Elysia chlorotica
Elysia chlorotica (keleti smaragd elízia) a puhatestűek (Mollusca) törzsébe, azon belül a csigák osztályába tartozó vízicsiga. Érdekessége, hogy lopott kloroplasztisza révén képes fotoszintetizálni. A plasziszát a megemésztett algákból, például a Vaucheria litorea sárgaalgából nyeri.
 | ||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||
| Nem szerepel a Vörös listán | ||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||
| ||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||
| Elysia chlorotica Gould, 1870 | ||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Elysia chlorotica témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Elysia chlorotica témájú kategóriát. |
Kinézete szerkesztés
Mint a Sacoglossa rend (nedvszívogató tengeri csigák) tagjainak jelentős részé, az Elysia chlorotica is házatlan, azaz nincs "csigaháza". Védelméről zöld rejtőszíne gondoskodik. A megemésztett algák színteste (lásd lejjebb) a bélhámban halmozódik fel. A csiga emésztőrendszere többszörösen elágazik, s a külhám alatt helyezkedik el,[1] s így a színtestek zöld színe átüt a csiga hámján. Erős fényben, ha nem zargatják, akkor oldalsó redőit (lábcsonk, parapodia) szárnyszerűen szétteríti és napoz. Legkisebb zavarásra azonban újra összehúzza azokat. A csiga 0,03 – 6 cm hosszú lehet.[2]
Élőhelye szerkesztés
Új-Anglia sós mocsaraiban, Új-Skócia és Florida közt az Atlanti-óceán partján.[3]
Életmenete szerkesztés
A E. chlorotica körülbelül 11 hónapos életciklusa a petékkel kezdődik késő tavasszal. 7-8 nap múlva kelnek ki a lárvák, amelyek ezt követően egysejtű algákkal táplálkoznak. Amennyiben V. litorea vagy V. compacta fonalas telepekhez fér hozzá, úgy 1-2 napon belül átváltozik fiatal csigává. A sárgamoszat jelenléte szükséges az átalakuláshoz. A következő hónapokban a csiga vagy algákon legelészik vagy hiányukban fotoszintézissel tartja fent magát. A következő késő tavasszal elkezdenek petéket rakni, majd a felnőtt egyedek nem sokkal később tömegesen elpusztulnak.[1]
Fotoszintézise szerkesztés
Az Elysia chlorotica, mint a fotoszintetizáló vagy "napenergiával működő" csiga vonult a köztudatba. Ez a faj és alrendjének egyes más fajai is képesek a megemésztett algákból a plasztiszt kinyerni, s azt bélhámjuk sejtjeiben fenntartani.[4] Az így kinyert plasztiszt kleptoplasztisznak, azaz lopott plasztisznak, nevezzük. A fotoszintézisre képes sejtszervecske a csigában hónapokig működőképes és képesek az állat teljes energiaszükségletét biztosítani. A fotoszintézis ilyen hosszan tartó fenntartása meglepő. Igaz a plasztiszok képesek a transzkripcióra és transzlációra, azaz fehérjéik egy részét képesek újra előállítani. De a fotoszintézis nem minden génje található a plasztiszban, egy részük (sőt, akár igen nagy részük) az alga sejtmagjában van, amelyet viszont a csiga megemésztett. Ezeket a fehérjéket pótolni kell, mert viszonylag gyorsan degradálódnak. A csiga egyes géneket az algától átvett, s azokat maga állítja elő, hogy a lopott plasztiszai működőképesek maradjanak. Ez volt bizonyítva a II. fotorendszer manganás-stabilizáló fehérjéjével (PsbO),[5] klorofillkötő fehérjével (FPC),[6] fénygyűjtő komplexekkel (antennakomplexek) (Lhcv-1 és Lhcv-2,[6] Lhcv-3, Lhcv-4[7]) kapcsolatban .
A csiga nem képes a plasztiszt továbbadni.[4] A petéiben nem figyelhető meg plasztisz, illetve az életben tartott lopott plasztiszok nem képesek osztódni. Az új generációnak újból fel kell venniük a környezetből a plasztiszukat.
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ a b Mary E. Rumpho, Elizabeth J. Summer és James R. Manhart (2000). „Solar-Powered Sea Slugs. Mollusc/Algal Chloroplast Symbiosis”. Plant Physiology 123 (1), 29-38. o. DOI:10.1104/pp.123.1.29.
- ↑ Rumpho, M. E., Dastoor, F. P., Manhart, J. R. és Lee, J. 2007. The Kleptoplast. - In: R. R. Wise és J. K. Hoober (szerk.), The Structure and Function of Plastids. Springer, old. 451–473
- ↑ Előfordulása
- ↑ a b Mujer, C.V., Andrews, D.L., Manhart, J.R., Pierce, S.K., Rumpho, M.E. (1996). „Chloroplast genes are expressed during intracellular symbiotic association of Vaucheria litorea plastids with the sea slug Elysia chlorotica”. PNAS 93 (22), 12333-12338. o.
- ↑ Rumpho, Mary E. Worful, Jared M., Lee, Jungho, Kannan, Krishna, Tyler, Mary S., Bhattacharya, Debashish, Moustafa, Ahmed, Manhart, James R. (2008). „Horizontal gene transfer of the algal nuclear gene psbO to the photosynthetic sea slug Elysia chlorotica”. PNAS 105 (46), 17867-17871. o. [2015. szeptember 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. DOI:10.1073/pnas.0804968105. (Hozzáférés: 2014. december 29.)
- ↑ a b Pierce, S. K.,Curtis, N. E., Hanten, J. J., Boerner, S. L., Schwartz, J. A. (2007). „Transfer, integration and expression of functional nuclear genes between multicellular species”. Symbiosis 43 (2), 57-64. o. [halott link]
- ↑ Schwartz, Julie A., Curtis, Nicholas E., Pierce, Sidney K. (2010). „Using algal transcriptome sequences to identify transferred genes in the sea slug, Elysia chlorotica”. Evolutionary Biology 37 (1), 29-37. o. DOI:10.1007/s11692-010-9079-2.
Források szerkesztés
- Félig növény, félig állat a különös mocsári lény, hvg.hu
- Frank Ryan: Virolution. Die Macht der Viren in der Evolution. Seite 1-4, Spektrum Akademischer Verlag, Heidelberg, 2010, ISBN 978-3-8274-2541-6
