A Riemann-geometriában a tér metrikáját a metrikus tenzor () határozza meg. Az általános relativitáselméletben a tömeg térbeli eloszlása határozza meg a metrikus tenzort. Az ezen összefüggést leíró tenzoregyenletet (ami 10 független skalár egyenletet jelent) hívjuk Einstein-egyenleteknek.

Matematikai alak szerkesztés

Az Einstein-egyenletek matematikai alakja a következő:

 

ahol   az Einstein-tenzor,   a kozmológiai állandó(amit élete legnagyobb tévedésének nevezett),   a gravitációs állandó,   a fénysebesség,   pedig az energia-impulzus tenzor.

Ezt először Albert Einstein közölte 1915-ben.[1] Az Einstein-tenzor kifejezhető a Riemann-féle görbületi tenzor nyomával, a Ricci-tenzorral a következő alakú (ezt 1915 végén Einsteintől függetlenül David Hilbert is levezette):

 

Tehát az Einstein-egyenletek teljes alakja:

 

Fizikai vonatkozások szerkesztés

A fenti tenzoregyenlet négy dimenzióban (3 tér- és 1 időváltozó esetén) 16 skaláregyenletet jelent. Az Einstein-egyenletek szimmetriája miatt ezek közül csak 10 független. Ez a 10 független egyenlet egy nemlineáris parciális differenciálegyenlet-rendszert alkot, melynek megoldása szolgáltatja a gravitáció modern fizikáját.

Közelítések szerkesztés

Anyagmentes eset szerkesztés

Vákuum esetén (tehát ha nincs anyag a téridőben) az Einstein-egyenletek jobb oldala zérus. Ekkor tehát

 

Ezt  -vel összeejtve

 

adódik, ahonnan

 

következik. Visszahelyettesítve az eredeti egyenletbe a következőt kapjuk

 

Ezek az általános relativitáselmélet üres-tér egyenletei. Ezen egyenletek megoldásai szolgáltatják az összes vákuum-megoldásokat. Például a Schwarzschild vagy a Kerr megoldásokat.

Irodalom szerkesztés

Jegyzetek szerkesztés

  1. Einstein, Albert (1915. november 25.). „Die Feldgleichungen der Gravitation”. Sitzungsberichte der Preussischen Akademie der Wissenschaften zu Berlin, 844–847. o. [2016. október 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2006. szeptember 12.)  

Források szerkesztés