Erdély Jenő
Erdély Jenő, születési és 1900-ig használt nevén Eckstein Jenő[2] (Budapest, 1890. november 27.[3] – London, 1969. február 28.) író, újságíró.
| Erdély Jenő | |
| Született | 1890. november 27.[1] Budapest[1] |
| Elhunyt | 1969. február 28. (78 évesen)[1] London[1] |
| Állampolgársága | |
| Házastársa | Guttmann Erzsébet (h. 1917–1924) Markovits Lili |
| Foglalkozása | |
| Iskolái | Budapesti Tudományegyetem (–1912) |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Életpályája szerkesztés
Erdély (Eckstein) József (1863–1925) könyvelő és Molat Jeanette (1868–1941) első gyermekeként született zsidó családban. Középiskolai tanulmányait a VIII. Kerületi Magyar Királyi Állami Főgimnáziumban végezte (1900–1908), majd a Budapesti Tudományegyetem Jog- és Államtudományi Karának hallgatója lett. 1908-ban joghallgatóként a Pesti Napló riportereként dolgozott. 1909 októberében a Magyar Vegyészeti Gyárosok Országos Egyesülete megválasztotta fogalmazónak.[4] A következő évben három hónapon át vezette a Világ című lap hírrovatát, majd Az Est Lapokhoz került belső munkatársnak. 1912-ben megszerezte doktori oklevelét. A Nyugat című irodalmi folyóiratban számos elbeszélése, kritikája és szociológiai tanulmánya jelent meg.
Az első világháború idején tüzérként harcolt a szerb és az olasz fronton. 1917. május 5-én feleségül vette Guttmann Erzsébetet, Guttmann Izsák lányát.[5] Esküvői tanúja Miklós Andor, Az Est tulajdonos-főszerkesztője volt. Leszerelése után visszatért Az Est Lapokhoz. A Tanácsköztársaság idején Bécsbe küldték újságírói megbízatással, ahonnan nem tért vissza Magyarországra. Rövid ideig a Bécsi Magyar Újságnál működött Lázár Jenő irányítása alatt. 1922-től 1948-ig a Lidové noviny cseh napilap tudósítója volt. 1924-ben elvált első feleségétől.[5] 1938 februárjában Hitler elől először Zürichbe, majd Párizsba, végül Londonban küldte a lap. A második világháború éveit Londonban, az ottani csehszlovák kormány külföldi sajtóosztályának vezetőjeként töltötte. A háború után ismét a Lidové noviny munkatársa lett, azonban a kommunista hatalomátvétellel ellehetetlenült a lap működése. Néhány évvel később meghívták Münchenbe, a Szabad Európa Rádióhoz, ahol fél évig dolgozott, majd kiküldték londoni tudósítónak. Elbocsátása után a Schweizerische Politische Korrespondenz berni sajtóügynökségnél helyezkedett el.
Díjai, elismerései szerkesztés
- Ezüst Vitézségi Érem (1915)
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ a b c d Petőfi Irodalmi Múzeum névtér. (Hozzáférés: 2022. július 4.)
- ↑ Az engedélyt tartalmazó BM rendelet száma/évszáma: 58981/1900. Forrás: MNL-OL 30792. mikrofilm 11. kép 1. karton. Névváltoztatási kimutatások 1900. év 8. oldal 18. sor
- ↑ Születési bejegyzése a pesti neológ izraelita hitközség születési akv. 2408/1890. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2022. szeptember 11.)
- ↑ „Fogalmazó”, Pesti Napló, 1909. október 3. (Hozzáférés: 2022. szeptember 11.)
- ↑ a b Házasságkötési bejegyzése a Budapest V. kerületi polgári házassági akv. 160/1917. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2022. szeptember 11.)
Források szerkesztés
- Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában
- Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái – új sorozat I–XIX. Budapest: Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete. 1939–1944. , 1990–2002, a VII. kötettől (1990–) sajtó alá rendezte: Viczián János
- Faragó Miklós (1964. február 14.). „Újságíró-karrier négy változatban”. Uj Kelet 44 (4732), 6. o. (Hozzáférés: 2022. szeptember 11.)
- Magyar zsidó lexikon. Szerk. Ujvári Péter. Budapest: Magyar Zsidó Lexikon. 1929. 232. o. Online elérés