Wikipédia

Emmanuelle Arsan

thaiföldi-francia írónő, színésznő, modell

Emmanuelle Arsan, született Marayat Bibidh, férjezett neve Marayat Rollet-Andriane, (Bangkok, Thaiföld, 1932. január 19.[4] – Chantelouve, Var megye, Franciaország, 2005. június 12.[5]) thaiföldi születésű francia fotómodell, színésznő, írónő, forgatókönyvíró, akit elsősorban a gátlások nélküli szexuális viselkedést hirdető Emmanuelle regények és az ezekből készült erotikus játékfilmek tettek világhírűvé. Elhunyta után műveinek szerzőségét vitatni kezdték. Valószínű, hogy az Emmanuelle-regényeket Arsan diplomata férje, Louis-Jacques Rollet-Andriane írta.

Emmanuelle Arsan
SzületettMarayat Bibidh
1932. január 19.[1][2]
Bangkok[3]
Elhunyt2005. június 12. (73 évesen)[1][2]
Chantelouve
ÁlneveEmmanuelle Arsan
Állampolgársága Thaiföld
 Franciaország
Nemzetiségethai
HázastársaLouis-Jacques Rollet-Andriane (1956–2005)
Foglalkozása
Halál okacholangiocarcinoma
Írói pályafutása
Irodalmi irányzaterotikus irodalom
Alkotói évei1959–2003
Fontosabb műveiEmmanuelle
Hatással voltEmmanuelle-filmek
A Wikimédia Commons tartalmaz Emmanuelle Arsan témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Élete szerkesztés

Származása, családja szerkesztés

Marayat Bibidh néven született Bangkokban, valószínűleg 1932-ben, igen magas társadalmi helyzetű thai arisztokrata családból, melyet rokoni szálak fűztek a sziámi királyi családhoz is. Húgával, Vasanával együtt igen korán megismerkedett a szexualitással.[5]

1956-ban, tehát 24 (vagy 16) éves korában feleségül ment Louis-Jacques Rollet-Andriane(wd) (1923–2009) francia diplomatához, aki az UNESCO megbízásából dolgozott Thaiföldön.

Színésznői pályája szerkesztés

1966-ban Marayat Andriane név alatt szerepelt Robert Wise rendező Homokkavicsok (The Sand Pebbles) című kalandfilmjében, Steve McQueen, Richard Attenborough, Richard Crenna és Candice Bergen mellett.[6] 1967-ben szerepelt a Big Valley című televíziós western-sorozat egyik epizódjában.

Később, 1976-ban a saját művéből készült Laure című szexfilmjét rendezte társrendezőként (név nélkül, „Anonymus”-ként), és az egyik meztelen főszerepet is eljátszotta Emmanuelle Arsan néven, Annie Belle és Michelle Stark társnőjeként.[7][8]

Irodalmi munkássága szerkesztés

Az első két Emmanuelle-regény 1959-ben és 1960-ban a párizsi Eric Losfeld kiadónál jelent meg, először illegálisan, név nélkül. A korabeli szigorú cenzúra azonnal megtiltotta nyilvános közlését és a reklámozását. Ez azonban nem akadályozta meg a titkos terjesztést. Az újabb, már hivatalos kiadások 1967-ben és 1968-ban jelentek meg ugyanennél a kiadónál, Emmanuelle Arsan szerzőségével. Mindkettőt feltárulkozó, önéletrajzi jellegű műnek tartják.[9] Ezután már sorozatban írta és jelentette meg további erotikus regényeit. 1974-ben Just Jaeckin rendező a holland Sylvia Kristel főszereplésével megfilmesítette az első Emmanuelle-regényt.

Az 1970-es évektől két évtizeden át Arsan a további Emmanuelle-filmek forgatókönyvírójaként, társrendezőjeként vagy rendezőjeként dolgozott, világhírnevet szerzett és igen jövedelmező szerződéseket kötött. Az első Emmanuelle-filmet több folytatás követte, Sylvia Kristel szerepét fiatalabb színésznők vették át. 1993-ban, Francis Leroi rendező Mindörökké Emmanuelle(wd) c. televíziós szexfilmjében (és ennek folytatásaiban) a fiatal Emmanuelle szerepét a szépkorú Sylvia Kristel helyett a venezuelai Marcela Walerstein formálta meg. Az „Emmanuelle” név franchise-zá vált, más rendezők saját szexfilmjeik eladhatóságát úgy növelték, hogy filmjeik címébe beillesztették a megvásárolt „Emmanuelle” nevet.

1980-as évek szerkesztés

Az 1980-as évek elején Louis-Jacques feleségével, Marayat-val együtt hazaköltözött Franciaországba. A dél-franciaországi Var megyében, Callas község közelében, csendes, erdős környezetben felépítették a „Chantelouve d’Emmanuelle” nevű villát.[5] Itt éltek diszkrét elvonultságban, Louis-Jacques – Emmanuelle Arsan alnév alatt – levelezett az Emmanuelle-rajongókkal, Marayat békés időskorra készült, időnként meglátogatta rokonait Bangkokban. Férjének egy régi thaiföldi hölgyismerőse, Nitya Phenkun, Louis-Jacques egykori titkárnője és szeretője is feladta thaiföldi egzisztenciáját és hozzájuk költözött, intim hármasban éltek.[5]

Halála szerkesztés

Mayarat hosszú és súlyos betegség után 2005-ben otthonában elhunyt, férje 2009-ben követte. Teljes vagyonukat, az Emmanuelle-regényekből és filmekből származó összes jogot és a Chantelouve birtokot is Nitya Phenkunra, mint kizárólagos örökösre hagyományozták. Phenkun a Chantelouve birtokot eladásra hirdette meg.[5]

Kétségek szerzősége körül szerkesztés

2007-ben, Marayat halála után, de még férje életében Ovidio G. Assonitis, az 1976-os Laure-film rendezője azt állította, hogy a regényeket és filmforgatókönyveket nem Marayat Rollet-Andriane, hanem a férje, Louis-Jacques Rollet-Andriane írta volna, és ő (a férj) működött volna közre még a Laure film rendezésében is. Assonitis állítása szerint Rollet-Andriane az 1950-es években még sokkolónak és botrányosnak minősülő szex-regényeit eredetileg azért adatta ki névtelenül, nehogy ártson kezdődő diplomata-karrierjének. Később, ahogy egyre magasabbra emelkedett a külügyi ranglétrán, még kevésbé sem engedhette meg magának, hogy nevéhez szexkönyvek szerzősége kötődjön. Ezért következő műveinek szerzőjeként feleségét, Marayat-t használta, aki erre a célra külön felvette az Emmanuelle Arsan írói álnevet.

Assonitis úgy jellemezte Rollet-Andriane-t, mint kiemelkedő intellektusú, de „eléggé fura fickót”, aki „szex-mániákus, de inkább szellemi, mint gyakorlati értelemben.”[10] A megszólaló kritikusok, a forgatások szemtanúi és résztvevői szerint is a filmet valóban a férj írta, és a társrendezőként is ő működött közre. A rendezésben az operatőr, Roberto D’Ettorre Piazzoli volt a segítségére.[11][5]

Művei szerkesztés

  • Emmanuelle, Eric Losfeld (illegális kiadás), 1959
  • Emmanuelle L’anti-vierge, Eric Losfeld (illegális kiadás), 1960
  • Emmanuelle Livre 1 – La leçon d’homme, Párizs, Eric Losfeld, Le Terrain Vague, 1967
  • Emmanuelle Livre 2 – L’anti-vierge, Párizs, Eric Losfeld, Le Terrain Vague, 1968
  • Epître à Paul VI (Lettre ouverte au Pape, sur la pilule), Párizs, Eric Losfeld, 1968
  • Emmanuelle Livre 3 – Nouvelles de l’érosphère, Párizs, Eric Losfeld, Le Terrain Vague, 1969
  • Dessins érotiques de Bertrand Vol. 1- Pistils ou étamines, une liesse promise, Párizs, Eric Losfeld, 1969
  • Dessins érotiques de Bertrand Vol. 2, Párizs, Eric Losfeld, 1971
  • Mon „Emmanuelle”, leur pape, et mon Éros, Párizs, Christian Bourgeois, 1974
  • Emmanuelle Livre 4 – L'hypothèse d’Éros, Párizs, Filipacchi, 1974
  • Emmanuelle Livre 5 – Les enfants d'Emmanuelle, Párizs, Opta, 1975
  • Laure, Párizs, Pierre Belfond, 1976
  • Néa, Párizs, Opta, 1976
  • Toute Emmanuelle, Párizs, Pierre Belfond, 1978
  • Vanna, Párizs, Pierre Belfond, 1979
  • Emmanuelle à Rome, Toulouse, Livre d’Oc, 1979
  • Une nuit (Sainte louve), Párizs, Pierre Belfond, 1983
  • Les soleils d'Emmanuelle, Párizs, Pierre Belfond, 1988
  • Emmanuelle, Párizs, Robert Lafond, 1988 (version définitive)
  • Les Débuts dans la vie, Párizs, Le Grand Livre du mois, 1989
  • Valadié, Párizs, Editions Lignes, 1989
  • Chargée de mission, Párizs, Pierre Belfond, 1991
  • Bonheur, Párizs, Les Cahiers de l’Égaré, 1993
  • Aurélie, Párizs, Pierre Belfond, 1994
  • La siamoise nue, Párizs, Le Cercle, 2003

Magyarul szerkesztés

  • Emmanuelle; ford. Váradyné Sz. Hermina; Európa–Mokép, Bp., 1989
  • Emmanuelle. 1. Lecke a férfiakról; ford. Váradyné Sz. Hermina; Partvonal, Bp., 2013
  • Emmanuelle. 2. Az antiszűz; ford. Schnedarek Réka; Partvonal, Bp., 2013

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ a b Internet Movie Database (angol nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 17.)
  2. ↑ a b BD Gest' (francia nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 12.)
  4. ↑ Legvalószínűbb születési éve 1932, de vannak források 1938-ra és 1940-re is. Arsan, Emmanuelle (VIAF). Virtual International Authority File (viaf.org). (Hozzáférés: 2020. december 27.)
  5. ↑ a b c d e f Clovis Goux (2014. február 4.). „Emmanuelle était un homme”. Lui Magazine 2014 (4), 128–134. o.  
  6. ↑ Homokkavicsok (The Sand Pebbles) az Internet Movie Database oldalon (angolul)
  7. ↑ Tuna and Johnny Web: Laure (1976) (angol nyelven). scoopy.com
  8. ↑ Laure (Forever Emmanuelle) az Internet Movie Database oldalon (angolul)
  9. ↑ Emmanuelle Arsan : grande auteure érotique (francia nyelven). youscribe.com. (Hozzáférés: 2020. december 27.)
  10. ↑ Interjú, az Emmanuelle Revealed című dokumentum-rövidfilmben, a Laure film 2007-es kiadású DVD-jén.
  11. ↑ (2009. 05) „Beyond the Screen. Il cinema di Ovidio G. Assonitis” (olasz nyelven). Nocturno dossier 82, 46-51. o.  

További információk szerkesztés

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Emmanuelle_Arsan&oldid=26708115”