Wikipédia

Donáth Gyula (orvos)

(1849–1944) magyar orvos, ideggyógyász, egyetemi tanár
Ez a szócikk az orvosról szól. Hasonló címmel lásd még: Donáth Gyula (egyértelműsítő lap).

Donáth Gyula Ezékiel (Baja, 1849. december 23. – Budapest, 1944. április 11.)[1] zsidó származású magyar orvos, ideggyógyász, egyetemi tanár, a MTA tagja.

Donáth Gyula
1928 körül
1928 körül
Született1849. december 23.
Baja
Elhunyt1944. április 11. (94 évesen)
Budapest V. kerülete
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
SírhelyeKozma utcai izraelita temető (17A-5-17)
Sablon • Wikidata • Segítség

Élete szerkesztés

Apja Donáth Ábrahám kiskereskedő, anyja Pollatschek Regina volt.[2] Középiskoláit szülővárosában, egyetemi tanulmányait Bécsben és Innsbruckban végezte. 1871-től Innsbruckban dolgozott tanársegédként, majd a bécsi egyetem vegyészeti tanszékén került asszisztensi állásba. 1876-ban Grazba ment, hogy az időközben oda áthelyezett Maly professzor laboratóriumában a vegyészet gyakorlati tanítását vezesse. Ugyanott 1877-ben mint az általános és pszichikai vegytan magántanára habilitáltatta magát. 1877–1878-ban műtőorvosként részt vett az orosz-török háborúban, majd onnan hazatérve Baján telepedett le. 1883-ban külföldre ment, s főleg Bécsben és Párizsban dolgozott, többek között Du Bois-Reymond, Virchow és Helmholtz mellett. 1885-től a magyar fővárosban működött, ahol ideg- és elmeorvosi gyakorlatot folytatott. 1902-től a Szent István Kórházban az ideggyógyászati osztály főorvos lett. 1903-ban egyetemi magántanárra, 1908-ban az ideggyógyászat rendkívüli tanárává nevezték ki. Az epilepszia terén végzett kutatásaiért elnyerte New York állam Craig Colony nemzetközi díját. 1914-től 1918-ig az Auguszta Kórház idegosztályát, a Tanácsköztársaság idején az English medico-psychological Laboratory néven működő budapesti laboratóriumot és tanintézetet vezette. 1890-től szerkesztette az általa alapított Klinikai Füzeteket, amelyben különböző orvostudományi ágazatok fejlődését kísérték figyelemmel. 1908-tól főszerkesztője volt a nemzetközi Epilepszia című folyóiratnak, s emellett több külföldi orvostudományi lapnak is állandó munkatársa volt. Jelentősek az epilepsziával kapcsolatos kutatásai. Munkássága kiterjedt a kémiára, gyógyszertanra, szemészetre és bakteriológiára is. Tanulmányainak száma meghaladja a háromszázat. Vezető szerepet töltött be az alkoholellenes mozgalomban és megalakulása óta elnöke volt az Absztinens Orvosok Egyesületének. Tevékeny szerepet vállalt magyarországi zsidó szervezetek munkájában és egyik vezetője volt a Magyar zsidók Pro Palesztina Szövetségének.

Magánélete szerkesztés

Felesége Singer Zsófia (1866–1936)[3] volt, Singer Sámuel és Turnovszky Hermina lánya, akivel 1899. november 22-én Budapesten, a Terézvárosban kötött házasságot.[4]

Főbb művei szerkesztés

  • Bestrebungen und Fortschritte in der Behandlung der Epilepsie (Halle, 1900)
  • Adalékok a zongorázók és hegedüsök foglalkozási neurosisához (Budapest, 1901)
  • Adatok a Quincke-féle lumbalpunctio diagnostikus és therapeutikus értékéhez (Budapest, 1903)
  • A cerebrospinalis folyadék phosphorsavtartalma különböző idegbetegségeknél (Budapest, 1904)
  • Az idegkórtan fél évszázad előtt (Budapest, 1906)
  • Felvehetők-e neurotoxinok az epilepsiás görcsroham kiváltásában (Budapest, 1907)
  • Alkohol és munka (Budapest, 1913)
  • Sedobrol az epilepsia kezelésében (Budapest, 1913)
  • Az alkohol és a világháború (Budapest, 1916)
  • A homlokagy szerepe a magasabb lelki működésekben (Budapest, 1923)
  • Az alkoholizmus a világháború óta és az ellene való védekezés (Budapest, 1923)
  • Az alkoholtilalom kivihetősége Magyarországon (1925)
  • Alkoholizmus és alkoholkérdés (Budapest, 1928)

Jegyzetek szerkesztés

Források szerkesztés

További információk szerkesztés

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Donáth_Gyula_(orvos)&oldid=26772086”