Erythropoesis

A magzati életben, a megtermékenyülést követő 8. hétig a szikhólyagban a mesenchymasejtekből olyan specializálódás indul meg, amelyből vérsejtek képződhetnek. A 8. héttől a magzati máj, a 8-9. héttől pedig a lép is részt vesz a vérképzésben. A szikhólyag működése a terhesség 16. hete után leáll, ezzel az extramedulláris (csontvelőn kívüli) vérképzés is csökken. A lép a 20. terhességi hét után már csak a fehérvérsejtek képzésében vesz részt. A máj vörösvérsejtképző funkciója a megszületés utáni napokig (egyre csökkenő mértékben) fennmarad. Az intrauterin ^{[Tiltott forrás?]} élet 6. hónapjától előtérbe kerül a medulláris (csontvelői) vérképzés. A megszületés után már kizárólag a csontvelői vérképzés a jellemző, amely 4-5 éves korig minden csont velőüregében folyik. Később az aktív vörös csontvelő nagy része inaktív lesz, zsírszövet képét mutató sárga csontvelővé alakul. Felnőttkorban a vérképzés már csak a lapos csontokra (lapocka, koponyacsontok, illetve a szegycsont, csigolyák, bordák) korlátozódik. A csontvelői pluripotens (mindenre képes) őssejtek tovább differenciálódó sejtrendszer forrásai, melyeknek két közvetlen, már meghatározott irányba elkötelezett leszármazottja van:

haemocytopoeticus őssejt (az erythrocyták, a granulocyták, a monocyták és a megakariocyták őse)
immunocytopoeticus őssejt (ebből fejlődnek a lymphocyták)

Vörösvértestek pásztázó elektronmikroszkópos (PEM) képe

A működő csontvelőben mindig megtalálhatók a vérsejtek fiatal, fejlődési alakjai, tehát a képzés folyamatos. Az elöregedett vörösvértestek pusztulása is folyamatos, a vérképzés és lebontás egészséges emberben egyensúlyban van.^[2]

A vörösvértestek képzésének legfőbb ingere a szöveti hypoxia, hatására a vesében egy polipeptid, az erythropoetin szekréciója indul meg. Az erythropoetin közvetlenül hat a csontvelőre, ott megindítja az őssejtek erythrocyta irányba történő differenciálódását és proerythroblast, majd erythroblast keletkezik. A csontvelői érés folyamán két egymással párhuzamos folyamat zajlik a citoplazmában és a sejtmagban: az egyik a sejtmag fejlődése, amelynek az lesz a végeredménye, hogy a vörösvérsejt elveszti a sejtmagját, a másik a plazmaérés, melynek során a vörösvérsejtben hemoglobin jelenik meg. Az erythroblast ból kialakul a macroblast. A további érés során a sejt méreteinek csökkenésével párhuzamosan a normoblast stádiumban kialakul a citoplazmában a hemoglobin. További átalakulás során képződnek a reticulocyták, amelyek rövid időn belül vörösvérsejtekké érnek.

HYPOXIA > VESE (erythropoetin) > ŐSSEJT > PROERYTHROBLAST > MACROBLAST > NORMOBLAST > RETICULOCYTA > ERYTHROCYTA

A vörösvértest képződéséhez szükséges anyagok^[3]

A hemoglobin és a vörösvértest felépítéséhez számos anyag szükséges, hiányukban a vörösvérsejtek képzése zavart szenved.

Ezek a következők:

B12-vitamin
Apoeritin: Egészséges emberben a gyomornyálkahártya parietalis sejtjei termelik, amely a B12-vitaminnal komplexet képezve, azt az ileum alsó szakaszában felszívódásra alkalmassá teszi.
Folsav: Szerepe a DNS-szintézisben van.
C-vitamin: Hiányában a folsav nem alakul át biológiailag aktív formává.
B6-vitamin A hemoszintézis egyik koenzimje, hiányában a porfirin képződésének zavara alakul ki.
Réz Az emberi szervezet naponta 2 mg bevitelét igényli, a hemoglobin képzésében szerepet játszó enzimek alkotórésze.
Nikkel: Hatása a rézéhez hasonló.
Kobalt: Ez a nyomelem a vas felszívódásához szükséges.
Vas: A hemoglobin nélkülözhetetlen eleme.
Aminosavak: A hemoglobin globinfrakciójának szintéziséhez szükségesek.