Eperfafélék
Az eperfafélék (Moraceae) a rózsavirágúak (Rosales) rendjének egy családja.
 | ||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Evolúciós időszak: Kréta - jelen[1] | ||||||||||||||||||
 Kenyérfa (Artocarpus altilis)
| ||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Nemzetségcsoportok | ||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Eperfafélék témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Eperfafélék témájú kategóriát. |
Az eperfafélék lenyomatai a legújabb felfedezések szerint már a kréta időszaktól ismeretesek.
Elterjedésük szerkesztés
Mintegy 1500 fajuk főként trópusi és szubtrópusi területeken terjedt el; a mérsékelt övbe csak kevés taxon hatol be.
Megjelenésük, felépítésük szerkesztés
Közös sajátosságuk, hogy a parenchima alapszövetek tejjárataiban fehér színű tejnedvet halmoznak fel. Azon, kevés növénycsalád (rajtuk kívül még kenderfélék, csalánfélék, szilfafélék, érdeslevelűek) közé tartoznak, amelyek tagjai bőrszövetük e célra megnagyobbodott sejtjeiben, az idioblasztokban cisztolitokat halmoznak fel.
Leveleik egyszerűek, pálhásak, általában szórtak és ép szélűek, olykor azonban tagoltak. A füge (Ficus) nemzetség fajainak nagy levele gyakran karéjos, sőt szeldelt is lehet.
Sugaras szimmetriájú virágaik kicsik, egyivarúak, többnyire egylakiak, de olykor a kétlakiság is megjelenik. A virág takarórendszere egyszerű: csészeszerű lepel vagy teljesen hiányzik. A családra jellemzők az érdekes virágzatok és terméságazatok. A termés aszmag vagy csonthéjas, de bonyolult terméságazat is lehet.
Életmód szerkesztés
A családban sokféle életformájú növény előfordul: hatalmas támasztógyökeres óriásfák, közismert fák és cserjék, félcserjék és liánok. A szent fügefa (Ficus religiosa) esőerdei óriásfákon epifitonként kezdi életét, léggyökereket ereszt a földbe, majd megvastagodva megfojtja a gazdanövényt, és önállóan folytatja életét. A legenda szerint Buddha egy ilyen fügefa alatt világosodott meg – innen a neve.
Felhasználásuk szerkesztés
A fehér eperfát (Morus alba) sokáig a selyemhernyók táplálására ültették. Magyarországra Kínából telepítették be, termését fogyasztják. Régebben az alföldi tanyák és szőlők tipikus fája volt.
Ismert és kedvelt gyümölcsöt terem a közönséges füge (Ficus carica) is. Ez a mediterrán területeken elterjedt cserje vagy kisebb fa nálunk életfeltételeinek határán él. Hazánkban is ültetik a papíreperfát (Broussonetia papyrifera) és a narancseperfát (Maclura pomifera).
Számos fikuszfaj (Ficus elastica, Ficus benjamina stb.) kedvelt szobai dísznövény.
Trópusokon termesztett haszonnövény az ehető termésű kenyérfa (Artocarpus altilis).
Az egyiptomi múmiák koporsóit a szikomorfa (Ficus sycomorus) fájából készítették.
Rendszerezésük szerkesztés
Az eperfafélék 5 nemzetségcsoportra oszthatók: Artocarpeae, Moreae, Dorstenieae, Ficeae és Castilleae. Ezek a nemzetségcsoportok a nagy, morfológiailag sokrétű és földrajzilag is széttagolt Moreae kivételével monofiletikusak.[2] A csoportok molekuláris analízise alapján a Moraceae valószínűleg 73-110 millió évvel ezelőtt (mya) divergált.[3] Az eperfafélék filogenetikai-molekuláris elemzése arra is utal, hogy ellentétben azzal a hagyományos elképzeléssel, amely szerint a kétlakiság fejlődött ki az egylakiságból, a Moraceae családban a kétlakiság a primitív állapot, amiből az egylakiság (legfeljebb) négy különböző alkalommal kifejlődött.[4]
Nemzetségcsoportok és nemzetségek szerkesztés
- Artocarpeae:
- kenyérfa (Artocarpus),
- Batocarpus,
- Clarisia,
- Hullettia,
- Parartocarpus,
- Prainea,
- Treculia;
- Castilleae
- Antiaris,
- Antiaropsis,
- Castilla,
- Helicostylis,
- Maquira,
- Mesogyne,
- Naucleopsis,
- Perebea,
- Poulsenia,
- Pseudolmedia,
- Sparattosyce;
- Dorstenieae
- Bosqueiopsis,
- kenyérdiófa (Brosimum),
- Dorstenia,
- Helianthostylis,
- Scyphosyce,
- Trilepisium,
- Trymatococcus,
- Utsetela;
- Ficeae egyetlen nemzetséggel:
- füge (Ficus);
- Moreae
- Bagassa,
- Bleekrodea,
- papíreperfa (Broussonetia),
- Fatoua,
- Maclura,
- Milicia,
- eperfa (Morus),
- Sorocea,
- Streblus,
- Trophis.
Jegyzetek szerkesztés
Források szerkesztés
- Tuba Zoltán–Szerdahelyi Tibor–Engloner Katalin–Nagy János: Botanika II. – Rendszertan
- Urania Növényvilág II. – Magasabbrendű növények I.
- Bagi István: A zárvatermő növények rendszerének kompendiuma, JATE Press 1994
- Borhidi Attila: A zárvatermők fejlődéstörténeti rendszertana
- Hortobágyi Tibor (szerk.): Növényrendszertan
- Kempelen Farkas digitális tankönyvtár 23. A csalánvirágúak rendje
- Kenyérfa Artocarpus odoratissimus
- Zerega, Nyree J. C.; Clement, Wendy L.; Datwyler, Shannon L. & Weiblen, George D. (2005): Biogroegraphy and divergence times in the mulberry family (Moraceae). Molecular Phylogenetics and Evolution 37(2): 402-416. doi|10.1016/j.ympev.2005.07.004 PDF full text
- Plantárium: Sejttan – cisztolit
