Elfriede Jelinek

osztrák írónő

Elfriede Jelinek (IPA: [ˀɛlˈfʀiːdɛ ˈjɛlinɛk], Ausztria, Mürzzuschlag, 1946. október 20. –) Nobel-díjas feminista osztrák írónő.

Elfriede Jelinek
Elfriede Jelinek (2004)
Elfriede Jelinek (2004)
Élete
Született1946. október 20. (77 éves)
Mürzzuschlag, Ausztria
Nemzetiségosztrák
SzüleiFriedrich Jelinek
HázastársaGottfried Hüngsberg (1974. június 12. – )
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok)dráma, regény
Fontosabb műveiA zongoratanárnő
Kéj
Kitüntetései
  • irodalmi Nobel-díj (2004, 10 000 000 kr)
  • Büchner-díj (1998)
  • Walter-Hasenclever-Preis der Stadt Aachen (1994)
  • manuskripte award (2000)
  • Franz Kafka-díj (2004)
  • Heinrich Böll-díj (1986)
  • Stig Dagerman-díj (2004)
  • Literaturpreis des Landes Steiermark (1987)
  • Mülheimer Dramatikerpreis (2002, 2004, 2009, 2011)
  • Roswitha Prize (1978)
  • Peter-Weiss-díj (1994)
  • Österreichischer Kunstpreis für Literatur (1983)
  • City of Vienna Literature Prize (1989)
  • Literaturpreis der Stadt Bremen (1996)
  • Heinrich Heine-díj (Düsseldorf) (2002)
  • Nestroy theater award/lifetime achievement (2021)
  • Bécs város díszpolgára (2023. szeptember 12.)
  • Ehrenring des Landes Steiermark (2023. november 22.)
  • Francia Köztársaság Művészeti és Irodalmi Rendjének parancsnoka (2024)
Irodalmi díjaiNobel-díj (2004)
Elfriede Jelinek aláírása
Elfriede Jelinek aláírása
Elfriede Jelinek weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Elfriede Jelinek témájú médiaállományokat.

Élete szerkesztés

Elfriede Jelinek egy cseh-zsidó származású kémikus és egy bécsi könyvelő gyermekeként született Stájerországban. Kolostori iskolában tanult, amely saját elmondása szerint meglehetősen korlátozta őt, majd 13 évesen felvették a bécsi konzervatóriumba. Számos hangszeren tanult játszani (orgona, zongora, blockflöte).

Az érettségit követően idegösszeroppanást kapott, ennek ellenére néhány félév erejéig művészettörténetet és színháztudományt tanult a Bécsi Egyetemen. Szorongásai miatt 1967-ben félbehagyta az egyetemet, és egy évig teljes elszigeteltségben otthon élt. Ez idő tájt kezdett el írni; első versei különböző folyóiratokban, valamint első verseskötetében (Lisas Schatten) jelentek meg. Első regénye (bukolit) már 1968-ban megszületett, de csak 1979-ben jelent meg nyomtatásban.

Édesapja, Friedrich az ötvenes évektől kezdve szintén lelki betegségben szenvedett, majd a hatvanas évektől egyre zavarodottabb elmeállapotban zömében otthon tartózkodott. 1972-ben egy pszichiátrián hunyt el.

Elfriede Jelinek 1974-ben belépett az Osztrák Kommunista Pártba (KPÖ), amelyet különböző kulturális rendezvényeken és a választási kampányban is segített, és amelynek egészen 1991-ig tagja volt. Szintén 1974-ben férjhez ment Gottfried Hüngsberghez, aki ez idő tájt filmzenéket írt, de a hetvenes évek közepétől kezdve informatikusként dolgozott Münchenben. Jelinek a házasságkötést követően felváltva tartózkodott Bécsben és Münchenben.

A hetvenes évektől kezdve francia, angol és amerikai szerzők műveit fordította németre. 1983-ban jelent meg A zongoratanárnő (Die Klavierspielerin) című híres regénye, amellyel széles ismertséget szerzett, és amelyből évtizedekkel később film is készült.

Az 1989-ben kiadott, nagy vitákat kiváltó Kéj (Lust) című művében a nyolcvanas évek feminista pornográfiai vitájával foglalkozik.

1995-ben jelent meg fő műve, A holtak gyermekei (Die Kinder der Toten) az elfojtás Ausztriájáról. A regény a náci időszak feldolgozatlanságának és bevallatlanságának felkavaróan provokatív emlékműve. A művészi ábrázolás a szarkasztikus realizmustól kezdve a szürreális apokaliptikáig ível, felvonultatva Jelinek valamennyi nagy témáját (holokauszt, természetrombolás, patriarchális erőszakkultúra).[1]

1991-ben kilépett a Kommunista Pártból, majd 1995-ben visszavonul az osztrák közélettől és megtiltotta színpadi műveinek műsorra tűzését a Staatstheaterben, miután a Raststätte című színdarab a Kéjhez hasonló vitákat váltott ki és személyes támadások is érték.

Az elkövetkező időben folyamatosan aktuális, nagy port felverő, gyakran politikai témákhoz nyúlt: darabjaiban szót emel többek között Jörg Haider vitatott osztrák politikus és az iraki háború ellen is. Rajongói nyelvművészként, szókimondó, semmitől sem visszariadó zseniként tisztelik, míg ellenzői obszcén, a saját országát gyalázó ("Nestbeschmutzer"), túlbecsült firkászt látnak benne.

2004-ben Jelinek kapta az irodalmi Nobel-díjat, első osztrák íróként, ami még rajongóit és tisztelőit is meglepte. A bizottság a díjjal mind műveinek társadalmi kliséket és abszurditásokat feltáró jellegét, mind pedig nyelvezetének szenvedélyét elismerte.[2] Egyes akadémiai tagok kilépésükkel demonstráltak a szerintük helytelen döntés ellen. 2005-ben Knut Ahnlund tiltakozásképp elhagyta a Svéd Akadémiát, Jelinek műveit "élvezhetetlen, közönséges pornográfia"-ként írva le.[3]

Jelinek a bejelentést követően kettős érzéseinek adott hangot: egyrészt felettébb örült az elismerésnek, másrészt aggodalmát fejezte ki, hogy így még ismertebb lesz és ez megnehezítheti további életét. Azt is felvetette, hogy esetleg csak azért kapta a díjat, mert nő – úgy gondolta ugyanis, hogy a német nyelvű szerzők közül az általa "élő klasszikus"-nak tartott szintén osztrák Peter Handke sokkal inkább megérdemelte volna az elismerést.[4] A díjat szorongásai miatt nem személyesen vette át, csupán egy videó-üzenet formájában köszöntötte a Stockholmban egybegyűlteket.[5]

Magyarul megjelent művei szerkesztés

Fontosabb díjai szerkesztés

Jegyzetek szerkesztés

  1. Tüzes zuhatag | ÉLET ÉS IRODALOM. www.es.hu. (Hozzáférés: 2019. június 16.)
  2. Elfriede Jelinek kapta az irodalmi Nobel-díjat (magyar nyelven). index.hu, 2004. október 7. (Hozzáférés: 2009. november 3.)
  3. "Member's abrupt resignation rocks Nobel Prize community". Boston Globe, October 12, 2005.
  4. Akit bálványoztak és leköptek – 70 éves Elfriede Jelinek (magyar nyelven). http://www.unikornis.hu/. (Hozzáférés: 2019. június 16.)
  5. Elfriede Jelinek – Nobel Lecture (angol nyelven). Nobelprize.org. (Hozzáférés: 2009. november 3.)

További információk szerkesztés