Wikipédia

Entz Ferenc

(1805–1877) magyar orvos, szőlész és kertész, az MTA levelező tagja

Entz Ferenc Miklós Lajos (Sümeg, 1805. december 6. – Promontor, 1877. május 9.) orvos, pomológus, szőlész és kertész, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja. Kutatásainak köszönhetően teremtődött meg a modernkori magyar borászat tudományos háttere.[1][2]

Entz Ferenc
Arcképe a Vasárnapi Ujságban (1857)
Arcképe a Vasárnapi Ujságban (1857)
Életrajzi adatok
Született1805. december 6.
Sümeg
Elhunyt1877. május 9. (71 évesen)
Promontor
Ismeretes minta modernkori magyar gyümölcsészet és borászat tudományos megalapozója
Nemzetiség magyar
GyermekekEntz Géza
Pályafutása
Szakterületszőlészet, kertészet, pomológia
Akadémiai tagságMagyar Tudományos Akadémia
A Wikimédia Commons tartalmaz Entz Ferenc témájú médiaállományokat.

Életpályája szerkesztés

Sümegen, Zala vármegyében született nemesi családban, ahol édesapja, idősebb Entz Ferenc, megyei orvos, nagyapja molnár, anyja, nemes Pillér Katalin volt. Keresztszülei barkóci Rosty Lajos (1769–1839) kapitány, sümegi lakos és felesége, Khelbl Anna (1776–1823) voltak. Korán árvaságra jutott, ezért nagyszülei nevelték Pozsonyban, amely akkor az ország jelentős kertészeti központja volt. Családjából többen a magyar tudomány kiemelkedő tagjaivá váltak. Fia idősb. Entz Géza biológus, zoológus, egyetemi tanár és unokája ifj. Entz Géza zoológus, egyetemi tanár.

Orvosként szerkesztés

1825-ben Pestre ment az orvosi egyetemre. Gyakorlati tanulmányait Bécsben folytatta, és 1831-ben fejezte be. Akkoriban Bécsben a kolera tombolt, így a fiatal orvos szolgálataira nagy szükség volt. A járvány megszűnése után Batthyány Fülöp herceg alsó-ausztriai uradalmában kapott alkalmazást mint orvos. Innen hasonló minőségben Bouquoy grófhoz, Csehországba ment, de mert hazájába vágyott vissza, ismét Batthyány herceg szolgálatába állt, s az enyingi uradalomhoz tartozó Mezőkomáromba költözött, ahol 16 évet töltött. A szabadságharcban honvéd főorvosként vett részt.

Szőlészként szerkesztés

Orvosi gyakorlata közben Entz előszeretettel foglalkozott a mezőgazdaság, a kertészet és szőlőművelés gyakorlati és elméleti tanulmányozásával, faiskolát, kertet és szőlőtelepet alapított. Szerzett tapasztalatait szaklapokban közölte. E foglalkozást utóbb annyira megkedvelte, hogy az orvosi pályától végképpen megvált.[3] 1850-ben Pestre költözött, és ott a kerepesi vám közelében, a Csömöri út (Budapest, XIV. kerület) mellett, többek támogatásával gyakorlati tanintézetet és gazdasági kertészetet alapított a hazai gyümölcsfa- és szőlőtermesztés előmozdítására, mely 1853. november 1-jén nyílt meg.[4] Történetéről kevés adat maradt fenn az utókor számára, de az bizonyos, hogy annak sikeresebb berendezése és vezetése céljára a Magyar Királyi Helytartótanácstól 2000 forint évi segélyt eszközölt ki. Amikor pedig 1860-ban a Magyar Gazdasági Egyesület a már korábban Budán, a Gellért-hegy déli alján, a Schams-féle szőlőtelep kapcsolatában vincellériskolát állított fel, annak vezetésére pályázatot írt ki, amelyet Entz nyert el. Ezt az állást azonban – az Egyesület kikötése miatt – csak úgy foglalhatta el, ha saját iskolájának vezetéséről lemond. Ennek következményeként, a növendékek az egyesületi iskolában folytatták tanulmányaikat, Entz pesti magániskolája pedig megszűnt. A budai vincellériskolát 16 évig vezette, kiváló hozzáértéssel. Súlyos szembaja miatt 1876-ban lemondott, Promontorra vonult vissza nyugalomba, ahol a következő évben fejezte be tevékeny életét.

Akadémiai tagsága szerkesztés

Érdemei elismeréseül a Magyar Tudományos Akadémia 1858. december 15-én levelező tagjává választotta, s több külföldi szakegyesületnek is tagja volt.

Művei szerkesztés

Entz nagyon termékeny író volt. A Magyar Gazdának, a Gazdasági Lapoknak állandó munkatársa volt; természettudományi folyóiratokba írt, sőt képes, és politikai lapokban is közölt ismeretterjesztő munkákat. A Gazdasági Egyesület által kiadott Kis Tükörben a szőlőszeti és kertészeti részt ő írta, úgyszintén a Korizmics László, Benkő Dániel és Morócz István által kiadott Mezei gazdaság könyvének éppen nevezett szakokra vonatkozó dolgozata az ő tollából került ki. Szerkesztette és kiadta a Borászati füzeteket, amelyekből utóbb a Borászati Lapok keletkezett. 1854–1859 között 15 füzetben szerkesztette a Kertészeti Füzetek című időszaki kiadványt.

Önállóan megjelent művei szerkesztés

  • A Sió mellékének vázlata természetrajzi és orvosi szempontból (Pest, 1847).
  • Programm einer prakt. Bildungsanstalt für Nutzgärtnerei, ganz besonders aber für die Obst- u. Weincultur. (Pozsony, 1854) Kertészeti füzetek (Pozsony, 1854 és 1856-59, 15 füzet);
  • a Gazd. Lapokba irt kertészeti cikkeinek gyűjteménye
  • Népszerű káté a szőlőművelés és borkezelés okszerű módjáról, külföldön tett tapasztalatok után (Pozsony, 1862. 2. kiadás uo. 1870); Ugyanez németül is megjelent két kiadásban
  • Dr. Entz Ferenc borászati utazása Franciaországban s a Rajnavidéken (Pozsony, 1864);
  • Hollandi utam, különös tekintettel borügyünkre s a gallizáció értékére (Pozsony, 1865). Ujabbkori magyar gazda. Népies olvasókönyv. (Pozsony, 1868; 100 db. arannyal jutalmazott mű);
  • A hazai szőlészet (Pozsony, 1868; Gyürky Antallal együtt); Leiró katalog és árjegyzéke az orsz. m. gazd. egyesület budai szőllő- és faiskolájában található sima és gyökeres szőlővesszőknek (Pozsony, 1869)
  • Magyarország borászata (uo. 1869. Málnay Ignác dr.-ral és Tóth Imrével)
  • A szőlőszet és borászat Erdélyben (uo. 1870. Málnay Ignác dr.-ral)
  • Ujabban felmerült borkérdések megoldásához (Bpest, 1875)

Emlékezete szerkesztés

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ familysearch.ofrg Entz Ferenc keresztelői adatlapja
  2. ↑ Országos Széchényi Könyvtár - Gyászjelentések - Entz Ferenc
  3. ↑ Nem annyira önként, hanem inkább a szabadságharcban viselt tevékenysége miatt kényszerült erre. (Egyes források szerint eltiltották.)
  4. ↑ Lásd Korizmics-Benkő-Morócz (kiad.): Mezei Gazdaság Könyve, I. kötet (Pest, 1855); 846–848. §.

Források szerkesztés

  • Vasárnapi Ujság, 1857. évi 23. szám (június 7.), 205–206. o. – arcképpel (mint fent)
  • Természettudományi Közlöny, 1938, 404–413. o.
  • Rapaics Rajmund: A magyar biológia története - Akadémiai kiadó, Budapest, 1953. 123-124 l.
  • Természet és technika, Budapest, 1953. 3. szám, 177 l.
  • Entz Ferenc (magyar nyelven). A Pallas nagy lexikona. (Hozzáférés: 2011. július 21.)
  • dr. Szabó Lóránd: Entz Ferenc élete (magyar nyelven). okotaj.hu. (Hozzáférés: 2011. július 21.)

További információk szerkesztés

  • Sulyok Józsefné: Entz Ferenc (magyar nyelven). szepzold.hu. (Hozzáférés: 2011. július 21.)
  • Entz Ferenc (magyar nyelven). palotapince.hu. (Hozzáférés: 2021. november 5.)
  • Entz Ferenc a Magyar Nemzeti Névtér oldalon
  • Entz Ferenc (magyar nyelven). História – Tudósnaptár (1805-1877) Orvos, szőlész, kertész. (Hozzáférés: 2011. július 21.)
  • Emlékére 1963-ban a Kertészeti és Szőlészeti Főiskola tanácsa évenként kiosztásra kerülő Entz Ferenc-emlékérmet alapított a kiváló kertészeti szakemberek jutalmazására.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Entz_Ferenc&oldid=26733232”