Dzsembé
A dzsembé (djembé, jembe, jenbe, djimbe, jimbe, vagy dyinbe) Nyugat-Afrika, azon belül is a mande népek tradicionális ütőhangszere, ám mára már egész Nyugat-Afrikában megtalálhatjuk. Eredete a mandinka népcsoport kovácsaihoz, a numukhoz köthető. A dzsembé széles körben való elterjedésének egyik oka lehet, hogy a numuk i. sz. 1000 körül a mai Guinea, Szenegál, Mali és Burkina Faso területeiről szétszóródva Nyugat-Afrika más népeivel is kapcsolatba kerültek, akiknek dobkészítési tudásukat átadhatták.
A numuk dzsembével való kapcsolata és tudása ellenére nem jelent meg korlátozás, jogmegvonás azzal kapcsolatban, ki játszhat dzsembén, mint ahogy több másik afrikai hangszer esetében ez a mai napig fennáll (pl. balafon, kora).
Többféle fafajta is alkalmas a dobtest elkészítésére, legtöbbször a lenke vagy iroko fajtát használják. Figyelembe kell venni a fa korát, szellemével pedig meg kell beszélni, alkalmas e arra, hogy a belőle készült dobon keresztül a szellemek hangja és ereje megjelenjen. A régi időkben még az sem volt mindegy, hogy esős évszak volt-e, vagy száraz, mikor a fát kivágták, kora reggel volt-e, vagy az este közeledett.
Azt mondják három szellem van a dzsembében: A fa szelleme, amelyből a dobot faragták, az állat szelleme, amelynek bőre az ütőfelületet adja, valamint a dobkészítő mesteré, akinek szakmai tudása nélkül dob nem készülhet Afrikában. Igazából mesterembertől függ, hol találunk igazán jó hangszert.
Felépítése szerkesztés
Jellegzetes hangzását elsősorban lentről fölfelé szűkülő, majd hirtelen kiöblösödő, hengeres formájának köszönheti, mely trópusi kemény fából készül, és egy fából faragott. Tetejére általában erős kecske-, vagy borjúbőrt feszítenek, (régebben zebra, vagy antilopbőrt is) és lényegében ez adja a dob igazi, különleges „dzsembé” hangzását. Az ütőfelület mérete általában 12”, de van ennél kisebb, és nagyobb is 5”-18”-ig.
Jellegzetes kiegészítője a bőr mellé betűzött fém csörgő (eredeti nevén Kessing, Ksing Ksing vagy Sege Sege) mely az dob megütésekor magas hanggal színesíti a hangképet.
Játéktechnika szerkesztés
Közepét megütve egy erős basszust hallhatunk, ám a szélein különféle kéztechnikákkal a legmagasabb hangokat is kicsalhatja az, aki gyakorlott dzsembé dobos, a mester, akit úgy hívnak: dzsembéfola.
