Esterházy László (kamarás, 1891–1966)
Galánthai ifj. gróf Esterházy László (Gyömrő, 1891. március 3. – Székesfehérvár, 1966. április 9.) magyar nagybirtokos, jogász, politikus, császári és királyi kamarás, 1918-ban rövid ideig főrendiházi tag, 1939 és 1944 között a Felsőház tagja.
| Esterházy László | |
| Született | 1891. március 3.[1] Gyömrő[1] |
| Elhunyt | 1966. április 9. (75 évesen)[1] Székesfehérvár[1] |
| Állampolgársága | magyar |
| Házastársa | Charlotte Gräfin Szechenyi de Sarvar et Felsövidek (1920–)[2] |
| Gyermekei |
|
| Szülei | Esterházy László |
| Foglalkozása | politikus |
| Tisztsége |
|
| Iskolái | Pozsonyi Királyi Jogakadémia (–1914) |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Élete szerkesztés
1891-ben született Gyömrőn, id. Esterházy László (1857-1942) és Teleki Katalin (1869-1948) fiaként. Középiskolai tanulmányait a ciszterci rend székesfehérvári gimnáziumában végezte, ahol 1909-ben érettségizett. Egyéves önkéntesként ezután cs. és kir. 5. huszárezredben szolgált Komáromban, majd 1910 és 1914 között a pozsonyi jogakadémia hallgatója volt, ahol államtudományi államvizsgát tett.
Az első világháború kitörésekor, 1914. július 30-án tartalékos zászlósként ismét bevonult ezredéhez, és 1918 januárjáig harctéri szolgálatot látott el, számos hadi kitüntetést kapott. 1916-ban, IV. Károly király koronázásakor aranysarkantyús vitézzé avatták; katonai érdemeiért elnyerte a bronz és ezüst hadiékítményes Signum Laudist, a III. osztályú Katonai Érdemkeresztet és a sebesülési érmet.
1918 márciusától a Főrendiház tagja volt,[3] majd a világháború végét követően visszavonult gazdálkodni 3400 holdas sárosdi birtokára, amit a két világháború között mintagazdasággá fejlesztett, s a csaknem 150 alkalmazottnak ingyenes orvosi- és gyógyszerellátást is biztosított. Az 1922-es földreform keretében 68 házhelyet önként parcellázott ki.[4] Szenvedélyes vadász volt, írásait a Nimród című vadászújságban részben saját nevén, részben Bakonyi álnéven publikálta.[5] Tagja volt az Országos Természetvédelmi Tanácsnak is. 1939 és 1944 között tagja volt a magyar országgyűlés felsőházának is, mint az örökösjogú főrendi családok képviselőinek egyike.[3]
A második világháború után bár kétszáz hold megtartását kérvényezte, sárosdi birtokait elvették. Családjával a bakonyi Gézaházára költözött, majd 1951-ben Bakonyszentkirályra telepítették ki. A bakonyi erdőgazdaságnál dolgozott szíjgyártóként, majd 1961-ben feleségével Gárdonyba költöztek.[5] 1966-ban hunyt el Székesfehérváron.[4]
Magánélete szerkesztés
Felesége 1920-tól Széchényi Sarolta Antónia grófnő (1900–1985) volt, házasságukból három gyermekük született.
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ a b c d Magyar főnemességi adattár. (Hozzáférés: 2022. október 19.)
- ↑ p9944.htm#i99439, 2020. augusztus 7.
- ↑ a b 1939–1944. évi országgyűlés Haeffler István, szerk.: Országgyűlési almanach. Az 1939–44. évi országgyűlésről. Budapest, 1940. | Könyvtár | Hungaricana. library.hungaricana.hu. (Hozzáférés: 2023. május 16.)
- ↑ a b előnév. www.hungarianarmedforces.com. (Hozzáférés: 2023. május 16.)
- ↑ a b OMVK: NapTár (magyar nyelven). www.omvk.hu. (Hozzáférés: 2023. május 16.)
Források szerkesztés
- Életrajza a Magyar Országgyűlési Almanach 1939-1944-ben. Hungaricana, hozzáférés: 2024. március 8.
- Esterházy László oldala a Magyar Nemzeti Névtér adatbázisában; hozzáférés: 2024. január 14.
- Esterházy László oldala a Petőfi Irodalmi Múzeum adatbázisában; hozzáférés: 2024. január 14.