Erdély főgenerálisainak listája

Wikimédia-listaszócikk

Az Erdélyi Fejedelemségben az ország generálisa vagy mezei hadak főgenerálisa a hadsereg főparancsnokának a neve volt, aki a fejedelemnek volt alárendelve. A tisztség nem volt állandóan betöltve, egyrészt mert csak háborúban volt jelentősége, másrészt voltak olyan fejedelmek (például Bethlen Gábor), akik saját maguk vezették a hadsereget.

Erdély főgenerálisa
Utolsó Pekri Lőrinc főgenerális 1704. július – 1707. ősze
Utolsó
Pekri Lőrinc főgenerális

1704. július1707. ősze

Adatok
Ország Erdélyi Fejedelemség
ElsőBalassa Menyhért (1559–1561)
UtolsóPekri Lőrinc (1704–1707)
KineveziErdélyi országgyűlés
ÁllamfőErdélyi fejedelem
Egyéb címekAz ország generálisa
mezei hadak főgenerálisa

Hivatal kezdete1559
Hivatal vége1707

UtódErdélyi gubernátor
SablonWikidataSegítség

A hatáskör különbözött az udvari főkapitányétól, aki csak a fejedelem állandó seregét, az udvari hadakat vezette; számos esetben azonban ugyanaz a személy töltötte be mindkét tisztséget.

A Habsburg-uralom bekövetkeztével a tisztség hamarosan megszűnt. A Diploma Leopoldinum szerint ugyan az ország generálisa a gubernium tagja, de a tisztséget 1711-től nem töltötték be.[1] Az 1790–1791-es erdélyi országgyűlésen az erdélyi rendek követelési között szerepelt az ország generálisa tisztség visszaállítása, de a központi kormányzat ezt nem fogadta el. Az 1794–1795-ös országgyűlésre a szabadkőműves Türi László ítélőmester és társai átfogó hadügyi reformtervezetet készítettek elő, amelyben szintén szerepelt az ország generálisa tisztség visszaállítása, de a kormányzat ezt azonnal elakasztotta, mert féltek egy esetleges forradalmi megmozdulástól.[2][3]

Az ország generálisainak listája:

Hivatkozások szerkesztés

  1. Kovács-Kiss Gyöngy: A Habsburg-uralom erdélyi kiteljesedésének folyamata a korabeli magyar emlékirodalom láttatásában : 17. század vége - 19. század eleje. Kolozsvár: Erdélyi Múzeum-Egyesület. 2000. = Erdélyi Tudományos Füzetek, 228. ISBN 973 9929 98 2  
  2. Erdély története III. Főszerk. Köpeczi Béla. Budapest: Akadémiai Kiadó. 1986. 1115 és 1119. o. ISBN 963 05 4203 X  
  3. Trócsányi Zsolt: Az erdélyi jakobinusság kérdéséhez. Történelmi Szemle, VIII. évf. 1. sz. (1965) 1–13. o.
  4. T. Orgona Angelika: A göncruszkai Kornisok: Két generáció túlélési stratégiái az erdélyi elitben (1546 k. –1648). 2007. 109. o.   [doktori disszertáció]
  5. Lázár Miklós: Erdély főispánjai : 1540-1711. Budapest: Athenaeum. 1889. 100. o.  
  6. Sipos Gábor: Az Erdélyi Református Főkonzisztórium kialakulása : 1668-1713-(1736). Kolozsvár: Erdélyi Múzeum-Egyesület – Erdélyi Ref. Egyházkerület. 2000. 38. o. = Erdélyi Tudományos Füzetek, 230. ISBN 973 8231 00 0  
  7. Mészáros Kálmán: Tábornoki és törzstiszti kinevezések a Rákóczi-szabadságharcban. Hadtörténelmi Közlemények, CXIV. évf. 2–3. sz. (2001) 24. o.

Források szerkesztés

  • Trócsányi Zsolt: Erdély központi kormányzata 1540–1690. Budapest: Akadémiai. 1980. 337–339. o. ISBN 963-05-2327-2