Fájl:Petőfi Sándor daguerrotip Klösz György átdolgozása.jpeg

Magyar: Feltehetően 1844-1845 körül készült az egyetlen fotográfia Petőfi Sándorról, mely nagy valószínűséggel nem nyerte el a költő tetszését: a dagerrotípia realitása megdöbbentő volt, a korabeli képzőművészet idealizált ábrázolásaival szemben.

A kép készítőjének személyét illetően nincs egyetértés, Strelisky Lipót fotóművész az egyik, akinek tulajdonítják, de a legvalószínűbb, hogy a költő portréját Egressy Gábor színész, amatőr fotográfus készítette. A felvétel Egressy pesti lakásán a Marczibányi-házban készülhetett 1844 vagy 1845. nyarán.

A költő a feltételezések szerint elrejthette a képet, mert nem volt elégedett a eredménnyel, a felvétel csak 1868-ban bukkant fel újra. Ebben az évben – Petőfi hagyatékának részeként – Petőfi Istvánhoz került, aki 1879-ben úgy nyilatkozott, hogy „a kép annyira el volt mosódva, hogy azon csak egy görbült alaknak mintegy árnya látszott, az arc vonásai a legmerészebb képzelő tehetséggel sem voltak kivehetők.” Később a fénykép Petőfi Zoltánhoz, majd 1870-ben Beliczay Imre pesti orvos tulajdonába került, aki a képet restauráltatta. Valószínűleg ekkortájt készíthetett Klösz György egy reprodukciót a lemezről, amit 1879-ben a Koszorú című lapban közöltek le. Klösz fényképész a daguerrotypot kijavította, s a képről fényképeket készített s forgalomba hozta. E fénykép-másolaton látszik, hogy az eredeti már nagyon halavány, s tusrajzzal kellett láthatóvá tenni legnagyobb részét. Petőfi ez arczképét a Vasárnapi Újság hozta nyilvánosságra először 1869-iki folyamának első számában