Eperjessy Kálmán
Eperjessy Kálmán (Erzsébetváros, 1893. február 11. – Szeged[2]/Budapest, 1976. november 15.[3]) magyar történész, levéltáros, főiskolai tanár.
| Eperjessy Kálmán | |
 | |
| Született | 1893. február 11.[1] Erzsébetváros |
| Elhunyt | 1976. november 16. (83 évesen) |
| Állampolgársága | magyar |
| Nemzetisége | magyar |
| Házastársa | Bittó Ilona |
| Gyermekei | Eperjessy Géza |
| Foglalkozása | történész, levéltáros, főiskolai tanár |
| Halál oka | közúti baleset |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Eperjessy Kálmán témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Életpályája szerkesztés
Szülei Eperjesi Ferenc (1863–1912)[4] és erzsébetvárosi Papp Rebeka.[5] Édesapja székely, édesanyja örmény származású volt. 1911-ben érettségizett. Egyetemi tanulmányait a Budapesti Magyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetem történelem-latin szakán végezte el; 1920-ban diplomázott Eötvös-kollégistaként. A latin mellett tudott németül, románul, szerbül, franciául és olaszul. 1914–1918 között az első világháborúban szolgált katonaként; 1915-ben kadét volt Budapesten és Piliscsabán, 1916-ban Volhiniában szolgált, 1918-ban Budapestre tért vissza. 1920-ban a makói állami gimnázium tanára lett; két éven át József Attila osztályfőnöke volt. 1922-ben doktorált. 1927–1928 között a bécsi levéltár kutatója volt. 1928–1958 között a Szegedi Tanárképző Főiskola történelemtanára, 1945–1949 között a főiskola igazgatója is volt. Az 1956-os forradalom és szabadságharc idején a főiskola forradalmi bizottság elnöke volt. 1957-ben nyugdíjba vonult.
Tagja volt a Magyar Történelmi Társulatnak, az Országos Középiskolai Tanárvizsgáló Bizottságnak, a Dugonics Társaságnak, a Dél-alföldi Történelmi Társulatnak.
Magánélete szerkesztés
1920. március 25-én házasságot kötött Bittó Ilonával (1900–1955). Két gyermekük született; Nóra (1921–1964) és Dr. Eperjessy Géza (1926–1998) makói történelemtanár.[5]
Szerkesztései szerkesztés
- A Csanádvármegyei Könyvtár szerkesztője (I.–XLIV. kötet, 1925–1948)
Művei szerkesztés
- A bökényi őstelepről. (A Makói Állami Reálgimnázium Értesítője (1925))
- Kopáncs-pusztai éremlelet (1926)
- A Maros szabályozása Makónál (1927)
- Kézirati térképek Magyarországról a bécsi levéltárakban (1928)
- A bécsi Hadilevéltár magyar vonatkozású térképei (1929)
- Politikai és gazdasági elemek a Maros folyó történetében (1933)
- Történelemtudomány és történelemtanítás (1934)
- Várostörténet az utcanevekben (1937)
- Településtörténetünk időszerű kérdései (1938)
- A magyar falu településtörténete (1940)
- A Délvidék magyarsága (1942)
- Az alföldi város (1945)
- Csongrád megye helytörténeti kutatásának feladatai. Útmutató a megye helytörténeti kutatásához (1955)
- A helynév a várostörténetben (1956)
- Találkozásom Móra Ferenccel, a régésszel (1957)
- A magyar falu története (1965)
- Csanád megye az első katonai felvétel (1782-1785) idején (1971)
- Városaink múltja és jelene (1971)
- József Attila makói diákévei (1975)
- Írások a régi Makóról (1984)
- Politikai és gazdasági elemek a Maros folyó történetében (1993)
Kitüntetései szerkesztés
- Ezüst katonai Érdemérem
- Bronz katonai Érdemérem
- Ezüst Vitézségi Érem II. osztálya
- Károly Csapatkereszt
- Szocialista Munkáért (1955)
Emlékezete szerkesztés
2014. december 19-én Makón, a Csanád Vezér tér 6. alatt emléktáblát avattak tiszteletére.[6]
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC03609/03806.htm, Eperjessy Kálmán, 2017. október 9.
- ↑ Magyar életrajzi lexikon IV: 1978–1991 (A–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6422-X
- ↑ Gyászjelentése
- ↑ Édesapja gyászjelentése
- ↑ a b Névpont.hu
- ↑ Forgó Géza - Mendei Árpád: Emlékjelen és emléktáblák Makón. Makó, 2019. ISBN 978-615-00-6469-7
Források szerkesztés
- Magyar életrajzi lexikon
- Eperjessy Kálmán
- Makó Híradó Archiválva 2016. augusztus 22-i dátummal a Wayback Machine-ben
- Névpont.hu