Wikipédia

Elnéptelenedés szindróma

méhbetegség

A méhészetben az elnéptelenedés szindróma (angol nevén "honey bee depopulation syndrome" – HBDS) vagy a magyar szakirodalomban gyakrabban használt, "Colony Collapse Disorder" (CCD), abban áll, hogy egy méhkolóniában a dolgozó méhek hirtelen nagy számban eltűnnek. Az anya, a fiatal méhek, a fiasítás, a méz és a virágpor megmarad. A folyamat egy szakaszában két anya is lehet.

Dolgozó méhek egy kaptár bejáratánál
A méhpusztulás egyik fő oka az ázsiai méhatka

Ezt a rendellenességet az európai házi méh (Apis mellifera) esetében írták le. Hasonló esetek a méhészkedés történetében gyakran előfordultak, a CCD elnevezést először 2006-ban használták, amikor drasztikusan megnőtt a méhcsaládok összeomlásának aránya Észak-Amerikában. Ezután hasonló jelenségről számoltak be sok európai országban is. Belgium, Franciaország, Hollandia, Görögország, Olaszország, Portugália, Spanyolország, később Svájc és Németország váltak érintetté. Egyes helyeken, például Észak-Írországban a jelentések 50 százalékot meghaladó méhállomány pusztulásról szóltak.

Az elnéptelenedés szindróma egy kiemelkedő gazdasági tényező, nem csak a méz kapcsán, hanem, mert sok mezőgazdaságilag fontos kultúrnövény beporzását a méhek végzik.

Elterjedése szerkesztés

2006/2007 telén az Amerikai Egyesült Államokban tömegesen pusztultak a méhek, egyes vidékeken a családok 80%-át is érintette.[1] 2007 márciusára az államok felét érintette. Korábban már Európából és Indiából jelentettek hasonló jelenséget. Ezzel szemben Kanada, Nagy-Britannia és Ausztrália kevésbé érintett.[2]

Okai szerkesztés

 
Lehetséges kóroki tényezők

A probléma okai nem teljesen tisztázottak, sokan parazitákra gyanakszanak, mint például a Varroa atkák.[3][4] Felmerült továbbá a Nosema apis és az Israel acute paralysis virus, mint lehetséges kóroki tényező. Más felvetések szerint környezetváltozás miatti stressz, alultápláltság, vagy egyes rovarirtó szerek (például neonikotinoidok) a felelősek. Nem kizárható a vándorméhészkedés szerepe. A mobiltelefonok és genetikailag módosított növények káros hatását, bizonyítékok hiányára hivatkozva, általában cáfolják a szakértők. Egyes génkezelt fajok ugyanis rovarirtó hatású vegyületeket termelnek, ezen növények ökológiai kockázata nincs teljesen felmérve. A háttérben sejtik a minőségi éhezést is, vagyis azt, hogy a méhek a fontos tápanyagokhoz nem jutottak megfelelő mértékben, mivel túlzottan is a termesztett növényekre korlátozódtak.[5] Az Amerikai Egyesült Államokban hatalmas területeket foglalnak el monokultúrák, amelyek között a méheket utaztatni kell; egy időben azonban szinte kizárólag csak egyféle növényről gyűjthetnek. A későbbi híradások szerint nem kellett volna pánikolni, sőt, a következő évben nagyobb termést vártak Kaliforniában. A beporzási díjakat azonban megemelték, a növénytermesztők az addigi 50 dollár helyett akár 125 dollárt is fizettek családonként.[6]

Elképzelhető, hogy a CCD több tényező együttes hatását feltételezi, és nem egy pontosan meghatározott faktor a felelős.

Az atka szerepe szerkesztés

Németországban a méhek pusztulásának legfőbb oka az atka. Ezzel szemben a nozéma, a növényvédőszerek és más okok csak viszonylag kevés méh pusztulásáért felelősek. Jobban telelnek azok a családok, amelyekben az anya fiatal. A német kutatóintézetek szövetsége által végzett hosszú távú megfigyelésről 2011-ben adtak ki egy jelentést, amely ezekre a következtetésekre jutott. A cikk szerint ezek az eredmények általánosíthatók egész Európára és Észak-Amerika egy részére is.[3][7][8] A cikket több méhész és a német természetvédők szövetségei is hevesen kritizálják. Nem vizsgálták a rovarirtókat, és a vizsgálatok felét a legnagyobb rovarirtószer-gyártók (BASF, Bayer és Syngenta) végezték..[9]

Svájcban szintén az atkát tartják a fő tényezőnek.

A Varroa destructor atka messze a méhpusztulás legfőbb okozója. Svájc összes méhcsaládjában jelen van, kezelés nélkül a család egy-két év alatt elpusztul. Még a megfelelő beavatkozások mellett sem biztos, hogy a beteg méhek túlélnek. A legyengült egyedeket és családokat vírusok támadják meg, ami a család pusztulásához vezet.[4]

A további tényezők hatványozhatják az atka kártételét. Így az atkák által terjesztett vírusok vagy az okozott sérülések másodlagos fertőzéseket okozhatnak.[10]

A fehérjetermelés zavara szerkesztés

Újabb kutatások minden érintett méhcsaládnál zavart találtak a fehérjetermelésben. Azt gyanítják, hogy ezt a Picornaviridae okozza, amit a varroa atka is közvetít. A fehérjetermelés zavara miatt a család fokozottabban érzékenyebbé válik a külső hatásokkal szemben.[11][12]

Az Apocephalus borealis élősködő szerkesztés

 
Egy Apocephalus borealis egy dolgozó méhre petézik
 
Két Apocephalus-borealis-lárva elhagyja gazdáját a fej és a tor között

A San Francisko Egyetem egy 2012-es cikke az Apocephalus borealis (wd) legyet jelölte meg a méhpusztulás egyik lehetséges okaként.[13] Miután a nőstény bepetézte, a méh éjszaka száll ki a kaptárból.[14] A fertőzés folyamata még nem ismert. A legyet megtalálták Dél-Dakotában és Kaliforniában.

Mennyiségi vagy minőségi éhezés szerkesztés

A CCD-ben később kihalt családoknak egy vizsgálat szerint rendkívüli nehézségekkel kellett szembenézniük, ami lehetett szárazság vagy éhezés. Eszerint nem zárható ki, hogy a jelenség összefügg a táplálkozással kapcsolatos stresszel, és nem érinti az egészséges, jól táplált családokat.

Egyes kutatók a kukoricaszirupos táplálást is összefüggésbe hozták a jelenséggel. Az eredmények nem mindenütt mutattak ki összefüggést, de ezt azzal magyarázzák, hogy a különböző forrásokból származó kukoricaszirupok összetételükben is különbözhetnek. Ez azonban nem magyarázza meg az összes esetet, mivel azokban a méhészetekben is fellépett a CCD, ahol soha nem etettek kukoricasziruppal.

Szintén a minőségi éhezés okozhatja, hogy az Amerikai Egyesült Államokban olyan erős volt a CCD. A nagy monokultúrák beporzására szállított méhcsaládok számára a hosszú utak és az egyoldalú táplálékforrás is a táplálkozáshoz kapcsolódó stresszt okoz, ami hozzájárulhat a méhpusztuláshoz.

Rovarirtók szerkesztés

Egyes feltevések szerint a méhpusztuláshoz hozzájárulnak a rovarirtók. A vizsgálatok eleinte nem találták több, egymáshoz nem kapcsolódó kitörés közös környezeti okát. A természetvédők és a méhészek egyik követelése, hogy vizsgálják meg a rovarirtószerek hozzájárulását a méhpusztuláshoz. Szerintük a pusztulás fő oka nem az atka, hanem a mérgezés. Ennek bizonyítása azonban több nehézségbe is ütközik:

  • A sokféle rovarirtószer. A forgalomban levő sokféle szert elég nehéz tesztelni.
  • Vándorméhészetek. Sok professzionális méhészet vándorlásra rendezkedett be, és nagy távolságokat tesznek meg, és minden helyen más és más hatásnak vannak kitéve a méhek. Egyes országokban ez a méhészkedés terjedt el.
  • Hosszú távú raktározás. A méhek készleteket halmoznak fel mézből és virágporból, amelyekben hosszú ideig megmaradhat a méreg, és csak később mérgeződnek meg, amikor hozzányúlnak ezekhez a készletekhez. Emiatt nehéz kapcsolatba hozni a mérgezést a rovarirtószer kijuttatásának idejével. Mindazonáltal miután 1999-ben a méhészek követelésére Franciaországban betiltották a Gaucho használatát a kukoricára és a napraforgóra, semmi javulást nem értek el a méhcsaládok halandóságában.

Európa nagy részén továbbra is használják a fent említett anyagokat tartalmazó csávázószereket, mivel semmi sem utal arra, hogy veszélyesek lennének a méhekre.[15]

A mérgek sokkal inkább a virágporban halmozódnak fel, mivel a méh a nektárt felszívja, és a virágport nem, így ha a nektár mérgezett, akkor lehet, hogy nem ér haza. Több potenciálisan halálos anyagra a felnőtt méhek nem érzékenyek, de a fiasítás igen, azonban a CCD rendszerint elkerüli a fiasítást. Az álcák tápláléka inkább a virágpor, mint a méz; a felnőtt méhek azonban inkább mézet esznek, mint virágport. Mivel CCD esetén a felnőtt méhek pusztulnak, illetve tűnnek el, ezért a mérgeket inkább a mézben, illetve a nektárban kell keresni.

Mindezidáig a rovarirtók szerepével csak azok a kutatások foglalkoznak, amelyek méhészek megrendelésére készültek. Több érintett méhész is a korábbi antibiotikumos kezelés és atkaölőszer utólagos hatását véli felfedezni a jelenségben. Eddig azonban nem sikerült egyetlen olyan szert találni, ami egyedüliként felelőssé tehető lenne a méhpusztulásért. A méhészek által észlelt tünetek közül a tájékozódóképesség elvesztése és a viselkedés megmagyarázhatatlan megváltozásai utalhatnak növényvédőszerek hatására, különösen, mert a neonikotinoidok idegméregként hatnak. Ide tartoznak ezek: Acetamiprid, Clothianidin, Nitenpyram, Thiacloprid, Thiamethoxam és Imidacloprid. A legutóbbit Gaucho néven 120 országban használták, egy év alatt 500 millió euró értékben.

A Rajna völgyében a 2008-as április-májusi ezer család kihalását okozó tömeges méhpusztulást egyértelműen vissza tudták vezetni a Clothianidin neonikotinoid csávázószerre.[16] 2008. május 15-én betiltották azokat a csávázószereket, amelyek neonikotinoidokat tartalmaztak,[17] de 2008. június 25-én ismét engedélyeztek közülük négyet, miután módosították őket.[18]

Egy 2012-ben megjelent cikk szerint ezek a szerek akár már kis, nem halálos adagjukban is szignifikánsan rontja a dolgozók tájékozódóképességét, és emiatt nem találnak haza.[19]

Különösen gyanús évek óta a Bayer cég Gaucho terméke, aminek Imidacloprid a hatóanyaga, miután a francia kormány által 2003-ban megrendelt kutatás kimutatta, hogy halálos lehet a méhekre.[20][21][22] 2012-ben a Harvard Egyetem biológusai közvetlen összefüggést találtak az Imidacloprid és a CCD között. A megfigyelt 16 méhcsalád közül 16 23 hét alatt kihalt, pedig közülük több csak nagyon alacsony adagot kapott.[23]

A német természetvédők NABU szövetségének megfigyeléseit nem tekintik tudományos pontosságúnak, mivel nem vizsgálták objektívan a rovarirtók hatását.[24]

A német természet- és környezetvédők BUND szövetsége cikkben támadta meg a megfigyelést módszertani hibákra hivatkozva. Eszerint rosszul választottak mintát, túl kicsi mintát vettek, rossz statisztikai módszereket használtak, és a kutatást az éredekelt cégek (BASF, Bayer és Syngenta) támogatták.[9]

2013 áprilisának végén 15 európai uniós ország, köztük Németország részleges tilalmat vezetett be három vitatott neonikotiniodra. Ezek: Clothianidin, Imidacloprid és Thiamethoxam. EZeket két évig nem volt szabad használni repcén, napraforgón, kukoricán és gyapoton. Ausztria mezőgazdasági és környezetvédelmi minisztere, Nikolaus Berlakovich a betiltás ellen szavazott,[25] azonban az EU bizottsága támogatta a döntést.[26]

Kórokozók és immungyengeség szerkesztés

További fontos tényezőként tartják számon a vírusokat a téli hónapokban. Néhány kutatót a CCD terjedése egy fertőző betegség terjedésére emlékeztetett. Mindenesetre nem zárták ki a kapcsolatot az immungyengeség és a betegség között,[27] ami úgy gyengíti a méhek immunrendszerét, mint embernél a HIV. A Pennsylvania Állami Egyetem kutatói szerint az immunrendszer legyengülésére utal a fertőző anyag nagyságrendje a kifejlett méhekben. Az ázsiai méhatkának is lehet szerepe: az általa terjesztett deformált szárny vírus és egy baktérium közösen kiiktathatja az immunrendszert, és CCD-t okozhat.[28] Ez a kutatócsoport különféle mikrobák: vírusok, baktériumok és gombák között keresi a lehetséges kórokozót. 2007 szeptemberében úgy találták, hogy az először 2004-ben azonosított Israel Acute Paralysis Virus (IAPV) szintén hozzájárulhat másodlagos fertőzésként a méhek eltűnéséhez. Ehhez a csapat tagjai három éven át vizsgálták egészséges és CCD-s családok mintáit, és a Kínából behozott méhpempőt. A genom szekvenálásának új módszerével azonosították a méhekben lévő kórokozókat. Az adatok statisztikai kiértékelésével jutottak a végső következtetésre.

2008-ban a kanadai Torontó két biológusa, Otterstatter és Thomson a Crithidia bombi ostorossal talált összefüggést, ami főként az uborka és a paradicsom beporzásánál használt méheknél és poszméheknél fordul elő. Még az üvegházak mellett vadon élő méheknél és poszméheknél is emelkedett a Crithidia bombi-szám. Az üvegházakból megszökött beporzók által vadon élő rokonaik között terjesztett kórokozó terjedéséről készült számítási modell szerint ez a fertőzés ugyanúgy terjed, mint a CCD.[29][30]

Egy további elmélet szerint sok méhész nem ismeri még a hagyományos méhbetegségeket sem, mint a nozémát vagy a költésrothadásokat. Egy 2005-ben először Spanyolországban, Európában elsőként észlelt új nozémát néhány kutató kapcsolatba hozta az ugyanekkor Spanyolországban tomboló méhpusztulással.[31] Ennek tünetei erősen emlékeztetnek a CCD-re. Az Amerikai Egyesült Államokban végzett vizsgálatok nem találtak közös kórokozót a beteg családoknál. Emiatt valószínűtlen, hogy a már ismert méhbetegségek okozzák a CCD-t, már csak azért is, mert a klasszikus tüneteik nem kísérik a CCD-t.

Az egészséges családok hajlamosak megtámadni a beteg családokat, és kirabolni őket. Ha a kihaló család készketei mérgezettek, akkor a betegség tovább terjed, ami egy fertőző betegségre emlékeztet. Azonban gyakran arról számolnak be, hogy a CCD-s családot nem rabolják. Ez arra utal, hogy a CCD-nek nincs kórokozója.

Transzgénikus növények szerkesztés

Egy Németországban végzett kutatás alapján felvetődött, hogy kapcsolat lehet a Bt-kukorica és a CCD között.[32] A Jénai Egyetem 2001 és 2004 között végzett vizsgálatot, ami a Bt-kukorica virágporának hatását vizsgálta méheken. Általában az egészséges családokban nem okozott olyan tüneteket a Bt176 és a Mon810 virágpora, ami krónikus mérgezésre utalt volna. Az első évben az élősködőket jobban megszenvedték azok a családok, amelyek Bt-kukorica virágporát kapták. Feltételezik, hogy a mérgek és a kórokozók károsítják a bél falát. Az antibiotikumos kezelés eltüntette a különbséget. A kutatás eredményeit nem jelentették meg, és nem tudták megismételni.[32][32][33][34]

Kanadai kutatók nem találtak kapcsolatot a Bt-kukorica virágpora és a méhek halandósága között. Mexikói kutatók Cry1Ab-fehérjés sziruppal próbálkoztak, és nem találkoztak a jelenséggel. Még a Cry3b ezerszeres adagja sem váltott ki mérgezést az álcáknál, és a Cry1Ab-kukorica virágpora sem hatott a méhek halandóságára, bélflórájára vagy a garatmirigyük működésére, ahol a méhpempő termelődik. Még egy 2008-as metajelentés sem talált semmit, ami 25 független kutatást foglalt össze.[32] Peggy G. Lamaux áttekintése szerint nincsenek olyan eredmények a szakirodalomban, amelyek támogatnák a hipotézist. Sőt, a transzgénikus növények termőterülete és a CCD eseteinek helyszínei nem fedik át egymást. Svájcban például fellépett a betegség, de ott nem termesztenek transzgénikus növényeket.[32]

Mobiltelefon szerkesztés

A Koblenz-Landau képzési informatika kutatócsoportja 2005-ben[35] és 2006-ban[36] közzétett cikkei szerint közvetlenül egy méhes konténer mellé telepített egy bázisállomást az értékes DECT-rádiótelefonok számára, hogy vizsgálják a kisugárzott elektromágneses sugárzás hatását. A kísérlet megállapította, hogy romlott a gyűjtőméhek tájékozódása és memóriája. A DECT-telefonokhoz ugyanazt a technikát használták, mint a modern mobiltelefonokhoz. Mindenesetre ezzel a kísérleti elrendezéssel elsősorban azt akarták kimutatni, hogy a méhek bioindikátorként használhatók a kis energiájú rádiósugárzásra, és csak másodsorban szólt a méhek tanulási és tájékozódási képességeiről. Nem volt cél a CCD okainak kutatása.[35][36] A Lausanne ETH egyik volt biológusa, Daniel Favre 2009-ben végzett vizsgálatának eredményeit 2011-ben hozta nyilvánosságra.[37] Ebben úgy találta, hogy kapcsolat van a mobiltelefon használata és a méhek erőteljesebb zúgása között, ami a stressz jele. A kísérletet 83-szor végezte el. A méhek zúgása 20-40 perces besugárzás után a kilencszeresére erősödött fel. Ez ahhoz vezethet, hogy sok méh elhagyja a családot.[37]

Források szerkesztés

Filmek szerkesztés

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ Mysteriöses Bienensterben in den USA. hymenoptera.de, 2007. február 20. [2007. május 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. július 21.)
  2. ↑ Jon Entine: Science Collapse Disorder -- The Real Story Behind Neonics And Mass Bee Deaths. Englisch. In: Forbes Magazine vom 11. April 2013, online auf forbes.com, abgerufen am 28. August 2013.
  3. ↑ a b Elke Genersch – Werner von der Ohe – Hannes Kaatz–Annette Schroeder–Christoph Otten–Ralph Büchler–Stefan Berg–Wolfgang Ritter–Werner Mühlen–Sebastian Gisder–Marina Meixner–Gerhard Liebig–Peter Rosenkranz: Das Deutsche Bienenmonitoring: Eine Langzeitstudie zum Verständnis periodisch auftretender, hoher Winterverluste bei Honigbienenvölkern. 41 (németül) 2010. 332–352. o. = Apidologie, 3. doi:10.1051/apido/2010014  
  4. ↑ a b Bettina Jakob: Ein Professor kämpft gegen das Bienensterben: Interview mit Prof. Peter Neumann. Universität Bern, 2013. január 8. [2016. április 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. április 30.)
  5. ↑ USDA, 2013: Report on the National Stakeholders Conference on Honey Bee Health. National Honey Bee Health Stakeholder Conference Steering Committee Archiválva 2014. május 20-i dátummal a Wayback Machine-ben
  6. ↑ Hans Schuh: Die Biene, das Geld und der Tod (német nyelven). Die Zeit, 2007. május 24. (Hozzáférés: 2018. március 8.)
  7. ↑ Hauptursache für das große Bienensterben gefunden in: Welt Online vom 24. März 2011.
  8. ↑ Volk der Bienen, quo vadis? in: faz.net vom 6. April 2011.
  9. ↑ a b NABU und BUND kritisieren Bienenmonitoring. Archiválva 2015. március 4-i dátummal a Wayback Machine-ben Pressemitteilung des BUND vom 25. Januar 2011.
  10. ↑ Francis L.W. Ratnieks, Norman L. Carreck: Clarity on Honey Bee Collapse? Science, 8. Januar 2010. Band 327, Nr. 5962, S. 152–153.
  11. ↑ Forscher finden Grund für Bienensterben. Spiegel Online, 2009. augusztus 25. (Hozzáférés: 2010. július 21.)
  12. ↑ Changes in transcript abundance relating to colony collapse disorder in honey bees (Apis mellifera)' (angol nyelven) (PDF). Proceedings of the National Academy of Sciences, 2009. július 14. DOI:10.1073/pnas.0906970106. (Hozzáférés: 2018. március 8.)
  13. ↑ A. Core, C. Runckel, J. Ivers, C. Quock, T. Siapno, et al. (2012): A New Threat to Honey Bees, the Parasitic Phorid Fly Apocephalus borealis. PLoS ONE 7(1): e29639. doi:10.1371/journal.pone.0029639.
  14. ↑ Antje Findeklee: Parasitologie: Neue Spur im Bienensterben. Meldung bei Spektrum.de vom 3. Januar 2012.
  15. ↑ Rolf Forster – Erdmann Bode – Dietrich Brasse: Das „Bienensterben“ im Winter 2002/2003 in Deutschland. Zum Stand der wissenschaftlichen Erkenntnisse. (németül) Braunschweig: Bundesamt für Verbraucherschutz und Lebensmittelsicherheit. 2005. ISBN 3-9810189-2-3  
  16. ↑ Mit Clothianidin gebeiztes Saatgut ist nach Untersuchungen des Julius Kühn-Instituts Ursache für aktuelle Bienenschäden in Baden-Württemberg. Informationsdienst Wissenschaft, 2008. május 16. (Hozzáférés: 2010. július 21.)
  17. ↑ Berichte zu Pflanzenschutzmitteln 2008. Sachstandsbericht zu den Bienenvergiftungen durch insektizide Saatgutbehandlungsmittel in Süddeutschland im Jahr 2008. (németül) Szerk. Bundesamt für Verbraucherschutz und Lebensmittelsicherheit (BVL). Bázel: Birkhäuser. 2009. 5. o. ISBN 978-3-0346-0052-1 arch Hozzáférés: 2015. március 19.  
  18. ↑ BVL setzt Zulassungen für Pflanzenschutzmittel zur Behandlung von Rapssaatgut wieder in Kraft. Bundesamt für Verbraucherschutz und Lebensmittelsicherheit, 2008. június 25. [2020. szeptember 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. július 21.)
  19. ↑ Mickaël Henry, Maxime Beguin, Fabrice Requier, Orianne Rollin, Jean-François Odoux, Pierrick Aupinel, Jean Aptel, Sylvie Tchamitchian, Axel Decourtye: A Common Pesticide Decreases Foraging Success and Survival in Honey Bees. Science, 29. März 2012. doi:10.1126/science.1215039
  20. ↑ Philipp Mimkes: Bienensterben jetzt auch in Deutschland. (németül) 2003. = Stichwort BAYER, 2.  
  21. ↑ Sven Preger: Verstummtes Summen. (németül) 2003. = Süddeutsche Zeitung,  
  22. ↑ Wolfgang Weitlaner: Imkerverbände: Pestizid schuld am Bienensterben. innovations report, 2004. szeptember 10. (Hozzáférés: 2010. július 21.)
  23. ↑ Use of Common Pesticide, Imidacloprid, Linked to Bee Colony Collapse. Meldung bei ScienceDaily vom 5. April 2012.
  24. ↑ Peter Hoppe, Anton Safer: Das Deutsche Bienenmonitoring: Anspruch und Wirklichkeit. Eine kritische Bewertung (PDF; 212 kB). Archiválva 2015. április 3-i dátummal a Wayback Machine-ben 24. Januar 2011.
  25. ↑ Bienensterben: Österreich stimmte gegen Verbot von Pestiziden Archiválva 2015. február 3-i dátummal a Wayback Machine-ben bei tt.com, 29. April 2013 (abgerufen am 30. April 2013).
  26. ↑ EU-Mitgliedsstaaten einigen sich auf Pestizid-Verbot: Mehr Schutz für Europas Bienen bei tagesschau.de, 29. April 2013 (abgerufen am 30. April 2013).
  27. ↑ Colony Collapse Disorder. Fruit Times, 2007. január 23. (Hozzáférés: 2010. július 21.)
  28. ↑ Bee Mites Suppress Bee Immunity, Open Door For Viruses And Bacteria. ScienceDaily, 2005. május 18. (Hozzáférés: 2010. július 21.)
  29. ↑ Michael C. Otterstatter – James D. Thomson: Does Pathogen Spillover from Commercially Reared Bumble Bees Threaten Wild Pollinators? 3 (angolul) 2008. 2771. o. = PPLoS one, 7. doi:10.1371/journal.pone.0002771  
  30. ↑ Jan Osterkamp: Zuchthummel mit Kollateralschaden. In: spektrumdirekt. 23. Juli 2008.
  31. ↑ Lásd a Nozéma forrásait.
  32. ↑ a b c d e Peggy G. Lemaux: Genetically Engineered Plants and Foods: A Scientist's Analysis of the Issues (Part II). Annual Review of Plant Biology, Band 60, S. 511–559. doi:10.1146/annurev.arplant.043008.092013.
  33. ↑ Projektleiter: Prof. Dr. Hans-Hinrich Kaatz Teilprojekt: Auswirkungen von Bt-Maispollen auf die Honigbiene – Methodenentwicklung zu Wirkungsprüfung und Monitoring. Förderkennzeichen: 031631J Schlußbericht 2004. [2017. március 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. március 21.)
  34. ↑ Auswirkungen von Bt-Maispollen auf die Honigbiene (2001–2004) Universität Jena, Institut für Ernährung und Umwelt in Biosicherheit
  35. ↑ a b H. Stever u. a.: Verhaltensänderung unter elektromagnetischer Exposition. Pilotstudie 2005. Arbeitsgruppe Bildungsinformatik an der Universität Koblenz-Landau, 2005. (Hozzáférés: 2010. július 21.)
  36. ↑ a b H. Stever u. a.: Verhaltensänderung der Honigbiene Apis mellifera unter elektromagnetischer Exposition. Folgeversuch 2006. Arbeitsgruppe Bildungsinformatik an der Universität Koblenz-Landau, 2006. (Hozzáférés: 2010. július 21.)
  37. ↑ a b D. Favre: Mobile phone-induced honeybee worker piping. Apidologie, 2011. április 13. [2011. július 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. május 10.)

Fordítás szerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Colony collapse disorder című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Colony collapse disorder című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Elnéptelenedés_szindróma&oldid=26618864”