Esőárnyék
Az esőárnyék földrajzi fogalma olyan területet jelöl, amelyet egy hegyvidék elzár a csapadékot hordozó szelektől. A hegyek szélcsendes, „szél alatti” oldala így sokkal kevesebb csapadékhoz jut, mint a szél felőli oldala, ahol az emelkedésre kényszerülő légtömegek páratartalma kicsapódik.
Jellegzetes esőárnyékos területek szerkesztés
Legjellegzetesebb példái a Himalája szélárnyékában fekvő Tibet és a további hegyláncok miatt még inkább esőárnyékban lévő belső-ázsiai sivatagok, mint a Takla-Makán, a Lop-sivatag és maga a hatalmas Góbi.[1]
Karakterisztikus az új-zélandi Déli-Alpok ilyen szerepe is: nyugati oldalán, a tengeri szeleknek kitett fjordokban évi 6–7000 mm csapadék hull, míg onnan alig 100-200 kilométerre, túl a hegyvidék gerincén, az esőárnyékos központi Otagóban a csapadék évi átlaga nem éri el a 400 millimétert sem.[2]
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Ázsiaföldr
- ↑ Balázs 567. o.
Fordítás szerkesztés
Ez a szócikk részben vagy egészben a Rain shadow című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források szerkesztés
- ↑ Ázsiaföldr: Horváth Gergely, Probáld Ferenc, Szabó Pál (szerk): Ázsia regionális földrajza. Budapest: ELTE Eötvös Kiadó. 1998. 148. o. ISBN 9789632840215
- ↑ Balázs: Balázs Dénes: Ausztrália, Új-Zéland, Óceánia. Budapest: Panoráma. 1981. = Panoráma útikönyvek, ISBN 963 243 103 0
További információk szerkesztés
A Wikimédia Commons tartalmaz Esőárnyék témájú kategóriát.
