókkal és Kodállyal együtt a zenei direktórium tagja volt.

1919–1944 között a Budapesti Filharmóniai Társaság elnökkarnagya, 1931–1934 között a Magyar Rádió Zenei Osztályának igazgatója, majd a Zeneakadémia főigazgatója volt. Munkásságát 1930-ban Corvin-lánccal is elismerték.

A második világháború kitörésével élete legfordulatosabb és egyben legkeservesebb szakaszához érkezett. A sorsforduló magánéletében kezdődött: ebben az esztendőben ismerkedett meg későbbi, harmadik feleségével, az akkor mindössze 27 esztendős Zachár Ilonával, akinek személye több szempontból is döntő befolyással volt a zeneszerző sorsának alakulására. Akkor is például, amikor 1944 őszén közösen úgy döntöttek, hogy Ilona gyermekeivel együtt végleg elhagyják Magyarországot. Ezt követően három éven át egy ausztriai faluban várták a háború végét és a koncertélet rendeződését – kétségbeejtő anyagi körülmények között. Innen egyéves argentínai kényszerkitérő és számtalan nehézség után 1949-ben érkezett meg a család az Amerikai Egyesült Államokba, ahol a Florida State University zongora- és zeneszerzés-professzori állást kínált neki. Ő örömmel fogadta el az ajánlatot, s az év novemberétől haláláig, 1960-ig egzisztenciális gondoktól ugyan nem mentes, de a háborús éveknél összehasonlíthatatlanul harmonikusabb, nyugodtabb periódust töltött Florida fővárosában, Tallahassee-ben. Másrészről azonban a hányattatásoknak ekkor még nem szakadt végük: művészi és anyagi érvényesülését ugyanis csaknem teljesen lehetetlenné tette az a politikai rágalomhadjárat, mely még 1945 tavaszán indult el Magyarországon, s jó tíz éven át meghatározta életét bolyongása évei alatt, s még Amerikában is. Dohnányit háborús bűnökkel vádolták meg, s annak ellenére, hogy a hivatalos minisztériumi vizsgálat minden kétséget kizáróan felmentette őt előbb Magyarországon, majd később, amikor a vizsgálat lefolytatását kérték, az Egyesült Államokban is, a rágalom kiirthatatlannak bizonyult. Ennek következtében – bár Dohnányi mindvégig aktívan hangversenyezett országszerte kisebb városokban – az igazán jelentős kulturális központokban nem tudott érvényesülni, New Yorkban például csupán egyetlen alkalommal sikerült hangversenyt szervezni számára, így a szimbolikus rehabilitációra tulajdonképpen haláláig nem került sor. 83 éves korában hunyt el New Yorkban, ahol lemezfelvételt készített. 1990-ben posztumusz Kossuth-díjjal tüntették ki.

Három házasságából három vér szerinti és három nevelt gyermeke volt. Dohnányi először a zsidó származású zongoraművésznővel, Elisabeth Kunwalddal (Kunwald Elza) élt házasságban. Ebből a frigyből két gyermeke született, Hans von Dohnanyi (1902–1945) és Grete (1903–1993), akik később a Bonhoeffer családba házasodtak be. 1919-től 1949-ig Dohnányi második felesége, a színésznő, Elsa Galafrès volt; majd egészen haláláig Zachár Ilonával (Icy) élt házastársi kapcsolatban. Hans fiának gyermekei közül Klaus von Dohnanyi politikus, Hamburg egykori polgármestere, míg Christoph von Dohnányi világhírű karmester lett. Dédunokája a népszerű német színész, Justus von Dohnányi.

Lásd még: Dohnányi Ernő tanítványai (kategórialap)

Művei

Dohnányi Ernő emléktáblája,
Budapest VI. kerület,
Dohnányi Ernő utca 1.

Fiatalkori művek

Zrínyi-nyitány (1896)

A művet a nagyközönség számára először 1996-ban a Zeneakadémián a Műegyetemi Szimfonikus Zenekar mutatta be, a mű keletkezésének és a zenekar alapításának 100 éves évfordulója alkalmából rendezett hangversenyen. Első lemezfelvétele is a Műegyetemi Szimfonikus Zenekar előadásában került rögzítésre 2001-ben.

Zongoradarabok

• Gebet (1884, Pozsony)
• Etűd, D-dúr (1886, Pozsony)
• Etűd, C-dúr (1886, Pozsony)
• Bagatella, cisz-moll (1887, Pozsony)
• Bagatella II, D-dúr (1887, Pozsony)
• Bagatella, a-moll (1887, Pozsony)
• Tarantella, e-moll (1887, Pozsony)
• Mazurka, C-dúr (1888, Pozsony)
• Impromtu, A-dúr (1888, Pozsony)
• Scherzo, A-dúr (1888, Pozsony)
• Walzer, cisz-moll (1888, Pozsony)
• Pastorale, a-moll (1888, Pozsony)
• Tarantella, e-moll (1888, Pozsony)
• Scherzino, a-moll (1888, Pozsony)
• 2 Kleine Scherzandos (1888, Pozsony)
• Mazurka, b-moll (1889, Pozsony)
• Mazurka, B-dúr (1889, Pozsony)
• 6 Fantasiestücke (1890, Pozsony)
• Zongoraszonáta, A-dúr (1890, Pozsony)
• Zongoraszonáta, G-dúr (1890, Pozsony)
• Bagatelle, D-dúr (1890, Pozsony)
• Tarantella, c-moll (1890, Pozsony)
• Zongoraszonáta, B-dúr (1890, Pozsony)
• Canon, C-dúr (1890, Pozsony)
• Romance, a-moll (1891, Pozsony)
• Fantasiestücke, A-dúr (1891, Pozsony)
• Heda, 6 zongoradarab (1891, Kisherestyén)
• Novelette, E-dúr (1891, Budapest)
• Impromptu, f-moll (1892, Pozsony)
• Romance, fisz-moll (1894, Pozsony)

Opuszszámmal ellátott művek

Opusszám	Cím	Megjegyzés
Op.1	Zongoraötös (1895, Budapest)	Erről mondta Brahms, amikor Pesten meghallgatta, hogy „Én sem tudtam volna jobban megírni”.
Op.2	4 zongoradarab (1897)
Op.3	Walzer négy kézre (1897)
Op.4	Variációk és fúga G(rúber). E(mma). témájára (zongora, 1897, Berlin)
Op.5	1. zongoraverseny, e-moll (1897–98, Budapest, Bécs)
Op.6	Passacaglia (zongora, 1899, London)
Op.7	1. vonósnégyes, A-dúr (1899, London)
Op.8	Gordonka-zongora szonáta, b-moll (1899, London)
Op.9	1. szimfónia, d-moll (1900–1901, Manchester)
Op.10	Szerenád (hegedű, brácsa, gordonka, 1902, Bécs)
Op.11	4 rapszódia (zongora, 1904, Bécs)
Op.12	Konzertstück, D-dúr (gordonka, zenekar, 1903–1904, Budapest)
Op.13	Winterreigen. 10 Bagatellen (zongora, 1906, Bécs)
Op.14	Sechs Gedichte von Victor Heindl (énekhang, zongora, 1907, Berlin)
Op.15	2. vonósnégyes, Desz-dúr (1907, Berlin)
Op.16	Im Lebenslenz. Sechs Gedichte von W.C. Gomoll (énekhang, zongora, 1907)
Op.17	Humoreszkek szvit formában (1907, Bergen)
Op.18	Pierette fátyola. Pantomim 3 képben (1910, Drezda)
Op.19	Szvit nagyzenekarra (1910, Budapest)
Op.20	Tante Simona. Vígopera 1 felvonásban (1913, Simrock)
Op.21	Hegedű-zongora szonáta, cisz-moll (1912, Bécs)
Op.22	Három dal énekhangra és zenekarra (1912)
Op.23	3 darab zongorára (kiad. 1913)
Op.24	Szvit régi stílusban (zongora,1913, Berlin)
Op.25	Variációk egy gyermekdalra (zenekar, zongora, 1914, Berlin)
Op.26	esz-moll zongoraötös (1914)
Op.27	1. hegedűverseny, d-moll (1915)
Op.28	6 koncertetűd zongorára (1916)
Op.29	Változatok egy magyar népdalra (1917, Budapest)
Op.30	A vajda tornya (1922)
Op.31	Ünnepi nyitány (1923)
Op.32a	Ruralia Hungarica (7 darab zongorára, 1923)	1. Allegretto, molto tenero; 2. Presto, ma non tanto, 3. Andante poco moto, rubato; 4. Vivace; 5. Allegro grazioso; 6. Adagio non troppo; 7. Molto vivace
Op.32b	Ruralia Hungarica (5 darab zenekarra, 1924)
Op.32c	Ruralia Hungarica (3 darab hegedűre és zongorára, 1924)
Op.32d	Ruralia Hungarica (Andante rubato csellóra vagy hegedűre és zongorára, 1924)
Op.33	3. vonósnégyes, a-moll
Op.34	A tenor (1929)
Op.35	Szegedi mise (1930)
Op.36	Szimfonikus percek (1933)
Op.37	C-dúr szextett (1935)	zongora, klarinét, kürt, hegedű, brácsa, cselló
Op.38	Cantus vitae (1941)	Az ember tragédiája szövegére
Op.39a	Keringő szvit két zongorára (1945)
Op.39b	Limping keringő zongorára (1947)
Op.40	2. szimfónia E-dúr (1943–44, 1953–57)	1. Allegro con brio, ma energico e appassionato; 2. Adagio pastorale, molto con sentimento; 3. Scherzo – Burla: Allegro; 4. Variazione
Op.41	Hat darab (1945)	1. Impromptu, 2. Scherzino, 3. Canzonetta, 4. Cascades, 5. Ländler, 6. Cloches
Op.42	2. zongoraverseny, b-moll (1947)
Op.43	2. hegedűverseny, c-moll (1950)
Op.44	Három különös darab (1945)
Op.45	Concertino hárfára és kamarazenekarra (1952, Florida, Tallahassee)
Op.46	Stabat Mater (1953)
Op.47	Amerikai rapszódia
Op.48	No.1 Fuvola-zongora ária (1958) No.2 Passacaglia szóló fuvolára (1959)

Zongoraművek

• Variációk Erkel Ferenc Himnuszára (1896, Budapest)
• 4 Zongoradarab op.2 (1896–97, Budapest és Berlin)
• Variációk G.E. témájára (1897, Starnberg)
• Intermezzo, g-moll (1898, Budapest)
• Gavotte és Musette (1898, Pozsony)
• Passacaglia op.6 (1899, London)
• Albumblatt (1897–1900, Budapest)
• Négy rapszódia (1904, Bécs)
• Winterreigen, 10 Bagatell (1905, Berlin)
• Humoresken in Form einer Suite op.17 (1907, Berlin)
• Der Schleier der Pierette: Nászinduló a pantomimből (átírva 1909–10)
• 3 Stücke op.23 (1912, Bécs)
• Suite nach altem Styl op.24 (1913, Berlin)
• Hat koncertetűd op.28 (1916, Budapest)
• Változatok egy magyar népdalra op.29 (1917, Budapest)
• Ruralia Hungarica (zongorára), 7 darab op.32/a (1923–24, Budapest)
• Változatok Bókay bácsinak egy témájára (1927, Budapest)
• 6 Piano Pieces op.41 (1945, Neukirchen-am-Walde, Ausztria)
• Three Singular Pieces op.44 (1951, Tallahassee, USA)

Operák, színpadi művek

• Pierette fátyla (1910)
• Simona néni (1912)
• A vajda tornya (1922)
• A tenor (1929)

Oratorikus művek

• Szegedi mise (1930) (A Mátyás-templom kórusa Tardy László vezényletével Szegeden és Budán is előadta. Az utóbbiról videófelvétel is készült, de CD-n máig sem jelent meg.)
• Cantus vitae (1941) (Az ember tragédiája filozofikus szövegeire komponálta a szerző. Egy zenekari közjátékba a szerző beleszövi a „munkás-marseillaise”, az Internacionálé témáját is. Hungaroton CD-n megjelent.)
• Stabat Mater (1956)

Zenekari művek

• 2 szimfónia (d-moll:1901, E-dúr: 1944/1956)
• Szvit (1909)
• Zrínyi-nyitány (1896)
• Ünnepi nyitány (1923)
• Szimfonikus percek (1933)
• Amerikai rapszódia (1953)

Versenyművek

• 2 zongoraverseny (e-moll: 1898, h-moll: 1947)
• Variációk egy gyermekdalra (1914)
• 2 hegedűverseny (d-moll: 1915, c-moll: 1950)
• Konzertstück (gordonka és zenekar, 1904)
• Concertino hárfára és kamarazenekarra (1952)

Kamarazene

• Szerenád (vonóstrió, 1902)
• 3 vonósnégyes (A-dúr: 1899, Desz-dúr: 1906, a-moll: 1926)
• 2 zongoraötös (c-moll: 1895, esz-moll: 1914
• Cselló-zongora szonáta (1899)
• Hegedű-zongora szonáta (1912)
• Szextett (C-dúr: 1935)

Egyéb művek

• dalok
• népdalfeldolgozások. Néhány megjelent CD-n Bartók, Kodály és Lajtha feldolgozásai mellett.
• kórusok
• átiratok, kadenciák
• Erkel Ferenc Himnuszának átdolgozása ma ismert formájára (1938)

Diszkográfia

Gramofon felvétel:

• W. A. Mozart: Piano Concerto No. 17 in G major, KV 453 (1784) Ernst von Dohnányi, Piano (conducting from the piano) Budapest Philharmonic Orchestra Columbia, 1928

Kötetei

• Message to posterity; angolra ford. Ilona von Dohnányi, szerk. Mary F. Parmenter; Drew, Jacksonville, 1960
• Búcsú és üzenet; Nemzetőr, München, 1962
• Dohnányi Ernő családi levelei; összeáll. Kelemen Éva; Országos Széchényi Könyvtár–Gondolat–MTA Zenetudományi Intézet, Budapest, 2011
• Válogatott írások és nyilatkozatok; szerk. Kusz Veronika; Rózsavölgyi, Budapest, 2020 (Zeneszerzők írásai)

Emlékezete

• Alakja felbukkan Kondor Vilmos Budapest noir című bűnügyi regényében, Gömbös Gyula miniszterelnök temetésének egyik résztvevőjeként.

Források

• ↑ Kusz: Kusz Veronika: Dohnányi és Bartók. Zeneakadémia koncertmagazin, (2017. január) 24. o.

További információk

• Dohnányi Ernő Archívum
• Dohnányi művek a Hungarotonnál
• SuliNet
• Breuer J.: Töredékek Dohnányiról
• Dohnányi leveleiből. Kedves Miczi…
• Népszabadság – Breuer János – 2002. július 27.
• Dohnányi Ernő Zeneművészeti Szakközépiskola és Diákotthon Veszprém
• Budafoki Dohnányi Ernő Szimfonikus Zenekar
• Dr. Kovács Ilona: A zeneszerző Dohnányi
• Papp Viktor: Dohányi Ernő. Arckép; Stádium, Budapest, 1927
• Papp Viktor: Dohnányi Ernő és Szegedi miséje; Csáthy, Debrecen–Budapest, 1930
• Vázsonyi Bálint: Dohnányi Ernő; Zeneműkiadó, Budapest, 1971
• Elza Galafrés: Lives... loves... losses; Versatile, Vancouver, 1973
• Budapest. 1873–1973. Dohnányi, Kodály, Bartók; szerk. Homolya István; Editio Musica, Budapest, 1973
• James A. Grymes: Ernst von Dohnányi. A bio-bibliography; Greenwood Press, Westport–London, 2001 (Bio-bibliographies in music)
• Kiszely-Papp Deborah: Dohnányi Ernő; Mágus, Budapest, 2002 (Magyar zeneszerzők)
• Vázsonyi Bálint: Dohnányi Ernő; 2. átdolg. kiad.; Nap, Budapest, 2002 (Álarcok)
• Dohnányi Ernő emlékére születésének 125. évfordulóján. Kiállítás az MTA Zenetudományi Intézet Zenetörténeti Múzeumában; katalógusszerk. Sz. Farkas Márta, rend., szöveg Baranyi Anna; MTA ZTI, Budapest, 2002
• Ilona von Dohnányi: Ernst von Dohnányi. A song of life; szerk. James A. Grymes; Indiana University Press, Bloomington–Indianapolis, 2002
• Dohnányi évkönyv / Dohnányi Ernő Archívum; szerk. Sz. Farkas Márta; MTA Zenetudományi Intézet, Budapest, 2002–2007
• Laki Péter: Schmidt Ferenc, Ernst von Dohnányi és a budapest-bécsi útelágazás. Magyar Zene. 42. évf. 2. sz. / 2004 A cikk eredetileg a Musical Quarterly 1996 nyári számában jelent meg a következő címen: Franz Schmidt (1874-1939) and Dohnányi Ernő (1877-1960): A Study od Austro-Hungarian Alternatives.
• Kusz Veronika: Dohnányi amerikai évei; Rózsavölgyi, Budapest, 2015 (Musica scientia)
• Dohnányi-tanulmányok; szerk. Kusz Veronika, Ránki András; MTA BTK Zenetudományi Intézet, Budapest, 2016–
• Becze Szilvia: Bartók, Kodály, Dohnányi; Holnap, Budapest, 2019
• Kovács Ilona: Dohnányi Ernő új perspektívában; Retkes Attila Kulturális Értékteremtő Kft., Budapest, 2019 (Gramofon könyvek)
• Csak a zongorák élték túl a holokausztot Tanúságtétel a náci vádakkal szemben