Dorfmeister István (festő, 1729–1797)

Ez a szócikk az 1729-ben született festőművészről szól. Hasonló címmel lásd még: Dorfmeister István (egyértelműsítő lap).

Id. Dorfmeister István (ritkább írásmóddal: Dorffmaister István, Pozsony, 1729.,^[1] illetve Bécs, 1729^[2] – Sopron, 1797. május 29.) főleg Magyarországon alkotó osztrák festő, Johann Georg Dorfmeister bátyja, ifj. Dorfmeister István és Joseph Dorffmeister édesapja.

Élete szerkesztés

Szülei Johann Christof Georg Dorfmeister és Elisabeth Josefa Millner. A bécsi képzőművészeti akadémián ismerkedett meg az osztrák és az olasz dekoratív festészettel.

1760-ban kezdett Magyarországon dolgozni, ahová 1761-ben települt át. 1762-től Sopronban lakott, de az egész Dunántúlon alkotott és vált a 18. század egyik legtermékenyebb hazai festőjévé. Elsősorban azoknak a megrendelőknek dolgozott, akiknek nem volt elég pénzük a divatos bécsi mesterek megfizetésére, de azok alkotásaival összevethető műveket szerettek volna festetni, így Dorfmeister művei fontos szerepet játszottak a bécsi Akadémián kialakított művészeti köznyelv elterjesztésében.

Munkásságában gyakoriak a látszatarchitektúrák és a fehér fényekkel emelt grisaille képek. Színezését, típusainak karakterformálását a rokokótól előnyösen befolyásolt akadémiai stílus színes, vonzó dekorativitása határozta meg.

Témáit többnyire a magyar történelemből, de gyakran a Bibliából (főleg az Ószövetségből) vette.

Ismertebb munkái szerkesztés

a csornai premontrei prépostság több freskója (1760 k.),
a türjei premontrei templom szentélye és a Szent Anna-kápolna mennyezetképe (1761-62),
a szombathelyi premontrei kanonok házában az ebédlő falképei, Angyali üdvözlet főoltárképe (1763)
a celldömölki apátsági templom oltárképe Nepomuki Szent János alakjával (1767),
a sárvári vár lovagtermének falképei, a toronyszoba mennyezet- és falképei (1769)
a kismartoni ferences rendház öt szentképe (1770),
Gutatöttös, a római katolikus templom mennyezet- és falképei (1771-1772),
Sopron, a Voss árvaház kápolnája (1772),
Mesztegnyő, a római katolikus templom és oltárképei (1772),
Ligvánd, a Niczky-kastély dísztermének mennyezetképei (1774),
Sitke, a római katolikus templom főoltárképe a Szentháromsággal (1774),
Magyaróvár, a római katolikus templom szentélyének mennyezetképe (1774),
Mohács a ferences templom főoltárképe Szent István alakjával (1774),
a császári plébániatemplom freskói és oltárképe (1775–1776),
Somogyszentpál, a Szent Antal-templom főoltárképe (1776),
Kismarton, a római katolikus templom főoltárképe Szent Márton alakjával, a szentély mennyezetképe, falképek, oratórium (1777-1778),
Felsősegesd, a római katolikus templom oltárképe Szent Katalin alakjával (1779),
a Jászói prépostság házi kápolnájának főoltárképe (1779),
Kenyeri, a római katolikus templom szentélyének mennyezetképe (1779),
Kemenesszentpéter, a római katolikus templom szentélyének mennyezet- és falképei, valamint oltárképe (1779),
Balf, a fürdőkápolna mennyezetképei (1779),
Bakonybél, az apátsági templom oltárképe (1779),
a soproni bencés rendház lépcsőháza (1779),
a segesdi Szent László-templom oltárképe (1779)
Nova, a római katolikus templom mennyezet- és falképei, valamint oltárképe (1779–1780),
Sopron, a ferences templom és rendház mennyezetképei és főoltárképe (1779–1780),
Sopron, a Szent Mihály-templom oltárképe; (1780),
Sopron, a Szent György-templom oltárképe (1780),
Füles, a kastély kápolnájának mennyezetképei és főoltárképe(1781),
Kiskomárom, a római katolikus templom mennyezet- és falképei (1781),
Nagylengyel, a római katolikus templom szentélyfreskói (1781),
Sopron, a városháza egykori tanácstermének mennyezetképei (1782),
Sopron, a Szent Lélek-templom mennyezet-, fal- és oltárképei (1782),
Szombathely, a püspöki palotában Szent Pál legendája (1782–1783),
Szentgotthárd, a ciszterci templom mennyezetképe (1784),
Zanat, a római katolikus templom oltárképe Szent László alakjával (1785),
Kemenesmihályfa, a római katolikus templom szentélyének mennyezetképei és oltárképe (1785),
Nyúl, a római katolikus templom mennyezetképei (1786),
Pannonhalma, a plébániatemplom oltárképei (1786),
Egyed, a Festetics-kastély falképei (1786),
Mohács, az emlékkápolna képei (1787),
Pécs, a székesegyházban a Corpus Christi kápolna mennyezet- és falképei (1787),
Kabold, az evangélikus templom oltárképe (1787),
Szigetvár, a plébániatemplom kupolafestménye (Zrínyi halála, 1788),
Szentgotthárdon az apátsági templom kupolafestménye (a szentgotthárdi csata, 1788, fiával közös munka),
Feketeváros, a római katolikus templomban a Szent Család mellékoltár képe (1789),
Felsőőr, a római katolikus templom oltárképe Mária mennybevitelével (1789),
Incéd, a római katolikus templom oltárképe Mária mennybevitelével (1791),
Oszkó, a római katolikus templom falképe (1791),
Vásárosmiske, a római katolikus templom főoltárképe a Mindenszentekkel (1791),
Szentivánfa, a római katolikus templom oltárképe (1791),
Szombathely, a püspöki szemináriumban több kép (1791–1792)
- mennyezetkép (1791),
a szombathelyi székesegyház szentélyének boltozati képe, oltárképek (1792),
Felcsút, a római katolikus templom oltárképe (1793),
Csehimindszent, a római katolikus templom oltárképe (1793),
Szarvaskend, a római katolikus templom oltárképe Szent Anna alakjával (1793),
Zalaegerszeg, vármegyeháza (1793–1794),
Gyóró, a római katolikus templom szentélyének mennyezet- és oltárképe (1792),
Hegyfalu, a Gludovácz-kastély mennyezetképe (1794),
Szentgotthárd, a cisztercita rendház apátszobájának mennyezetképe (1795-1796),
Kismarton, a Kálvária-templom főoltárképe (1797),

stb.

Egyéb művei:

Phaetón bukása (1769),
Szent József a kis Jézussal (1769),
Házaspár képmása.

Több képét:

Szigetvár ostroma,
A mohácsi csata

a Szépművészeti Múzeumban állították ki, másokat a soproni Liszt Ferenc Múzeumban.

Egyik utolsó alkotása a nagyhajmási katolikus templom főoltárképe, amit a halála miatt már nem láthatott készen, csak a fia fejezhette be, a szignó is az övé.^[3]