Ekavjávahárika
Az ekavjávahárika (szanszkrit, kínai: 一說部, pinjin: Yī Shuō Bù) korai buddhista iskola volt, amelyről úgy tartják, hogy Asóka király idején vált szét a mahászánghika iskolától.
Története szerkesztés
Kapcsolata a mahászanghika iskolával szerkesztés
Taranatha, a tibeti buddhizmus egyik volt lámája szerint az ekavjávahárika, a lokottaraváda és a gokulika lényegében ugyanaz.[1] Úgy vélte, hogy az ekavjávahárika egy általános kifejezés a mahászanghika irányzatra.[2] A mahászanghika egyházszakadásával az ekavjávahárika, a gokulika és a lokottaraváda hármas csoport jött létre. A.K. Warder Indiai buddhizmus (Indian Buddhism) című könyvében megjegyzi, hogy későbbi időkben alig találni említést az ekavjávahárika irányzatra, mivel egyszerűen a mahászanghika részének tekintették.[3]
Korai története szerkesztés
Paramartha, 6. századi indiai szerzetes azt írta, hogy a történelmi Buddha parinirvánája után 200 évvel a mahászanghika iskola jelentős része Rádzsgírtól északra tette át a székhelyét és az alapján szétváltak, hogy a mahájána tanításokat betegyék-e a kánonba (Tipitaka) vagy sem.[4] Három csoportra bomlottak aszerint, hogy melyik milyen mértékben és milyen minősítésben fogadta el a mahájána szövegeket.[5] Paramartha szerint az ekavjávahárika elfogadta a mahájána szútrákat, hogy azok Sakjamuni Buddha szavai (buddha-vacsana).[6]
Tanok szerkesztés
Negyvennyolc tézis szerkesztés
Vaszumitra szerint ekavjávahárika, gokulika és lokottaraváda iskolák tanaiban nem különböztek egymástól.[7] Mindhárom mahászanghika szekta tanai 48 tézisre épültek.[7] Ezek közül húsz foglalkozott a buddhák és bodhiszattvák természetfeletti képességeivel.[8] Mindhárom iskolában úgy vélték, hogy Buddha képes volt egyetlen gondolatmomentumában ismerni a teljes dharmát (tan).[9]
Felsőbbrendű beszéd szerkesztés
Az ekavjávahárika irányzatban úgy tartották, hogy Buddha beszédei felsőbbrendű jelentéssel bírnak.[10] Kihangsúlyozták Gautama Buddha felsőbbrendűségét, amely által lényegében ő egy örökre megvilágosodott lény volt és nem is volt fizikális. A négy nemes igazságot úgy értelmezték, hogy azt egyetlen bölcsességen keresztül lehet tökéletesen elsajátítani.[11]
Alapvetően tiszta tudat szerkesztés
Az ekavjávahárika követői szerint minden érző lény alapvetően és eleve tiszta tudattal rendelkezik, amelyet azonban elhomályosított a szenvedés.[12] A Buddhához hasonló természetű tudat koncepciója hasonlít a mahájána tanaiban szereplő buddha-természet és dharmakája (a három buddha-test közül az egyik) koncepcióira, valamint olyan mahájána szútrák tanaira, mint a Lótusz szútra vagy az Avatamszaka-szútra.[12]
Források szerkesztés
- ↑ Baruah, Bibhuti. Buddhist Sects and Sectarianism. 2008. p. 48
- ↑ Baruah, Bibhuti. Buddhist Sects and Sectarianism. 2008. p. 19
- ↑ Warder, A.K. Indian Buddhism. 2000. p. 281
- ↑ Walser, Joseph. Nāgārjuna in Context: Mahāyāna Buddhism and Early Indian Culture. 2005. pp. 50-51
- ↑ Walser, Joseph. Nāgārjuna in Context: Mahāyāna Buddhism and Early Indian Culture. 2005. p. 51
- ↑ Sree Padma. Barber, Anthony W. Buddhism in the Krishna River Valley of Andhra. 2008. p. 68.
- ↑ a b Walser, Joseph. Nāgārjuna in Context: Mahāyāna Buddhism and Early Indian Culture. 2005. p. 214
- ↑ Sree Padma. Barber, Anthony W. Buddhism in the Krishna River Valley of Andhra. 2008. p. 56
- ↑ Yao, Zhihua. The Buddhist Theory of Self-Cognition. 2005. p. 11
- ↑ Sree Padma. Barber, Anthony W. Buddhism in the Krishna River Valley of Andhra. 2008. p. 67.
- ↑ Rockhill, William. The Life of Buddha And the Early History of His Order Derived from Tibetan. pp. 187-188
- ↑ a b Baruah, Bibhuti. Buddhist Sects and Sectarianism. 2008. p. 90