Wikipédia

Earl Hines

amerikai dzsesszzongorista

Earl Hines (Duquesne, 1903. december 28. – Oakland, 1983. április 22.), dzsesszzongorista, zenekarvezetető. Earl „Fatha” Hines a huszadik század egyik legfontosabb dzsesszzenésze volt. Az 1920-as évektől hatott szinte minden kortársára. Nagyszerű muzsikusi és zenekarvezetői pályája 1983-ban bekövetkezett haláláig terjed.

Earl Hines
Earl Hines, 1947. Fotó: William P. Gottlieb
Earl Hines, 1947.
Fotó: William P. Gottlieb
Életrajzi adatok
Születési névEarl Kenneth Hines
BecenévEarl »Fatha« Hines
Született1903. december 28.[1][2][3][4][5]
Duquesne[6]
Elhunyt1983. április 22. (79 évesen)[1][2][4][3][5]
Oakland[7]
SírhelyEvergreen Cemetery
Pályafutás
Műfajokdzsessz
Hangszerzongora
Tevékenység
Kiadók
Earl Hines weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Earl Hines témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
„ ...a fiatal Louis Armstrong ­rendszeresen odahajolt hozzá a szólói végén: Köszi, öregem! ”
– http://nol.hu/kultura/az-ember-akinek-meg-louis-armstrong-is-halalkodott-1614475

Pályafutása szerkesztés

Hines a pennsylvaniai Duquesne-ben született. Édesanyja meghalt, amikor Hines még csak hároméves volt. Ezután apja és mostohaanyja nevelte.

Hines zenész családból származott. Apja kornetten játszott, az Eureka Fúvószenekart vezette Pittsburgh-ben. Mostohaanyja orgonaművész volt az egyházban, ő adta neki az első zongoraórákat.

Hines nagyszerűen megtanult kottát olvasni. 14 éves korában Pittsburghbe költözött a nénjéhez, aki operaénekes volt. Érdéklődése a klasszikus zene felől a dzsessz felé terelődött, és 15 évesenen megalapította első trióját, amelyben mellette hegedűs és dobos szerepelt. Az együttes iskolai rendezvényeken, szórakozóhelyeken és egyházi gyülekezetekben játszott.

17 éves korában csatlakozott a Symphonian Serenaderséhez Pittsburghban. Heti 15 dollárt keresett (plusz étkezés), és elkészítette első felvételeit. 18 éves korában Benny Carter szaxofonossal létrehozta első zenekarát. Nem sokkal később Chicagóba költözött. 1925-ben Carroll Dickerson zenekarával játszott.

1926-ban megismerkedett Louis Armstronggal és együtt egy dzsessztriót hoztak össze. Hines több számot is felvett Armstronggal, köztük egy híressé vált trombita-zongora duettet („Weather Bird”) 1928-ban. Ez a duó aztán 36 kislemezt vett fel.

25. születésnapjának éjszakáján (1928. december 28-án) Hines megnyílt a Chicago Grand Terrace Café és a Hines Orchestra. A következő 12 évben a itt léptek fel hamarosan élő műsorokkal, és a rádió leghíresebb zenekarává váltak. Egy alkalommal a szpiker úgy mutatta be, hogy „Fatha” Hines. A becenév ráragadt.

A Hines iránti érdeklődés később megcsappant. A kaliforniai Oaklandben telepedett le. 1964-ben fedezték fel újra.

Pályafutása során Hines számos kitüntetésben részesült. 1965-ben bekerült az American Jazz Hall of Fame-be, és a következő évben elnyerte a Down Beat Jazz Hall of Fame kritikusainak szavazatait is. Hatszor választották meg a világ legjobb dzsesszzongoristájának.

Hines sokat tett Dizzy Gillespie és Charlie Parker karrierjének építése érdekében.

Díjak szerkesztés

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 27.)
  2. ↑ a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  3. ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. ↑ a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. ↑ a b Discogs (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. ↑ Carnegie Hall linked open data (angol nyelven), 2017. (Hozzáférés: 2022. május 2.)
  7. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 31.)

Források szerkesztés

További információk szerkesztés

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Earl_Hines&oldid=26816365”