A füles kosbor (Orchis mascula) az egyszikűek (Liliopsida) osztályának spárgavirágúak (Asparagales) rendjébe, ezen belül a kosborfélék (Orchidaceae) családjába tartozó, Magyarországon védett növényfaj.

Füles kosbor
Virága közelről
Virága közelről
Magyarországon védett
Természetvédelmi érték: 10 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Osztály: Egyszikűek (Liliopsida)
Rend: Spárgavirágúak (Asparagales)
Család: Kosborfélék (Orchidaceae)
Alcsalád: Kosborformák (Orchidoideae)
Nemzetség-
csoport
:
Orchideae
Alnemzetség-
csoport
:
Orchidinae
Nemzetség: Kosbor (Orchis)
Tourn. ex L. (1753)
Alnemzetség: Orchis subg. Masculae
Fajcsoport: Orchis sect. Masculae
Faj: O. mascula
Tudományos név
Orchis mascula
(L.) L. (1755)
Szinonimák
Szinonimák
  • Basionym
    • Orchis morio var. mascula L., Sp. Pl.: 224 (1753)
  • Homotypic
    • Orchis rectiflorus St.-Lag., Ann. Soc. Bot. Lyon 11(Mém.): 43 (1883 publ. 1884), nom. superfl.
    • Androrchis mascula (L.) D.Tyteca & E.Klein, J. Eur. Orch. 40: 544 (2008)
  • Heterotypic
    • Orchis vernalis Salisb., Prodr. Stirp. Chap. Allerton: 6 (1796)
    • Orchis compressiflora Stokes, Bot. Mat. Med. 4: 292 (1812)
    • Orchis verna Fleury, Orchid. Rennes: 15 (1819)
    • Orchis stabiana Ten., Syll. Pl. Fl. Neapol.: 453 (1831)
    • Orchis mascula var. albiflora Tinant, Fl. Luxemb.: 438 (1836)
    • Orchis mascula var. minima Tinant, Fl. Luxemb.: 438 (1836)
    • Orchis mascula var. acutiflora W.D.J.Koch, Syn. Fl. Germ. Helv.: 686 (1837)
    • Orchis mascula var. obtusiflora W.D.J.Koch, Syn. Fl. Germ. Helv.: 686 (1837)
    • Orchis parreissii C.Presl, Abh. Königl. Böhm. Ges. Wiss., V, 3: 542 (1845)
    • Orchis obtusiflora Schur, Verh. Mitth. Siebenbürg. Vereins Naturwiss. Hermannstadt 4: 71 (1853)
    • Orchis masculolatifolia Lange, Vidensk. Meddel. Naturhist. Foren. Kjøbenhavn 1860: 78 (1860)
    • Orchis mascula var. obtusata Schur, Enum. Pl. Transsilv.: 642 (1866)
    • Orchis obtusa Schur, Enum. Pl. Transsilv.: 942 (1866)
    • Orchis mascula f. brevibracteata Luerss., Abh. Naturwiss. Vereins Bremen 1868: 38 (1868)
    • Orchis pinetorum Boiss. & Kotschy in P.E.Boissier, Fl. Orient. 5: 68 (1882)
    • Orchis speciosa var. alba Goiran, Nuovo Giorn. Bot. Ital. 15: 50 (1883)
    • Orchis speciosa var. rosea Goiran, Nuovo Giorn. Bot. Ital. 15: 50 (1883)
    • Orchis mascula var. maritzii J.A.Guim., Bol. Soc. Brot. 5: 72 (1887)
    • Orchis wilmsii K.Richt., Pl. Eur. 1: 273 (1890)
    • Orchis mascula f. comosa M.Schulze, Orch. Deutschl.: 8 (1894)
    • Orchis mascula var. albiflora Touss. & Hoschedé, Bull. Soc. Amis Sci. Nat. Rouen, IV, 33: 257 (1898), nom. illeg.
    • Orchis cochleata H.Fleischm. & M.Schulze, Mitth. Thüring. Bot. Vereins, n.f., 17: 46 (1902)
    • Orchis kromayeri M.Schulze, Mitth. Thüring. Bot. Vereins, n.f., 19: 112 (1904)
    • Orchis mascula f. kotuliana Zapal., Consp. Fl. Gallic. Crit.: 205 (1906)
    • Orchis mascula f. laxa Zapal., Consp. Fl. Gallic. Crit.: 205 (1906)
    • Orchis mascula f. minor Zapal., Consp. Fl. Gallic. Crit.: 205 (1906)
    • Orchis mascula f. podolica Zapal., Consp. Fl. Gallic. Crit.: 205 (1906)
    • Orchis mascula f. tatrensis Zapal., Consp. Fl. Gallic. Crit.: 205 (1906)
    • Orchis mascula f. cochleata (H.Fleischm. & M.Schulze) Asch. & Graebn., Syn. Mitteleur. Fl. 3: 701 (1907)
    • Orchis mascula f. brevicalcarata E.G.Camus, Monogr. Orchid.: 154 (1908)
    • Orchis mascula subsp. pinetorum (Boiss. & Kotschy) E.G.Camus, Monogr. Orchid.: 156 (1908)
    • Orchis mascula f. platyloba W.Zimm., Allg. Bot. Z. Syst. 16: 8 (1910)
    • Orchis mascula f. acutiflora (W.D.J.Koch) A.Fuchs, Mitt. Bayer. Bot. Ges. 3: 242 (1915)
    • Orchis mascula f. borbasiana Soó, Repert. Spec. Nov. Regni Veg. 24: 29 (1927)
    • Orchis mascula var. pinetorum (Boiss. & Kotschy) Schltr., Monogr. Iconogr. Orchid. Eur. 1(4-5): 198 (1927)
    • Orchis mascula f. reichenbachiana Soó, Repert. Spec. Nov. Regni Veg. 24: 29 (1927)
    • Orchis mascula lusus alba (Goiran) Soó, Bot. Arch. 23: 53 (1928)
    • Orchis mascula var. monsignatica Font Quer, Cavanillesia 1: 19 (1928)
    • Orchis mascula lusus rosea (Goiran) Soó, Bot. Arch. 23: 54 (1928)
    • Orchis wanjkovii E.Wulff, Fl. Taurica 1(3): 97 (1930)
    • Orchis mascula subsp. wanjkovii (E.Wulff) Soó in G.Keller & al., Monogr. Iconogr. Orchid. Eur. 2: 170 (1932)
    • Orchis monsignatica (Font Quer) Rivas Goday, Revista Univ. Madrid (Farm.) 1(4): 253 (1941)
    • Orchis mascula subsp. occidentalis O.Schwarz, Mitt. Thüring. Bot. Ges. 1: 94 (1949)
    • × Orchidactyla kromayeri (M.Schulze) Borsos & Soó, Ann. Univ. Sci. Budapest. Rolando Eötvös, Sect. Biol. 8: 316 (1966)
    • Orchis mascula var. tenera Landwehr, Wilde Orchid. Eur. 2: 557 (1977)
    • Orchis mascula var. bicolor Balayer, Bull. Soc. Bot. France, Lett. Bot. 113: 281 (1986)
    • Orchis mascula subsp. longibracteatoides Balayer, Bull. Soc. Bot. France, Lett. Bot. 133: 281 (1986)
    • Orchis tenera (Landwehr) Kreutz, Eurorchis 3: 98 (1991)
    • Orchis mascula subsp. acutiflora (W.D.J.Koch) Quentin, Cah. Soc. Franç. Orchidophilie 1: 82 (1993)
    • Orchis mascula subsp. tenera (Landwehr) Del Prete, Caesiana 12: 37 (1999)
    • Orchis mascula subsp. longicalcarata Akhalk., H.Baumann, R.Lorenz, Mosul. & Ruedi Peter, J. Eur. Orch. 37: 897 (2005)
    • Orchis mascula subsp. maghrebiana B.Baumann & H.Baumann, J. Eur. Orch. 37: 921 (2005)
    • Orchis lapalmensis (Leibbach & Ruedi Peter) P.Delforge, Naturalistes Belges 88: 248 (2007)
    • Orchis mascula subsp. lapalmensis Leibbach & Ruedi Peter, J. Eur. Orch. 39: 59 (2007)
    • Orchis mascula f. longicalcarata (Akhalk., H.Baumann, R.Lorenz, Mosul. & Ruedi Peter) P.Delforge, Naturalistes Belges 88: 248 (2007)
    • Orchis mascula f. maghrebiana (B.Baumann & H.Baumann) P.Delforge, Naturalistes Belges 88: 248 (2007)
    • Androrchis pinetorum (Boiss. & Kotschy) D.Tyteca & E.Klein, J. Eur. Orch. 40: 543 (2008)
    • Androrchis tenera (Landwehr) D.Tyteca & E.Klein, J. Eur. Orch. 40: 544 (2008)
    • Androrchis mascula subsp. lapalmensis (Leibbach & Ruedi Peter) W.Foelsche & Jakely, J. Eur. Orch. 41: 350 (2009)
    • Androrchis mascula subsp. longicalcarata (Akhalk., H.Baumann, R.Lorenz, Mosul. & Ruedi Peter) W.Foelsche & Jakely, J. Eur. Orch. 41: 350 (2009)
    • Androrchis mascula subsp. maghrebiana (B.Baumann & H.Baumann) W.Foelsche & Jakely, J. Eur. Orch. 41: 351 (2009)
    • Orchis mascula f. albiflora (Touss. & Hoschedé) F.M.Vázquez, Folia Bot. Extremadur. 3: 109 (2009), nom. illeg.
    • Orchis mascula f. fimbriata F.M.Vázquez, Folia Bot. Extremadur. 3: 110 (2009)
    • Orchis tenera f. herculiana F.M.Vázquez, Folia Bot. Extremadur. 3: 121 (2009)
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Füles kosbor témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Füles kosbor témájú médiaállományokat és Füles kosbor témájú kategóriát.

Előfordulása szerkesztés

Közép-Európa és a Balkán hegyvidékein, valamint Délnyugat-Ázsia nagy részén, egészen Iránig honos. Magyarországon a Zemplénben, az Aggteleki-karszton, a Bükk-vidéken, a Börzsönyben, a Pilisben, a Vértesben és a Bakonyban vannak állományai; inkább a magasabb (42%) és alacsonyabb (38%) hegyvidékek növénye.

Vad állományai még megtalálhatóak Északnyugat-Afrikában és a Közel-Keleten is.

Alfajai szerkesztés

  • Orchis mascula subsp. ichnusae Corrias, Boll. Soc. Sarda Sci. Nat. 21: 403 (1982)
  • Orchis mascula subsp. laxifloriformis Rivas Goday & B.Rodr., Anales Jard. Bot. Madrid 5: 377 (1946)
  • Orchis mascula subsp. mascula
  • Orchis mascula subsp. scopulorum (Summerh.) H.Sund. ex H.Kretzschmar, Eccarius & H.Dietr., Orchid Gen. Anacamptis Orchis Neotinea: 308 (2007)
  • Orchis mascula subsp. speciosa (Mutel) Hegi, Ill. Fl. Mitt.-Eur. 1(2): 347 (1909)

Megjelenése szerkesztés

A füles kosbor 20-60 centiméter magas, lágyszárú, évelő növény. Ikergumói a talajban találhatók. Tőlevélrózsáját 2-4 lándzsás vagy visszás-tojásdad alakú, 6-12 centiméter hosszú és 1-3,2 centiméter széles tőlevél alkotja, amelyek töve legtöbbször barnásfeketén vagy barnásvörösen pontozott. A szár alsó része szintén pöttyözött, felül bíboros árnyalatú és további 2-3, 4-12 centiméteres szárölelő levél található rajta.

Május-júniusban virít. Viszonylag laza szerkezetű fürtvirágzatát 10-30 darab 1,5-2,5 centiméteres virág alkotja, amelyek színe a világosrózsaszíntől a sötétbíborig változhat. A külső lepellevelek (szirmok) elállóak, más hasonló kosboroktól eltérően nem hajolnak össze sisakszerűen, csúcsuk hosszú hegybe kihúzott, visszahajló; hosszuk 9,5-14 milliméter, szélességük 4-5 milliméter. A belső lepellevelek hossza 7,3-9,5 milliméter, szélessége 4-5 milliméter. A mézajak (labellum) három hasábra osztott, széle fogazott, középső részén többnyire néhány kisebb, sötét folt látszik; hossza 8,8-11,6 milliméter, szélessége 11-13 milliméter. Magházzal megegyező hosszú, 8,3-9,5 milliméteres sarkantyúja vízszintesen vagy ferdén felfelé irányul.

Termése 14-16 milliméter hosszú, 4-6 milliméter széles, szárhoz simuló toktermés.

Életmódja szerkesztés

Száraz és üde talajú gyertyános–tölgyesekben, mészkerülő- és bokorerdőkben, sziklagyepekben, sziklafüves hegyoldalakon, karsztbokorerdőkben, hegyi réteken, esetleg bükkösökben fordul elő nyílt termőhelyen, félárnyékban vagy időszakos árnyékolásban. Élőhelyein a talaj kémhatását pH 6,0-7,2 közöttinek mérték.

Magvai szeptemberben csíráznak, az első levele a következő tavasszal, áprilisra fejlődik ki, a kétéves növény gumója jól fejlett, az első virágzásra pedig négyéves korában kerül sor. Élettartama kb. 14 év. A többi orchideához hasonlóan csírázáshoz és fejlődéséhez gombákkal lép szimbiózisba, partnere többek között a Thanatephorus ochraceus szaprotróf gombafaj.

Hajtásai márciusban jelennek meg a felszínen. Április végétől június végéig virágzik, középnapja május 25. Illat nélküli virágait főleg poszméhek (Bombus hortorum, B. lapidarius, B. confuses, B. terrestris, B. agrorum, B. pratorum, B. campestris, B. muscorum) porozzák be. Bár rendelkezik sarkantyúval, amely más kosborfajokban nektárt termel, maga nem állítja azt elő, hanem virágának külsejével a bőséges nektártermő árvacsalánfajokat utánozza és megtéveszti a beporzó rovarokat. Megtermékenyülési arányuk viszonylag alacsony, 7-25% közötti.

A sápadt kosborral hibridet alkothat.

Természetvédelmi helyzete szerkesztés

A bíboros kosbor nagy területen elterjedt, helyenként gyakori faj, a Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján "nem fenyegetett" státusszal szerepel. Termőhelyei közül a hegyi réteket beerdősülés fenyegetheti, az erdőkben az erdészeti tevékenység és a vadállatok (elsősorban a vaddisznó) károsíthatják. Magyarországon eddig összesen 74 állományát mérték fel, amelyből 38 az 1990-es év után is megmaradt, visszaszorulásának mértéke 49%-os. Teljes hazai egyedszámát kb. ezerre becslik. 1982 óta védett, természetvédelmi értéke 10 000 Ft.

Képek szerkesztés

Források szerkesztés

Kapcsolódó szócikkek szerkesztés