Esőárnyék

földrajzi fogalom

Az esőárnyék földrajzi fogalma olyan területet jelöl, amelyet egy hegyvidék elzár a csapadékot hordozó szelektől. A hegyek szélcsendes, „szél alatti” oldala így sokkal kevesebb csapadékhoz jut, mint a szél felőli oldala, ahol az emelkedésre kényszerülő légtömegek páratartalma kicsapódik.

Az esőárnyék szerkezete (a kép jobb oldalán alakul ki)
A Harz-hegység esőárnyéka (német nyelvű feliratokkal)

Jellegzetes esőárnyékos területek szerkesztés

Legjellegzetesebb példái a Himalája szélárnyékában fekvő Tibet és a további hegyláncok miatt még inkább esőárnyékban lévő belső-ázsiai sivatagok, mint a Takla-Makán, a Lop-sivatag és maga a hatalmas Góbi.[1]

Karakterisztikus az új-zélandi Déli-Alpok ilyen szerepe is: nyugati oldalán, a tengeri szeleknek kitett fjordokban évi 6–7000 mm csapadék hull, míg onnan alig 100-200 kilométerre, túl a hegyvidék gerincén, az esőárnyékos központi Otagóban a csapadék évi átlaga nem éri el a 400 millimétert sem.[2]

Jegyzetek szerkesztés

Fordítás szerkesztés

Ez a szócikk részben vagy egészben a Rain shadow című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források szerkesztés

  • Ázsiaföldr: Horváth Gergely, Probáld Ferenc, Szabó Pál (szerk): Ázsia regionális földrajza. Budapest: ELTE Eötvös Kiadó. 1998. 148. o. ISBN 9789632840215  
  • Balázs: Balázs Dénes: Ausztrália, Új-Zéland, Óceánia. Budapest: Panoráma. 1981. = Panoráma útikönyvek, ISBN 963 243 103 0  

További információk szerkesztés