Wikipédia

Otto Ernst Remer

(Ernst Otto Remer szócikkből átirányítva)

Otto Ernst Remer (Neubrandenburg 1912. augusztus 18. – Marbella 1997. október 4.) német katonatiszt a Wehrmacht kötelékében. Jelentős szerepet töltött be az 1944. július 20-i államcsíny leverésében. A háború után Gerhard Krüger és Fritz Dorls mellett társalapítója volt a Szocialista Birodalmi Pártnak (Sozialistische Reichspartei – SRP), amelyet 1952-ben betiltottak.

Ernst Otto Remer
Született1912. augusztus 18.
Neubrandenburg, Német Birodalom
Meghalt1997. október 4. (85 évesen)
Marbella, Spanyolország
Állampolgárságanémet
Nemzetiségenémet
Szolgálati ideje1932 – 1945
RendfokozataVezérőrnagy
EgységeFührer-kísérődandár (Führer–Begleitdivision)
Csatáimásodik világháború
Kitüntetései
  • Német Arany Kereszt
  • Tölgyfalombokkal ékesített Lovagkereszt
A Wikimédia Commons tartalmaz Ernst Otto Remer témájú médiaállományokat.

Életrajza szerkesztés

Katonai karrierje szerkesztés

1932-ben érettségizett, majd rögtön belépett a hadseregbe. Gyorsan haladt a katonai ranglétrán. A hadapródból már 1935-ben hadnagy lett és a gyalogságnál töltött be csapattiszti posztokat. Hat évvel később századossá léptették elő, 1942-ben a Großdeutschland páncélgránátos-ezredhez helyezték zászlóaljparancsnoknak, majd hamarosan őrnagyi rendfokozatot kapott, amellyel, 1944-ben a berlini Großdeutschland ezredhez került parancsnokként.[1]

Az államcsíny alatt szerkesztés

1944. július 20-án robbanás történt a Wolfschanze, vagyis a Farkastanya helyzetmegbeszélő barakkjában,[2] amit egy, Hitler meggyilkolására készített bomba okozott. A bombát a Walküre hadműveletben aktívan részt vevő Claus Schenk von Stauffenberg hagyta a barakkban, majd távozott.[3] Nem sokkal később értesítette a Berlinben tartózkodó Olbricht tábornokot a merényletről, aki parancsot adott - von Hase altábornagyon keresztül - Remernek, hogy foglalja el a város legfontosabb pontjait, valamint, hogy biztosítsa a hadügyminisztérium épületét, és fogja el Joseph Goebbelst. Remer - mivel nem tudta, hogy Hitler valójában nem halt meg - körülzáratta a kormánynegyedet, majd a Propagandaügyi Minisztériumba ment letartóztatni Berlin gauleiterét.[4] A propagandaminiszter éppen telefonált, amikor Remer belépett az irodájába. Remer tájékoztatta a parancsról és annak körülményeiről Goebbelst. A gauleiter, miután felhívta Remer figyelmét a Führernek tett esküjére, átadta a telefont, és Remer meggyőződhetett arról, hogy Hitler valóban él. A Führer utasította, hogy menjen a Bendler-straßéra, és verje le az összeesküvést.[5] Remer ekkor újra kivonult az utcára, de most már az összeesküvők ellen. Kis egységek élén küldött tiszteket a különböző katonai pontokhoz, és majdnem mindenhol eredményt ért el azzal az üzenettel, miszerint Hitler él.

A háború végéig szerkesztés

A sikertelen hatalomátvétel után előléptették ezredessé, valamint új pozícióba helyezték. Hitler főhadiszállásának parancsnoka lett.[6] Később azonban elmozdították és a kísérőhadosztály parancsnokává nevezték ki.[7] 1944 augusztusa és októbere között Rastenburgban tartózkodott. A következő év januárjától az ardenneki offenzívában vetették be, majd újra Hitler védőosztagához került, mint a Führer-kísérődandár parancsnoka, azonban májusban hadifogságba esett.

A háború után szerkesztés

1947-ben elbocsátották a hadifogságból. Három évvel később Gerhard Krüger és Fritz Dorls társaságában megalapította a szélsőjobboldali Szocialista Birodalmi Pártot, amit két évvel később betiltottak. 1982-ben az Ulrich von Hutten Baráti Kört, 1983-ban a Német Szabadságmozgalmat szervezte, valamint alapította meg. Nézetei miatt többször is elítélték, főleg bujtogatásért, faji gyűlöletre valamint rasszista szidalmazásra való uszításért. 1991-től a Remer-Depesche kiadója. A holokauszt-tagadó újság miatt a szövetségi törvényszék jóváhagyott egy ellene szóló letartóztatási parancsot. A letartóztatás elől Spanyolországba szökött, és annak Marbella nevű városában hunyt el 1997. október 4-én.[1]

Karaktere filmeken szerkesztés

Megjegyzések szerkesztés

  1. ↑ Hernádi Gyula 1979–ben bemutatott azonos című színművéből.

Hivatkozások szerkesztés

  1. ↑ a b Uhl, Eberle (2006), 525;
  2. ↑ Uhl, Eberle (2006), 225;
  3. ↑ Uhl, Eberle (2006), 226;
  4. ↑ Uhl, Eberle (2006), 227;
  5. ↑ Uhl, Eberle (2006), 228;
  6. ↑ Uhl, Eberle (2006), 234;
  7. ↑ Uhl, Eberle (2006), 244;
  8. ↑ A Felszabadítás című film a Port.hu oldalán
  9. ↑ A Felszabadítás című filmsorozat az IMDb–n. [2011. május 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. április 5.)
  10. ↑ A Lélekvándorlás című tévéfilm a Port.hu oldalán[halott link]
  11. ↑ A Lélekvándorlás című tévéfilm az IMDb–n
  12. ↑ A Megölni Hitlert című film a Port.hu oldalán
  13. ↑ A Megölni Hitlert című film az IMDb–n
  14. ↑ A Stauffenberg - A Valkűr hadművelet című film a Port.hu oldalán. [2013. szeptember 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. április 5.)
  15. ↑ A Stauffenberg – A Valkür hadművelet című film az IMDb–n
  16. ↑ A Valkűr című film a Port.hu oldalán
  17. ↑ A Valkűr című film az IMDb–n

Források szerkesztés

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Otto_Ernst_Remer&oldid=25946415”