Az eszkobária (Escobaria minima) a kaktuszfélék (Cactaceae) családjába és a kaktuszformák (Cactoideae) alcsaládjába tartozó Escobaria nemzetség egyik faja. A Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesületében 2009 áprilisában a hónap kaktusza volt.

Eszkobária
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Osztály: Kétszikűek (Magnoliopsida)
Rend: Szegfűvirágúak (Caryophyllales)
Család: Kaktuszfélék (Cactaceae)
Alcsalád: Kaktuszformák (Cactoideae)
Nemzetség: Escobaria
Faj: E. minima
Tudományos név
Escobaria minima
(Baird) D.R. Hunt, 1978
Elterjedés
Brewster megye helyzete Texasban
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Eszkobária témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Eszkobária témájú kategóriát.

Korábbi tudományos nevei szerkesztés

Elterjedése szerkesztés

Természetes élőhelye rendkívül kicsi: mindössze három természetes populációja ismert – egymáshoz közel, Texas nyugati részén, Brewster megye Marathon városától kb. 6 km-re délre, a Chihuahua-sivatag vegetációjában, a tengerszint felett 1200–1350 m-rel.

Megjelenése, felépítése szerkesztés

Magányos, ritkábban kissé sarjadó, apró termetű, gömb, tojásdad vagy hengeres kaktusz. Világoszöld szára 1,2–5 cm magasra, 1–2 cm átmérőre nőhet meg. 8–14 ferdén lefutó bordája szemölcsökre tagolt. A szemölcsök közel henger alakúak, alapjuknál 1,5–2,25 mm szélesek, 3 mm-nél nem magasabbak. A kör alakú, 1 mm átmérőjű areolák egymástól többnyire 3–4,5 mm-re állnak; kezdetben kissé gyapjasak, majd egyre jobban lekopnak.

Areolánként 20–25 sűrűn, széttartóan álló, 3–8 mm hosszú tövise nő; a hagyományos értelemben vett középtövise nincs. A tövisek 2–3 szabálytalan spirál alakban fejlődnek, enyhén a szár felé görbülve. A felső sor tövisei hosszabbak és vastagabbak, a két belső kör tövisei kisebbek. A három legnagyobb tövis 4,5–8 mm hosszú, a tövénél gumós, majd 0,5 mm vastag henger alakú, jellegzetes csúccsal hirtelen kúposodó. A kezdetben halvány rózsaszínű, később szürkés, enyhén sárgás vagy fehér tövisek eleinte teljesen elfedik a növényt.

Tölcsér alakú, mintegy 2 cm átmérőjű virágai a tenyészcsúcs közepéből nőnek. A külső lepellevelek közepén zöldes sáv húzódik, széleik kissé pirosas-bíborosak. Közülük a legnagyobb keskeny, lekerekített kanál alakú, majd lándzsásan kihegyesedik. Hajas szőrök vagy keskeny kinövések szegélyezik. Belső lepelleveleinek színe a fényes rózsaszíntől a pirosasbíborig változó. Lándzsahegy alakúak, a szélük ép, a végük kihegyesedik. Közülük a legnagyobb 8–12 mm hosszú, 2–3 mm széles. A tömegesen növő porzószálak világos zöldessárgák, kb. 4,5 mm hosszúak, igen karcsúk. A portok élénksárga, apró, kb. 0,5 mm átmérőjű. A porzók fölé emelkedő, zöldes bibeszál kb. 7,5 mm hosszú és 0,5 mm vastag, az ötágú, ugyancsak zöld bibe kb. 1 mm hosszú. A szintén zöld, gömb alakú termés átmérője 5 mm; ha beérett, megszárad és szétesik. Magja fekete.

Termései dekoratív, élénkpiros színűek.

Életmódja szerkesztés

Sarjairól vegetatívan jól szaporítható. Nem önporzó.

Az eddig megtalált példányok többsége kemény, finomszemcsés, sok kvarcot tartalmazó sziklák repedéseiben él, de találtak mészkövön is. A tűző napon nőnek, gyakran társulnak csipkeharaszttal.

Források szerkesztés